Szívritmus és zavarai gyermekkorban

Szívritmuszavarról akkor beszélünk, ha a szívműködést szabályozó elektromos tevékenység nem szabályos, és ebből adódóan nem megfelelő: túl lassú, túl gyors, szabálytalan a ritmus, vagy nem megfelelően jut el az ingerület a szinusz csomótól a szívizomzatig.

A szív 4 üregből: 2 pitvarból és 2 kamrából álló folyamatosan és szabályozottan működő „motor”,melynek feladata a vér mozgásban tartása. Szívünket pitvari és kamrai sövények osztják jobb- és bal szívfélre. A jobb szívfél a test „fáradt” vérét fogadja, és továbbítja a tüdőbe, hogy ott oxigénnel frissüljön, majd a bal pitvarba visszajusson. A bal kamra összehúzódásával a vér a főverőérbe jut, és érrendszerünk révén egyre kisebb és kisebb erekben keringve jut el szerveink sejtjeihez, s látja el a működéshez szükséges tápanyagokkal, energiával.

A szív folyamatos elektromos működését a jobb pitvarban található pacemaker (ingerületkeltő)-tulajdonságú sejtjeink biztosítják, ezt szaknyelven szinusz csomónak hívjuk. Működését befolyásolják környezeti, idegrendszer által közvetített hatások, ezáltal képes pl. izgalom, stressz, mozgás hatására gyorsabb, éjszakai pihenés esetén lassabb tempó diktálására. A szinusz csomó tehát az ingerképző hely a szívben, az ingerület a pitvarokban szétterjedve jut el a pitvar-kamrai határra, ahonnan az ún. His-köteg és Tawara-szárak közvetítésével vezetődik nagyon rövid idő alatt a szívkamrák izomzatához és eredményezi azok összehúzódását. A vér a fő verőerekbe jut, így keletkezik az artériákban tovahaladó pulzushullám, melyet pl. a nyakunkon, könyökünkön, csuklónkon, de akár a láb bizonyos pontjain is jól ki lehet tapintani.

Az egy perc alatti szívösszehúzódások száma a pulzusszám. Normális esetben pulzusunk jól tapintható, ritmusos. A pulzusszám nem állandó, tevékenységünktől függően alacsonyabb vagy magasabb lehet. A normál pulzusszám az életkorral is változik – minél fiatalabb egy gyermek, annál magasabb a pulzusszáma pl. újszülötteknél 80-180/perc között lehet, míg egy serdülőnél már inkább a felnőttekéhez hasonlóan normálisan 60-100/perc közötti a szívfrekvencia.

Szívritmuszavarról akkor beszélünk, ha a szívműködést szabályozó elektromos tevékenység nem szabályos, és ebből adódóan nem megfelelő: túl lassú, túl gyors, szabálytalan a ritmus, vagy nem megfelelően jut el az ingerület a szinusz csomótól a szívizomzatig. Nem ritka, hogy rutin orvosi vizsgálat kapcsán merül fel valamiféle szívritmuszavar gyanúja, akár teljesen panaszmentes gyermeknél. Máskor tünetek, panaszok hívják fel a figyelmet az eltérésre: pl. túl gyors szívverés, túl lassan dobogó szív, nagyobb szívdobbanások, mellkasi remegésérzés, bizonytalanságérzés – súlyos esetekben légszomj, szédülés, ájulás közeli állapot, eszméletvesztés.

A szív rendezetlen működése miatt a szívkamrák működése gyengülhet, nem tudnak elegendő vért juttatni a nagy erekbe, így a szervek működése károsodhat. A panaszok, tünetek megjelenése függ a pulzusszámtól: minél nagyobb a normálishoz képest az eltérés, annál gyorsabban és kifejezettebb tünetekre lehet számítani, ill. minél hosszabb ideig rendellenes a szívműködés, annál inkább panaszok jelentkeznek. Nagyobb gyermekek többnyire megélik a „furcsaságot”, beszámolnak panaszaikról, érzéseikről. Kisebb gyermekeknél, csecsemőknél nagyon nehéz lehet felismerni a szívritmuszavar, náluk gyakran a szerveket érintő vérellátási zavar, működési zavar tünetei: pl. túlzott nyugtalanság vagy éppen aluszékonyság, hányás, lazább széklet lehet figyelmeztető.

Ritmuszavarra utaló panaszok esetén kardiológiai szakvizsgálat során lehet tisztázni a tünetek hátterét, s ennek alapján meghatározni a teendőket. A vizsgálat során a szív elektromos működését elektrokardiogram (EKG) segítségével követhetjük nyugalomban, ill. terhelés során, vagy akár 24 órás monitorizálással a napi megszokott tevékenység mellett.

A „jóindulatú” eltérések hosszú távon sem károsítják a szervezetet, ilyenkor kezelés nem szükséges. A ritmuszavarok másik részénél ritmusszabályozó gyógyszerek, vagy akár műtéti kezelés lehetséges, ill. szükséges lehet – ma már, gyermekkorban is akár végleges megoldást jelentve a problémára.

(Dr. Reiter Éva, gyermekkardiológus főorvos; Vanderlich Egészségcentrum)