Optikai barangolás a szív koszorúereiben - Koronarográfia, IVUS, OCT

A szívkatéteres (koronarográfia) vizsgálattal, mely a koszorúerek kontrasztanyagos feltöltéséből és azok röntgenképerősítő alatti vizsgálatából áll, ábrázolni tudjuk az egyes szűkületek helyzetét, azok nagyságát tapasztalat alapján szemmel és különböző mérési módszerekkel meg tudjuk határozni.

Koronarográfia

A szívkatéterezés során azokat a szűkületeket, melyek véráramlási zavart, ezáltal mellkasi fájdalmat, fáradékonyságot és számos egyéb más életminőséget rontó panaszt okozhatnak, ki tudjuk tágítani.

Életmentő a szívkatéteres beavatkozás akkor, amikor egy koszorúér elzáródik, az adott érben a véráramlás, az oxigén szállítása megszűnik és kialakul a szívinfarktus állapota. Ilyenkor az ér megnyitásával – amennyiben néhány órán belül megtörténik - nem csak a beteg élete, de a szívizom életképessége is gyakran megmenthető, mely az ember életminőségét és további életkilátásait is számottevően befolyásolja.

A koszorúerek tágítása, megnyitása a szűkületbe helyezett ballonvégű katéterrel, annak magas nyomással történő felfújásával végezhető el. Ilyenkor a szűkületbe az esetek többségében egy tágító dróthálót (stent) is beültetünk, mely meggátolja a meszes felrakódások leszakadását és éren belüli továbbsodródását. Ez a drótháló örökre benn marad az érben, s ahogy azt az érbelhártya benövi, továbbiakban a koszorúér szerves részét fogja képezni.

Amíg ez a folyamat nem történik meg tökéletesen, a betegnek hosszú hónapokon, olykor éveken keresztül speciális gyógyszer kombinációkat (aspirin+clopidogrel/ vagy aspirin+prasugrel) kell szedni, hogy a tágított érszakaszban, amíg a fémháló felülete a vérrel érintkezik, ne alakuljon ki trombózis.

A beültetett dróthálón (stenten) belüli trombózis kialakulása azért veszélyes, mert a koszorúér elzáródásához, ezáltal szívinfarktushoz vezet. A súlyos állapot kialakulása leggyakrabban a gyógyszerek elhagyása vagy nem pontos szedése miatt szokott – szerencsére ritkán – bekövetkezni.

Előfordulhat, hogy a koszorúérbe beültetett drótháló nem fedi le teljes hosszában a beteg érszakaszt, vagy nem nyílik meg tökéletesen az érben, ezáltal nem fekszik fel minden ponton maradéktalanul az érfalhoz. Ez szintén további komplikációkat okozhat. Ilyenkor még egy drótháló beültetésével, az előző meghosszabbításával, vagy elégtelen megnyílás esetén egy nagyobb ballonnal történő utótágításával a helyzet szépen megoldható. Gyakorlott szakember, akinek már több ezer vizsgálat van a „kezében, a szemében és a fejében” ezt a kontrasztanyagos röntgenvizsgálat során észreveszi és korrigálja. Azonban az érszűkület hosszának, felépítésének majd a beültetett drótháló pontos helyzetének és állapotának megítélésére ma már több módszert is kifejlesztettek.

IVUS

Az IVUS egy mozaikszó, az angol elnevezésből (intravascular ultrasound) ered, annyit jelent, hogy éren belüli ultrahang. Ez egy speciális egyszerhasználatos katéterből és egy számítógépes rendszerből áll, mellyel kiválóan megítélhetőek az éren belüli állapotok.

A plakk (felrakódás) mérete, az érfal rétegei, majd a behelyezett drótháló állapota és helyzete jól látható. Segítségével elkülöníthetők a meszes és lágy plakkok, ami azért is fontos, mert utóbbiak különösen hajlamosak a megrepedésre, leszakadásra. Pontosan megítélhető a szűkület pontos mértéke, mellyel megítélhetők azok a határesetek, ahol nehéz eldönteni, hogy a koszorúér szűkülete valójában is okozhat-e keringési zavart.

A hanghullámok visszaverődésének frekvenciavizsgálatával lehetőség van a plakkok minőségi elemzésére is. A színkód alapján eltérő módon ábrázolhatók a meszes, kollagén dús, lipid dús és necrotizált (elhalt) plakk részek. Ezt a módszert virtuális hisztológiának nevezzük, ami már egyfajta szövet összetétel elemzés.

A kép középső részén a koszorúér festés eredménye látható. Bal oldalon a betűkkel jelölt érszakaszok IVUS felvételei, a jobb oldalon ugyanazon szakaszok OCT képei. Az „A” és „D” képek normál érszakaszt mutatnak. A „B” és „C” szakaszok pedig érfal károsodást, az alatta keletkezett vérömlennyel, illetve szűkülettel. (Fotó: Dr. Poon K. Circ. Cardiovasc. Interv.)

OCT

Az OCT (optikai koherencia tomográf) még az IVUS-nál is modernebb eszköz, mellyel még pontosabban megítélhetők az éren belüli állapotok, a behelyezett drótháló minden része tökéletesen látható. Ez szintén egy speciális katéterből és egy számítógépes elemző rendszerből áll és koherens fénysugarak segítségével végzi a képalkotást.

Az OCT felbontása sokkal jobb mint az IVUS esetében, a modern készülékek már szinte sejtszintű információt adnak, azonban az érfal szerkezetének kisebb mélységét látja át. Megítélhető segítségével a felrakódások várható „viselkedése”, anatómiája. Azonosíthatók a megrepedésre hajlamos plakkok, például az azokat borító fibrózus sapka vastagságának mérésével vagy a plakk kifekélyesedésének megítélésével.

Oldalágat lefedő drótháló esetében pontosabban meghatározható a drótháló elemeinek helyezete, az esetleges korrekció szükségessége pontosabban megítélhető. Az OCT segítségével valójában optikailag bebarangolhatjuk a szív koszorúereit.

(Prof. Dr. Dézsi Csaba András, kardiológus)