A szívritmuszavarok (arrhythmiák) típusai

Szívritmuszavarok számos, eltérő okokkal és tünetekkel rendelkező formában jelentkezhetnek. Eredetük alapján pitvari vagy kamrai arrhythmiáról, a szívfrekvenciára gyakorolt hatásuk alapján tachycardiáról vagy bradycardiáról beszélhetünk.

A szívritmuszavart tachycardiának nevezzük, ha a szívfrekvencia 100/percnél magasabb, illetve bradycardiának, ha a szívfrekvencia 60/perc alatt van. Nem minden tachycardia vagy bradycardia utal betegségre. Mozgás közben például teljesen normális, hogyha szinusz tachycardia alakul ki, mivel a szív működése felgyorsul, hogy a szöveteket oxigén dús vérrel tudja ellátni.

Pitvari tachycardiák

Pitvarfibrilláció. A pitvarfibrilláció egy gyakori arrhythmia fajta, amelyben a pitvarok nagyon gyorsan és rendszertelenül vernek. Általában idősebb embereknél alakul ki. 60 éves kor felett a pitvarfibrilláció kialakulásának kockázata magasabb, mivel addigra már a szív megkopik, különösen magas vérnyomás, vagy más szívbetegség esetén. A pirvarfibrilláció során a pitvar elektromos tevékenysége koordinálatlanná válik. A pitvar 350 és 600/perces frekvenciája annyira gyors, hogy egy erőteljes összehúzódás helyett csak hernyószerűen mozog (fibrillál).

Pitvarfibrilláció egyes esetekben csak időről-időre alakul ki (paroxysmalis), majd - néhány perctől egy órán keresztül tartó fibrillálás után - visszaáll a rendes szívverés. A jelenség lehet azonban egy folyamatosan fennálló krónikus probléma is. A pitvarfibrilláció ritkán veszélyezteti az életet, azonban huzamosan fennállva növeli bizonyos betegségek, így a stroke kockázatát.

Bővebben A pitvarfibrillációról részletesen itt olvashat

Pitvari remegés. A pitvari remegés hasonlít a pitvarfibrillációhoz. A két rendellenesség együttesen is fennállhat a szívben, ilyenkor hol az egyik, hol a másik dominál. A két rendellenesség közti különbség az, hogy a pitvari remegés egy kicsivel szervezettebb, kicsivel ritmusosabb, mint a pitvarfibrilláció. A pitvari remegés általában a pitvarban keletkező rövidzárlat eredményeként jön létre. Nagyon fontos a pitvari remegést elkülöníteni a pitvarfibrillációtól, mert a pitvari remegés bizonyos módszerekkel, például katéteres ablációval jobban kezelhető.

Szupraventrikuláris tachycardia. A szupraventrikuláris tachycardia egy tág fogalom, ami számos, a kamrák felett eredő arrhythmia típust magába foglal. A szupraventrikuláris tachycardia általában hirtelen kezdődő, néhány másodperctől néhány órán át tartó, gyors, szabályos szívösszehúzódásokat eredményez. Ezek gyakran akkor alakulnak ki, amikor egy korai szívösszehúzódás elektromos ingerülete kezd el egy rendellenes szívizom kötegen keresztül kerengeni. A szupraventrikuláris tachycardia 160 és 200/perces szívfrekvenciát eredményezhet. Bár az egyébként ép szívben általában az életet nem veszélyezteti, a gyors szívverés nagyon kellemetlen élmény lehet. Ez az arrhythmia típus gyakori a fiataloknál.

Wolff-Parkinson-White-szindróma. A szupraventrikuláris tachycardia egyik ismert oka a Wolff-Parkinson-White-szindróma. Ezt az arrhythmiát a pitvar és a kamra között fennálló rendellenes elektromos kapcsolat eredményezi. Ez lehetővé teszi a pitvar és a kamra között a pitvar-kamrai csomó megkerülésével az elektromos jel átjutását, ami nagy frekvenciájú szívösszehúzódásokat eredményez.

Kamrai eredetű tachycardiák

Kamrai tachycardia. Ez a gyors, rendszeres szívösszehúzódásokkal járó tachycardia forma a kamrából eredő kóros elektromos impulzusok eredményeként jön létre. Gyakran ezeket egy korábbi szívinfarktus miatt kialakuló hegszövet körül megjelenő rövidzárlatok okozzák. A szív akár 200/perces frekvenciával verhet. A legtöbb kamrai tachycardia valamilyen korábbi szívbetegség - például koszorúsér betegség vagy szívinfarktus - talaján alakul ki. Ritka az, hogy a kamrai tachycardia egészséges szívben alakul ki. Ilyen esetekben sokkal kevésbé veszélyes, de még így is orvosi figyelmet igényel.

Néha a tachycardia 30 másodpercnél rövidebb ideig tart és - bár ezalatt a szív nem pumpál megfelelően - veszélytelen, azonban a rövid ideig fennálló tachycardia is előre jelezheti a komolyabb kamrai arrhythmiák - többek között a hosszabb ideig fennálló kamrai tachycardiák - kialakulását.

A hosszan fennálló kamrai tachycardia egészségügyi vészhelyzetet jelent. Kialakulásával egyidejűleg szívdobogásérzés, szédülés, ájulás is előfordulhat, a betegség hirtelen szívhalálhoz vezethet. Az azonnali orvosi beavatkozás nélkül a hosszan fennálló kamrai tachycardia nagyon gyakran kamra fibrillációvá alakul át.

Kamrafibrilláció. A hirtelen szívhalál egyik leggyakoribb oka a kamrafibrilláció. A kamrafibrilláció során gyors, szabálytalan elektromos impulzusok futnak keresztül a kamrán, ami ez által teljesen eredménytelenül össze-vissza rángatózik, és nem pumpálja a vért. A hatástalan szívverés nélkül a vérnyomás leesik, az életfontos szervek - ide értve az agyat - teljesen vérellátás nélkül maradnak. A legtöbb beteg pár másodpercen belül elveszti az eszméletét, és azonnali újraélesztésre szorul. Abban az esetben, ha a beteg újraélesztését elkezdik és fenntartják addig, amíg egy defibrillátor segítségével a szívritmust helyre nem állítják, az életkilátások jók lehetnek. Azonnali újraélesztés vagy defibrillálás nélkül pár perc alatt beáll a halál. A kamrai fibrilláció leggyakrabban valamilyen, már meglévő szívbetegség talaján alakul ki. Nagyon gyakran szívinfarktus a kiváltó ok.

Hosszú QT szindróma. Ez a szindróma lehet veleszületett, vagy szerzett állapot. Idősebbekben az arrhythmiának ezen formáját bizonyos, a szív elektromos tevékenységét befolyásoló gyógyszerek is kiválthatják. Az elektrokardiográfián a Q hullám jelzi azt a pontot, amelyből kiindulva elektromos tevékenység a kamrákat összehúzódásra készteti. A T betű azt a pontot jelzi, ahol a kamrai szívizomsejtek újratöltődtek és a következő összehúzódásra készen állnak. Amikor a QT távolság megnyúlik, a kamrai sejtek lehet, nem feltétlenül regenerálódtak annyira, hogy a következő szívverést megfelelőképpen vezessék el. A hosszú QT szindrómában szenvedő betegeknél kialakulhat szívdobogásérzés, ájulás és fokozott lehet a hirtelen szívhalál kockázata is.

Bradycardia

Bár a 60/perc alatti szívfrekvenciát bradycardiának nevezik, az alacsony szívfrekvencia nem mindig jelent problémát. Hogyha valaki edzett, szíve annyira hatékonyan dolgozhat, hogy 60/percnél alacsonyabb frekvencia mellett is megfelelően látja el a szervezetet vérrel. Abban az esetben azonban, ha a szívverés lassú és a szervezet nem kap elég friss vért, akkor a bradycardia típusainak egyikében szenvedhet.

Sick sinus szindróma. Ha az ingerképzést szabályozó szinusz csomó nem megfelelően küldi a jeleket, akkor a szív frekvenciája túl alacsony lehet, illetve a szív váltakozva felgyorsulhat és lelassulhat. Ha maga a szinusz csomó jól működik, akkor a szinusz csomó környékén található, az ingerület vezetését lassító, vagy megszakító rendellenesség, sick sinus szindrómát okozhat.

Vezetési rendellenesség. A szív elektromos ingerületét vezető utak megszakadhatnak a pitvar-kamrai csomó környékén, vagy a kamrába vezető ingerületszállító kötegek mentén. A vezetési blokk helyétől és típusától függően a pitvar és a kamra közötti impulzusok teljesen vagy csak részben elakadhatnak. Ha a jel teljesen elakad, akkor a pitvar-kamrai csomó, vagy kamra izomzatának bizonyos sejtjei átveszik az ingerképzést és egy állandó, általában lassúbb szívritmust kezdenek el létrehozni. Egyes blokkok semmiféle tünetet nem okoznak, míg mások kieső szívritmust, vagy bradycardiát eredményezhetnek. Még tünetmentesség esetén is az EKG segítségével kimutatható a vezetési blokk. Mivel bizonyos vezetési blokkok a szív betegségei miatt alakulnak ki, a blokk EKG-val történő kimutatása a szívbetegségek korai felismeréséhez vezethet.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus