A keringési zavarok okai, rizikófaktorai és típusai
Keringési zavar alatt az erekben a véráramlás korlátozottságát értjük. Lehet akut vagy krónikus, és a szervezet különböző pontjain léphet fel. Rendkívül gyakran alakul ki az agyban és a szívben, de a karokat és a lábakat is érinthetik keringési zavarok.
A téma cikkei |
2/1 A keringési zavarok okai, rizikófaktorai és típusai 2/2 A keringési zavarok kezelési lehetőségei és megelőzése |
A korlátozott vérellátás miatt az érintett területek oxigén- és tápanyag-ellátottsága romlik, az képződött anyagcsere-végtermékek – amilyen például a szén-dioxid – pedig lassabban szállítódnak el. Keringési zavarok a test számos pontján kialakulhatnak hirtelen (akut formában), vagy nagyon lassan (krónikus formában). Gyakori a végtagokban, elsősorban a lábakban és a karokban, de a kezek, az ujjak és a lábujjak is érintettek lehetnek. Vérellátási zavar a belső szervekben is kialakulhat, így például az agyban, a belekben vagy a szívizomban.
Az elégtelen vérellátású területek működése korlátozódhat, vagy ezek akár el is halhatnak. A különböző szervek az oxigénhiányt különböző ideig képesek tolerálni, az agysejtek például már néhány perc alatt elpusztulnak.
A keringési zavar következményei attól függnek, hogy a szervezet mely területét érintik. A keringési zavart majdnem mindig fájdalom kíséri.
Keringési zavarok okai, lehetséges betegségek
A normális vérkeringést az erek szűkülete vagy elzáródása korlátozhatja, illetve akadályozhatja. Ezek hátterében a következő okok állhatnak:
Érelmeszesedés (arteriosclerosis): A vérkeringési zavarok leggyakoribb oka az érelmeszesedés. Ez a betegség úgy alakul ki, hogy bizonyos anyagok lerakódnak az ütőerek (artériák) falának belő oldalán, vagyis azokban az erekben, amelyek a vért a szívből az izmokba és szervekbe szállítják. Elsősorban az erek elágazásainál, ahol a vér áramlásviszonyai miatt az érfalak erős igénybevételnek vannak kitéve, az érbelhártya apró sérülései mentén képződnek lerakódások (plakkok). Idővel ezek a plakkok egyre nagyobbak és keményebbek lesznek, az erek belső átmérője emiatt csökken, vagyis az erek egyre szűkebbé válnak. Az érelmeszesedés az életkor előrehaladtával egyre gyakoribb a népesség körében.
Érelzáródás (embólia): az embólia során az eret az érpálya egy másik pontjáról leszakadt és elszállított vérrög, egy lesodródott plakk, egy véráramba került szövetdarabka (például tumorból), véráramba került magzatvíz vagy egy levegőbuborék (légembólia) zárja el. Az érfal sérülése, a csökkent véráramlási sebesség, a vér összetételének megváltozása könnyen vezethet embólia kialakulásához.
Érgyulladás (vasculitis, illetve ha a visszereket érinti: phlebitis): Az érgyulladás következtében kialakuló keringési zavarok viszonylag ritkák, ha az érelmeszesedés okozta keringési zavaroknak vagy magának az embóliának a gyakoriságával hasonlítjuk össze. Az érgyulladás hátterében általában autoimmun folyamatok húzódnak meg, amikor is a saját immunrendszer a szervezet ellen fordul. Néha azonban sérülések vagy ingerlő anyagok (bizonyos gyógyszerek vagy drogok) is a vénák belső falának gyulladásához vezethetnek, ahol aztán vérrög(ök) (thrombus(ok)) képződhet(nek) (thrombophlebitis=visszérgyulladás trombózissal). Trombózisnak a helyben képződött vérrög okozta érelzáródást nevezzük.
A keringési zavarok legjelentősebb rizikófaktorai
A keringési zavarok kialakulásának különféle rizikófaktorai vannak. A legjelentősebbek a következők:
- dohányzás
- magas vérnyomás
- cukorbetegség (diabétesz mellitusz)
- magas vérzsírszint
- túlsúly
- mozgáshiány
- egészségtelen táplálkozás.
Ez a cikk is érdekelheti 10 tipp a dohányzásról való leszokáshoz
A keringési zavarok főbb típusai és az okozott kórképek
Attól függően, hogy a keringési zavar hol alakult ki, és hogy akut-e vagy krónikus, különböző kórképeket eredményez:
Keringési zavarok az artériákban
Az artériák azok az erek, amelyek a vért a szív felől szállítják. A nagyobb artériákban kialakuló keringési zavar általában egy helyre korlátozódik, míg a perifériás artériáknak egyszerre több pontján és hosszabb szakaszán alakulnak ki.
Akut artériás keringési zavar
Egy ütőér akut elzáródását az esetek egy részében embólia okozza. A következmények attól függnek, hol alakult ki az elzáródás:
- Egy agyi ütőér elzáródásának a következménye a stroke.
- Ha az érelzáródás a végtagok valamelyik artériájában lép fel, akkor hirtelen fájdalom, a kezek és lábfejek hideggé válása, a bőr márványos elszíneződése, zsibbadás, nyugalomban fájdalom jelentkezik, az érintett területen a pulzus nem érezhető és a beteg sokkos állapotba kerülhet.
- Érelzáródás a belső szervek artériás hálózatában is történhet, például a bélrendszerben (bélischaemia, bélinfarktus). A belek vérellátásának hiánya miatt heves hasfájás jelentkezik, majd a bélműködés leállása és a bélfal elhalása következik be. A fájdalom és a bélműködés-leállás, bélfalelhalás között van egy becsapós stádium, amikor a beteg átmenetileg nem érez fájdalmat.
Krónikus artériás keringési zavar
A krónikus artériás érelzáródás gyakran érelmeszesedés következménye. Ez is a test legkülönbözőbb részeiben alakulhat ki:
- A perifériás artériás betegség (PAD) az esetek 80%-ában a lábakat érinti. Az érintett izomzatban, annak oxigénhiánya miatt fájdalom jelentkezik, ami járás közben arra készteti a beteget, hogy időnként meg-megálljon pihenőket tartani. Emiatt a kórképet kirakatnéző betegségnek is hívják. A betegség előrehaladottabb stádiumában már szövetkárosodások is felléphetnek, ezt az állapotot „dohányos láb”-nak is nevezik.
- A Raynaud-szindróma az ujjak és a lábujjak rohamokban jelentkező keringési zavarával jár. Külső tényezők, így a stressz vagy a hideg hatására az ujjak és lábujjak begörcsölnek és elszíneződnek, először elfehérednek, majd elkékülnek. A krónikus artériás érbetegség ezen formája az esetek többségében nem veszélyes és nem jár súlyos fájdalommal, de – mint minden érbetegség – ez is szakorvosi kivizsgálást tesz szükségessé.
- A szívizom krónikus keringési zavarai esetén szívkoszorúér-betegségről, más néven koronáriabetegségről beszélünk, melynek következménye mellkasi fájdalom és szívinfarktus lehet.
- Krónikus artériás érelzáródás az agyat és más belső szerveket is érinthet. Az ütőerek beszűkülésének lassan előrehaladó folyamatában a kísérő (kollaterális) erek – amelyek az artériák szívhez közeli ágait a távolabbiakkal kötik össze – kitágulnak és (amíg nem meszesednek el maguk is) megpróbálják átvenni az elmeszesedett erek feladatát, hogy az érintett terület vérellátását valamilyen mértékben pótolják, de ettől még az érelmeszesedés folyamata tovább zajlik az artériákban és érelzáródás következhet be, ha a beteg nem részesül megfelelő kezelésben. Ha az agyban záródik el egy ér, akkor stroke, ha valamely másik szervben, akkor annak infarktusa következik be.
Ezt is olvass el! Mi a teendő szívinfarktus esetén?
Keringési zavarok a vénákban
A vénákban (visszerek), tehát azokban az erekben, amelyek a vért a szív felé szállítják, keringési zavarok többnyire trombózis következtében alakulnak ki. Vénás trombózis legtöbbször a lábakban, ritkábban a karokban következik be. Az érintett végtag megduzzad, nyomásérzékeny, fölötte a bőr kivörösödhet és meleg tapintatú lehet. A fájdalom hirtelen alakul ki, és jellemző lehet rá, hogy a láb felpolcolásakor enyhül. Ám a baj ezzel nem odázható el, a vénás trombózis életveszélyes állapot, azonnali orvosi kezelést igényel! A perifériás artériás érbetegséggel ellentétben az érintett területen a pulzus tapintható.
Mikor forduljon orvoshoz?
Az akut keringési zavarok orvosi vészhelyzetet jelentenek, a beteg életét veszélyeztetik, ezért azonnali orvosi ellátást igényelnek. Akut keringési zavar lehet, például stroke, szívinfarktus, tüdőembólia vagy egyéb erek elzáródása következtében kialakult szövetelhalás. A krónikus keringési zavarok is szakorvosi kezelést tesznek szükségessé, megfelelő kezelés hiányában ugyanis ezeknek is olyan életveszélyes szövődményeik lehetnek, mint például a stroke vagy a szívinfarktus. Minden szív-érrendszeri tünet szakorvosi kivizsgálást tesz szükségessé!
Forrás: WEBBeteg
Bak Marianna, biológus szakfordító; NetDoktor.de
Lektorálta: Dr. Molnár Dóra, kardiológus, belgyógyász