Az érbetegség rizikója

Mi minden járul hozzá az érbetegség kialakulásához? Dr. Tschürtz Nándor, belgyógyász, kardiológus összefoglalója a kiváltó okokról, valamint a betegséghez vezető útról.

Magas vérnyomás, magas koleszterin...

Immár több mint fél évet ülepedett bennem a gondolat, és rendhagyó módon az érzelem is azóta, hogy februárban Budapesten, az immár V. Civil Fórumon megoszthattam gondolataimat a hallgatósággal. Két, véleményem szerint egészségünket és életünket közvetlenül befolyásoló betegségről beszéltem, változó hatással. Lévén a hallgatóság elsöprő többsége a cukorbetegség témakörében személyes érintettsége folytán is járatos, a klasszikus és befolyásolható érrendszeri rizikótényezők, azaz az elhízás, a dohányzás, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint közül a cukorbetegséget csak felsorolás szintjén érintettem. Mégis ki kell hangsúlyoznom, hogy a fentiek közül valamely probléma (példának okáért a cukorbetegség) felismerése kapcsán rögvest tisztázandó a többi helyzete!

Érbetegségünk kialakulásának kockázata – az úgynevezett teljes vagy globális érbetegség-rizikónk – ugyanis mindezek együttes, hosszú távú hatásától függ. Az összes bennünk „munkáló” káros, kóros tényező együttes, összehangolt és mellékhatásmentes kezelése hozza a legjobb hosszú távú eredményt, úgy életben maradásunk, mint életminőségünk megőrzése vagy akár javítása tekintetében. Aktuálisan „hanyagoltam” még az elhízás és a dohányzás témakörét is.

Magas a vérnyomás?

Mi maradt hát? Első lépésben a magas vérnyomás kérdése. Ne gondolja, hogy mindent tud, a témáról! Ha most a 140/90 Hgmm-es számpárra gondolt, rögvest tévedett is. Járt már orvosi rendelőben? Ön szerint egy orvosi vizsgálat – az extrém eltéréseket leszámítva – valóban alkalmas a vérnyomásbetegség kialakulásának időben történő felismerésére? Megnyugtató, ha rendelőben mérve (évi néhány alkalommal) a vérnyomásunk „jó”? Elég ez, ha példának okáért már cukorbetegek vagyunk?

Nos, a hallgatóság elsöprő többsége helyeslőn bólogatott, amikor a betegség kialakulásának részben genetikai, tehát öröklött, mintegy velünk született, részben életmódunk által szerzett hajlamosító tényezőiről (elhízás, fokozott sóbevitel, tartós stresszhatás) „elmélkedtem”. Nem kellett nagy szuggesztív erő, hogy meggyőzzem a jelenlévőket a vérnyomás időszakos, otthoni önellenőrzésének a fontosságáról. Sokan nagyon helyesen jelezték, hogy otthon bizony 135 és 85 Hgmm alatti az elérendő átlagos cél-vérnyomásunk, különösen cukorbetegen.

Átbeszéltük az otthoni vérnyomásmérés alapszabályait. Ha eddig nem, mostantól már mindenki tudja, hogy mindig nyugalomban, részben a reggeli, részben a délutáni órákban javasolt a mérés, 4-5 perc pihenés után, ülő helyzetben, megtámasztott háttal, felkaros vérnyomásmérővel. Érdemes a mérést 1/2-1 perc után megismételni (a vérnyomásmérő mandzsettáját fent hagyva), hiszen nemegyszer jelentős, akár 4-5 Hgmm-t elérő csökkenést tapasztalunk, és ilyen esetben bizony a legszakszerűbb még egy méréssel pontosítani a „valós” értéket. Beszéltem a vérnyomásadatok rögzítésének, azaz a vérnyomásnapló vezetésének az előnyeiről, és többen jelezték, hogy ez természetes.

Félnünk kell a zsírtól?

És ezután jött (számomra) a nagy meglepetés. Következett a második téma. Kitalálja? Igen, a koleszterin, a magas koleszterinszint és befolyásolása, pontosabban az ott elhangzottakkal kapcsolatos hallgatói reakciók. Gondolom, már a cikk első mondatában feltűnt, hogy a jelen összefoglaló megírásával hosszasan vártam, és ennek okát – lustaságomon kívül – az élmények, érzések „ülepítésének” szándékában jelöltem meg. Hogy miért?

Mielőtt ennek kifejtéséhez hozzákezdenék, álljon itt egy rövid összefoglaló magáról a koleszterinről, illetve a vérzsírokról. Így mindannyian ugyanazon tudományos ismeretrendszer alapján veselkedhetünk neki a megoldásnak, vagy a probléma szőnyeg alá söprésének, még rosszabb esetben sarlatánságig fajuló torzításának és erkölcstelen kihasználásának. Szögezzük le, mint alapigazságot, hogy az ember nem azonos a zsírral, de az emberi test jelentős része zsír! Félnünk kell-e egyáltalán a zsírtól?

Időszakosan felröppenő hír, hogy a koleszterintől való félelmet – a nagyobb profit érdekében – maguk a koleszterincsökkentő szereket forgalmazó gyógyszercégek fokozzák. Hisz nagy- és dédapáink étrendjéhez képest – gondoljunk csak a mindennapi „betevő szalonnára” – általában kevesebb zsírt fogyasztunk ma. Mégis, ma hamarabb kapunk infarktust, szélütést, mintha gyorsabban pörögne érelmeszesedésünk órája. Mintha nem tudnák ereink, hogy nem kellene annyira sem meszesedniük, mind nagyapáink idejében. Mintegy 50 éve kezdtük igazán felismerni az érelmeszesedést okozó, illetve gyorsító rizikótényezőket. Köztük előkelő helyen szerepel a vér emelkedett koleszterinszintje. Sőt! Több éve – tudományos szempontból azóta is megingathatatlanul – igazolást nyert, hogy koleszterinszintünk nagyon erélyes, de kétségtelen „művi” csökkentésével az érelmeszesedés nemcsak lelassítható, de akár vissza is fordítható. Fordítsa vissza! Éljen soká!

Parázsló, lassú gyulladás

Ereink, pontosabban ütőereink, mint vérszállító csövek, többrétegűek. Az áramló vér felőli bélés az érbelhártya. Egyetlen sejtsorból álló védőréteg. Épsége biztosítja, hogy a vér ne alvadjon az érfalhoz. Ez kulcskérdés! A rétegek, a rétegeket alkotó sejtek kommunikálnak egymással, és az érben áramló vér elemeivel is. A belső hártyán át oxigén, tápanyagok és számos más anyag (például koleszterin), sőt komplett sejtek jutnak az érfalba. Egészséges helyzetben ez finom egyensúlyi folyamat. Nincs érdemi lerakódás. Ami az érfalba bejut, az vagy felhasználódik, vagy visszakerül a vérbe.

Jó esetben ez vonatkozik az ominózus koleszterinre is. Az érelmeszesedés során azonban az érfalban egy parázsló, lassú gyulladás zajlik. A klasszikus érrendszeri rizikótényezők – magas vérnyomás, cukorbetegség, magas koleszterinszint, dohányzás – érfali gyulladást okoznak! Minél több a rizikótényezőnk, ezek minél kifejezettebbek és minél hosszabb ideig állnak fenn, az érbetegség annál súlyosabb. Nos, ez eddig talán elég hihető! Ha az érbelhártya áteresztőképessége megváltozik, vérünk koleszterinszintje túlságosan nagy, a koleszterin az átlagosnál agresszívebb, vagy az érfal- koleszterin öntisztulása zavart szenved, baj van. A koleszterin egy része és az elpucolásukon erőlködő sejtek bent rekednek az érfalban. Rendkívül összetett helyi harc – gyulladás – veszi kezdetét. Lám, megint a koleszterin és a gyulladás.

Az egész folyamat egy ponton túl, mint a lavina, önmagát (is) erősíti. Az érelmeszesedés előrehaladása lassú, fokozatos romlás, meg-megtorpanás és hirtelen helyi érrobbanások egyvelege. Annyi bizonyos, hogy ha a betegség egy szervünkben már megmutatta magát, vagy vizsgálattal kimutatható, valamilyen fokban a többi érterület károsodása is fennáll. Lehet, hogy egy pont betegségét észleljük, mégis mindig az egész érrendszer beteg! A helyi gyulladás az érbelhártya alatt sejtek, rostok, vegyületek (és kulcsszerepben ismét a fránya koleszterin) felhalmozódásával, változásával jár. Ez maga a plakk!

Stabil és instabil plakkok

A massza a belső szigetelőhártyáját maga előtt tolva szűkíti a vér áramlásának útját. Ha a hártya „elég erős”, a felszíne megakadályozza, hogy az egyre növekvő szűkületre vér alvadjon rá. Az ilyen plakk – és persze maga a szűkület is – stabil. Ezzel szemben, ha a burkolóhártya gyenge, bizony megrepedhet. Sokszor maga az érgyulladás gyengíti, vagy akár maga repeszti meg. Az ilyen plakk instabil! A felszín repedése után a szűkítés szempontjából akár jelentéktelen plakkra hirtelen vérlemezkék hada tapad, helyi vérrögképződést indítva el. A vérrög pedig akár percek alatt teljesen elzárhatja az eret! Így jön létre például a szívinfarktus.

Az érelmeszesedés folyamatában a koleszterinnek kulcsszerepe van. Ezt ma a világ egyetlen valamirevaló orvostársasága sem kétli. Nem csak az egyének, de a különböző országok, népcsoportok különböző koleszterinszintje szoros összefüggést mutat az érbetegségek (elsősorban a koszorúér-betegség, a szívinfarktus) kialakulásának esélyével, rizikójával. Elárulom, hogy minél magasabb a koleszterinszintünk, annál nagyobb a szívinfarktus kialakulásának a valószínűsége! A dolog fordítva is igaz! Ha csökkentjük a koleszterinszintünket, sőt lényegében a még „vadon élő” embertársaink nagyon-nagyon alacsony koleszterinszintjét biztosítjuk, akkor az érelmeszesedés folyamata lelassul, megáll, „befagy”. Ez is tudományosan cáfolhatatlan tény. Nem véletlen, hogy nemzeti és nemzetközi orvosi ajánlások határozzák meg a vérzsír(lipid)-kezelés céljait.

A „zsír a király”

Persze a koleszterin csak az egyik fajta zsír. Ha azt halljuk: zsír, talán egy zsírosbödön jelenik meg a szemünk előtt. Rendben. Kezdjük a zsírokkal mint ételeink meghatározó összetevőjével. Ez napjaink elhízós viszonyai között azért is lényeges, mert ha energiáról van szó, akkor a „zsír a király”. Zsírokból „az utolsó grammig” lesz valami. Vagy építőelem, vagy energia, vagy... tartalék. És mi van, az olajokkal? Talán az olaj is zsír? Bizony! Persze a zsírok képlékenyen szilárdak, az olajok meg folynak. A zsírok zöme állati eredetű, az olajok meg általában növényiek; emiatt a zsírokban van koleszterin, az olajokban meg általában nincs. De! „Hízásilag” mindegy, hogy 10 deka zsír vagy 10 deka olaj! No, de nem szeretnék most az elhízás témakörébe bonyolódni. Isten mentsen! Elég volt a koleszterines méhkasba nyúlni.