A leggyakoribb ödémák kezelési lehetőségei

Ödémaképződés számos betegség esetén megjelenhet. Leggyakrabban szívelégtelenség, veseelégtelenség, májelégtelenség és mélyvénás trombózis szerepelnek a kiváltó okok között. Egyes terhességi kórállapotok is vezethetnek ödéma megjelenéséhez.

Az ödémák kezelése a kiváltó októl függően történik

Szívelégtelenség esetén

Szívelégtelenség esetén magát a szívelégtelenséget leghatékonyabban a kiváltó ok megelőzésével, illetve a már kialakult betegség lehető legkorábbi gyógykezelésével lehet tünetmentessé tenni, esetleg szinten tartani. A terápia hármas célzatú:

• a szívelégtelenséghez vezető alapbetegség korrigálása/gyógyítása,
• a szívelégtelenség okozta tünetek kezelése,
• a szívelégtelenséget súlyosbító életmódbeli tényezők megszüntetése.

Az alapbetegség fajtájától függ a megoldás, pl. szív struktúrális eltérései, billenytűhibák, koronária betegségek esetén gyógyításukhoz akár nyitott szívműtét során vagy szívkatéterezés útján korrigálhatók a szívelégtelenséghez vezető szívbillentyű-eltérések, a szívüregek közötti kóros összeköttetések, illetve a koszorúerek elzáródása. Gyógyszeresen kezelhető a szívizomgyulladás, a magasvérnyomás-betegség és a pajzsmirigy túlműködése, valamint a magas koleszterinszint, melyek szintén szívelégtelenség kialakulásához vezethetnek.

A krónikus szívelégtelenség gyógyszeres kezelésében vízhajtóknak, egyes értágító és ritmusszabályozó gyógyszereknek, valamint véralvadásgátlóknak és lehetőleg olyan vérnyomáscsökkentőknek van szerepe, melyek eleve kardioprotektív hatásúak:

• A vízhajtók adásával az ödéma mérséklése a cél. Egyes vízhajtók mellékhatásként káliumveszteséget okoznak, emiatt egyidejűleg káliumpótlásra is szükség lehet.
• Az értágítók elernyesztik, tágítják a vérereket, így csökkentik a vérnyomást és könnyítik a szív munkáját. Leggyakrabban az úgynevezett ACE-gátlókat használják.
• A digoxin gyakran alkalmazott gyógyszer krónikus szívelégtelenség kezelésében. Hatását a szívösszehúzódások erejének növelésével és a túl gyors szívműködés lassításával éri el.
• Krónikus szívelégtelenség esetén a kitágult, csökkent összehúzódással rendelkező szívüregekben gyakori a vérrögképződés. A vérrögök a keringésbe jutva létfontosságú szervek vérellátásának akadályozásával életveszélyes károsodást okozhatnak. Ezért fontos ilyen esetben a véralvadásgátló gyógyszeres kezelés beállítása.

Számos olyan új, akár tabletta formában, akár infúzióban adható gyógyszer jelent meg az utóbbi években, amelyek az előrehaladott szívelégtelenség kezelésében sikerrel alkalmazhatóak (pl. eplerenon).

Dohányzás, alkoholfogyasztás, túlzott sóbevitel, túlsúly okozta ödéma esetén

A dohányzás, az alkoholfogyasztás, a túlzott sóbevitel, a túlsúly egyrészt fokozott kockázat szívelégtelenség kialakulására, másrészt a már meglévő szívelégtelenség esetén a tünetek súlyosbodásához vezethetnek.

Fentiek miatt a dohányzásról való leszokás és az alkoholfogyasztásról történő leszoktatás, a sószegény diéta bevezetése és a kontrollált testsúlycsökkentés kiemelt jelentőséggel bírnak a megelőzés, illetve kezelés terén is.

Veseproblémák esetén

A veseelégtelenség esetén fellépő ödéma jellemzően az arcon, valamint a lábszárakon jelentkezik.

Veseeredetű ödéma kezelésében a kiváltó ok célzott kezelésén túl az ödéma csökkentésére szintén vízhajtók adása javasolt. Végstádiumú veseelégtelenség esetén a visszatartott folyadék (és salakanyag) csökkentésére művesekezelést (dialízis) kell alkalmazni.

Májelégtelenség esetén

Májelégtelenség esetén csökken a fehérjetermelés. Az alacsony fehérjeszint miatt egyrészt testszerte ödéma, másrészt ascites (hasüregi folyadékgyülem) jelenik meg. Az ascites kialakulásához hozzájárul az úgynevezett portális (máj fővéna) vénás nyomás emelkedése is.

Májelégtelenség esetén az ödéma mérsékelhető a só- és folyadékbevitel korlátozásával, vízhajtó adásával. Vízhajtó alkalmazása esetén ellenőrizni kell a napi testsúlycsökkenés mértékét és rendszeres vérvétel szükséges az ionszintek ellenőrzése miatt is. A felszaporodott hasüregi folyadék lebocsátása is szükségessé válhat, amennyiben a vízhajtók adásával annak mennyisége nem csökken kellő mértékben. Ez az úgynevezett ascitespunkció, mely során helyi érzéstelenítésben egy közepesen vastag tű segítségével az ascites lebocsátásra kerül.

Mélyvénás trombózis esetén

Mélyvénás trombózis betegségben az érintett végtag (leggyakrabban alsó végtag) duzzanata észlelhető. A kiterjedés attól függ, hogy a vérrög (thrombus) mely szinten zárja el az eret.

Mélyvénás trombózis esetén a terápia alapja a véralvadásgátló kezelés, mely bőr alá adott (subcutan) kis molekulasúlyú heparin terápiával indul, majd ezt váltja fel a szájon át szedhető véralvadásgátló gyógyszer. Egyes esetekben, amikor szájon át nem szedhető véralvadásgátló (pl. terhességben), a terápia a subcutan heparin marad. Kiterjedt (úgynevezett magasra terjedő) mélyvénás trombózis esetén, illetve ha az tüdőembóliával szövődik, szükség lehet vérrögoldó kezelésre (trombolízis) is.

Mélyvénás trombózis esetén a trombózis későbbi szövődményének, az úgynevezett postthrombotikus szindrómának a kivédésére javasolt kompressziós harisnya viselése, mellyel csökkenthető a trombózis következtében kialakuló másodlagos visszeresség, krónikus ödémaképződés és lábszárfekély kialakulásának esélye.

Várandósság alatt jelentkező ödémásodás esetén

Terhesség során egészséges kismamáknál is megfigyelhető kismértékű ödémaképződés a lábszárakon az utolsó hetekben, mely kímélő életmód betartásával csökkenthető.

Terhességi toxémiában testszerte nagyfokú ödéma alakul ki, magas vérnyomással és fehérjevizeléssel együtt, súlyos esetben epilepsziás görcsökkel és a méhlepény keringési elégtelenségével szövődik.

Terhességi toxémia kezelésében elsődleges a vérnyomáscsökkentők alkalmazása (alfa-metildopa, béta-blokkoló, kalciumcsatorna-blokkoló). Kisdózisú aspirin adásával javítható a méhlepény keringése. Toxémiában az ödéma csökkentésére tilos a só- és folyadékmegszorítás és vízhajtók alkalmazása, mert azok a méhlepény keringési elégtelenségéhez vezethetnek!

Tovább A nyiroködéma okai és kezelése

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dobi Gyöngyi, belgyógyász
Aktualizálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus