Szívbetegek szexuális élete - Mekkora a kockázat?
Az erektilis diszfunkciónak (ED, merevedési zavar) számos oka lehet, úgy pszichés, mint fizikai egyaránt. Az esetek nagy részében a merevedési zavar oka az erek rossz állapota, azaz az egész szervezetet érintő érelmeszesedés, az arterioszklerózis.
Az arterioszklerózis nagyfokú jelenléte a szív funkcióját is befolyásolja, számos esetben férfiak körében a merevedési zavar együtt jelentkezik a szív- és a keringési rendszer megbetegedésével.
Gyakori, hogy az erek generalizált arterioszklerózisának egyetlen jele az ED. Mivel a szexuális tevékenység olyan fiziológiai változásokat indukál a szervezetben, amelyek alapján a szexuális aktus fizikai munkának tekinthető, figyelemmel kell lenni a szexuális folyamatok szívre gyakorolt hatására is.
A merevedési zavar és az arterioszklerózis talaján kialakult szív- és érrendszeri megbetegedések kapcsolata oda- vissza jelentkezik, így szükséges volt egy olyan rendszer kidolgozása, mely ezt figyelembe veszi.
Az 1999 óta megrendezendő Princeton Kongresszus Konferenciák feladata volt elkészíteni azt a beosztást, mely a kardiovaszkuláris betegségben szenvedő férfiak szexuális aktivitásukkal összefüggő szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát határozta meg. Ezeken felül útmutatásokat dolgozott ki arra vonatkozóan, hogy a merevedési zavar értágító hatású gyógyszerekkel való kezelése és a keringési rendszer kórállapotai milyen hatásokkal lehetnek egymásra.
Elkészült egy kockázati csoportosítás, amely azt mutatja meg, hogy a beteg szexuális tevékenysége a fennálló szív- és érrendszeri rizikótényezők alapján mekkora kockázatot jelent a kardiovaszkuláris betegség szempontjából, vagyis mekkora eséllyel ront a beteg keringési betegségének állapotán.
Alacsony kockázatúak az alábbi betegek
1. Tünetmentes betegek, akik háromnál kevesebb elsőrendű kockázati tényezővel rendelkeznek, melyek a következők: életkor (az idősebb kor nagyobb kockázatot jelent), magas vérnyomás, cukorbetegség, dohányzás, a vér zsír- és koleszterinértékeinek emelkedése, fizikai inaktivitás, a családban korábban előfordult szívbetegség.
2. Magas vérnyomásban szenvedő betegek, akiknek vérnyomása legalább egy gyógyszerrel, de egyensúlyban tartott.
3. Enyhe stabil angina pectoris: szív eredetű mellkasi fájdalom, mely terhelésre jelentkezik, de pihenésre szűnik.
4. A szívvel kapcsolatos invazív beavatkozások utáni állapot: ide azok a betegek tartoznak, akiknél előzőleg katéteres szívkoszorúsér tágítás (PTCA) vagy szívkoszorúsér-bypass műtét történt, s azok megfelelő szívfunkciót eredményeztek.
5. Szívinfarktus utáni állapot, amennyiben eltelt legalább 6-8 hét.
6. Enyhe szívbillentyűbetegségek.
7. A szívelégtelenség kezdeti stádiuma (NYHA I.).
8. Egyéb kardiovaszkuláris kórállapotok (szívburokgyulladás, a mitrális billentyű prolapsusával járó billentyűzavar, jól kontrollált pitvarfibrilláció).
Nagy kockázatú betegek
1. Instabil angina pectoris (olyan angina, mely pihenésre nem szűnik, vagy a panaszok egyre gyakrabban jelentkeznek).
2. Nem megfelelően kezelt magas vérnyomás.
3. A szívelégtelenség késői stádiumai (NYHA III-IV.).
4. Kevesebb, mint 2 hete lezajlott szívinfarktus.
Az elzáródást követő szívizomelhalás sémás ábrázolása |
|
5. "Malignus" szívritmuszavarok (ezen szívritmuszavarok legtöbbje pacemaker beültetést igényel, aminek beültetése után a kockázat jelentősen csökken).
6. Közepes vagy súlyos billentyűbetegség (főleg az aortastenosis, amely az aorta eredésénél meglévő szűkületet jelent).
Hogyan kezelhető a szívritmuszavar? |
A szívritmuszavar veszélytelen fajtái esetén a kezelés nem szükséges. Orvosa akkor javasolhat valamilyen terápiát, ha az arrhythmia súlyos tüneteket okoz, vagy valamilyen más súlyos megbetegedés kockázatát növeli.
|
Közepes vagy meghatározatlan kockázatú betegek
1. Tünetmentes betegek, akik három vagy több elsődleges kockázati tényezővel rendelkeznek.
2. Szívinfarktus utáni állapot, ha az azóta eltelt idő 2-6 hét.
3. A szívelégtelenség közepső stádiuma (NYHA II.).
4. Klinikailag nyilvánvaló érelmeszesedés (vagyis az arterioszklerózis már tüneteket okoz).
Az alacsony kockázatú betegek szexuális tevékenysége várhatóan nem befolyásolja a a szív- és érrendszer állapotát, míg a nagy kockázatú betegek szexuális szokásaik átalakítására kényszerülhetnk.
A beosztás alapján jól látható, hogy a szív- és keringési rendszer betegségeinek kezelése során a szexuális tevékenység külön odafigyelést igényel. Amennyiben az orvos elmulasztaná az ezzel kapcsolatos tájékoztatást, mindenképpen kérdezzünk rá!
Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a merevedési zavarral orvoshoz forduló betegek kardiovaszkuláris kivizsgálása elengedhetetlen.
A két eltérő betegségcsoport tüneteinek kezelése a későbbiekben az urológus és belgyógyász, vagy kardiológus szakorvosok együttműködését igényli, mivel az előírt terápiák jelentősen befolyásolhatják egymás hatásait!
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kónya Judit, családorvos