A szívelégtelenség kivizsgálása
frissítve:
A szívelégtelenségben szenvedő beteg életkilátásai a háttérben álló októl, a súlyosságtól és az általános egészségi állapottól függenek. A pontos diagnózis felállításával számos betegnél kiválasztható az a terápia, amellyel jelentősen javítható a beteg állapota és csökkenthető a szívműködés romlásának üteme.
A téma cikkei |
| 4/1 A szívelégtelenség és tünetei 4/2 Szívelégtelenség - okok és típusok 4/3 A szívelégtelenség kivizsgálása 4/4 A szívelégtelenség kezelése |
Alapvető vizsgálatok
A szívelégtelenség diagnózisának felállításához orvosa alaposan ki fogja kérdezni a kórtörténetét illetően és fizikális vizsgálatot fog végezni. Orvosa különböző rizikófaktorok jelenlétét is felméri, így a vérnyomás, magas zsírszint, illetve egy esetleges cukorbetegség irányában is vizsgálatokat fog végezni.
Fonendoszkópos vizsgálat: Fonendoszkópja segítségével meghallgatja tüdejét a pangás hallgatózási jeleit keresve, emellett a fonendoszkóp a szívelégtelenségre utaló rendellenes szívzörejeket is hallhatóvá teszi.
Elektrokardiográfia: Alapvető műszeres vizsgálat az elektrokardiográfia, közismert nevén EKG. Ez minden esetben szinte azonnal készül, amennyiben szívbetegség gyanúja felmerül. Az EKG-vizsgálat során a szív elektromos tevékenységét detektálják a bőrre helyezett elektródák segítségével. Az impulzusokat hullámként rögzítik, és vagy papíron kinyomtatják, vagy egy monitoron jelenítik meg. A vizsgálat segítségével orvosa különböző szívritmuszavarokat és a szívizom károsodását tudja megállapítani.
Az ejekciós frakció |
| Az egészséges szívben az ejekciós frakció körülbelül 60 százalék. Ez azt jelenti, hogy a kamrába bejutó vér 60 százaléka minden szívütés során kipumpálódik az erekbe. Szisztolés szívelégtelenség esetén az ejekciós frakció 40 százalék alá esik. Az ejekciós frakció normális lehet, ha a háttérben diasztolés szívelégtelenség (merev szív) áll. |
Echokardiographia: A szív ultrahangos vizsgálata, az echokardiographia, hozzátartozik a részletes kardiológiai kivizsgáláshoz. A szívelégtelenség diagnózisának felállításához nagyon fontos vizsgálat az echokardiográfiás vizsgálat, amely segítségével el lehet különíteni a szisztolés és a diasztolés szívelégtelenséget. Az echokardiográfia során az emberi füllel nem hallható, magas frekvenciájú hanghullámok segítségével mozgóképeket képeznek le a szívről. Ezek a felvételek megmutatják orvosának, hogy mennyire hatékonyan pumpál a szív, mégpedig úgy, hogy megmérik azt, hogy a bal kamrából a vér hány százaléka pumpálódik ki. Ez a mutató az úgynevezett ejekciós frakció. Az ejekciós frakció a szív pumpa funkciónak nagyon fontos mutatója, és a szívelégtelenség súlyosságának osztályozását segíti, továbbá a kezelés kiindulópontja is lehet. Az ultrahangos vizsgálat során pontos képet lehet kapni a szív szerkezeti eltéréseiről, a billentyűk állapotáról, az áramlási és a nyomásviszonyokról. A mért paraméterek segítenek a kezelés személyre szabásában is.
A fizikális vizsgálat után orvosa vérvizsgálatokat, illetve röntgenvizsgálatot javasolhat.
Vérvizsgálat: A vérvizsgálat segítségével a vese és a pajzsmirigy működéséről is információt kaphatunk, illetve más, a szív és keringési rendszer működését befolyásoló betegséget is ki lehet zárni. A vérvizsgálat segítségével továbbá meg lehet határozni egy, a szívelégtelenségre specifikus anyag (az agyi nátriuretikus peptid) jelenlétét. Bár ezt a molekulát az agyban azonosították először, az agyi nátriuretikus peptidet a szív termeli fokozott terhelés esetén.
Mellkasi röntgenvizsgálat: A mellkasi röntgenvizsgálat segítségével meghatározható a tüdő és a szív állapota. Szívelégtelenségben szíve megnagyobbodhat, és a tüdőben felhalmozódó folyadék láthatóvá válhat. Orvosa röntgenvizsgálat segítségével kizárhat mást, a szívelégtelenséghez hasonló betegségeket is.
Szövődmények |
| Szívelégtelenség esetén a szív kisebb erővel pumpál. A gyenge pumpálás kompenzálása érdekében a kamrák megnagyobbodnak, megpróbálnak minél nagyobb erővel összehúzódni, ezáltal nagyobb mennyiségű vért kijuttatni az érpályákba. Azonban minél jobban kitágul a kamra, annál kevésbé hatékonyan tud összehúzódni. A másik mód, amivel a szívizom védekezhet, az az, ha megvastagodik, ezáltal fokozva a pumpálóképességet. A több izom miatt a szívnek több vérre van szüksége és ezáltal a koszorúserek által biztosított vér mennyisége elégtelenné válhat. Egy harmadik kompenzációs mechanizmus lehet a szívverés felgyorsulása, ezáltal biztosítva a nagyobb keringetett vérmennyiséget. Mindezek mellett a szívműködést fokozó hormonok szintje is megemelkedhet. Eleinte ezek a kompenzatórikus hatások átmenetileg javítják a szív hatékonyságát. Hosszú távon a szívizom kimerüléséhez vezetnek ezek a kompenzatórikus mechanizmusok, amelyek a páciens állapotának romlását eredményezik végül. A szívelégtelenség terápiája során elsődlegesen a javítható problémák kezelése a cél. Kialakult szívizomgyengeség esetén az ártalmas élettani folyamatok befolyásolásával a jó, illetve elfogadható terhelhetőség fenntartására, és a szövődmények elkerülésére törekszünk szorosan együttműködve a beteggel (életmódi változtatásokkal, gyógyszerekkel és speciális eszközökkel). |
Egyéb vizsgálati módszerek
A fizikális vizsgálaton, az elektro- és echokardiográfiás vizsgálaton, a vérvizsgálaton és a röntgenvizsgálaton túl orvosa a háttérben álló okok kiderítése és a megfelelő kezelés megválasztása érdekében egyéb kiegészítő diagnosztikai módszereket is javasolhat.
Terheléses szívvizsgálatok: Többféle terheléses szívvizsgálat létezik: például 6 perces járás teszt, terheléses EKG, gyógyszeres terheléses szívultrahang és izotópos szívvizsgálat is. A vizsgálatok során információt kaphatunk a páciens terhelhetőségéről, a szív terhelésre adott válaszáról. Gyakran a csökkent terhelhetőség okaira is következtethetünk az eredmény alapján, ami a további kezelést jelentősen befolyásolhatja.
EKG-monitorozás (Holter-vizsgálat): A szívelégtelenség okai között is szerepelhet, de következményként is kialakulhat szívritmuszavar. Ennek vizsgálatára elsősorban a 24 órás EKG-monitorozást használjuk, de lehetőség van a szívműködés hosszabb ideig tartó megfigyelésére is.
Szívkatéterezés (koronarográfia): E vizsgálat során egy vékony flexibilis csövet (katétert) vezetnek be többnyire a csuklón és néha a lágyékhajlatban található artérián keresztül, majd ezt felúsztatják az aortán át a koszorús erekbe. Ezt követően a katéteren keresztül festékanyagot fecskendeznek a szívet ellátó artériákba, amelyek ezt követően röntgen vizsgálattal láthatóvá tehetők. A beavatkozás segít megjeleníteni a beszűkült artériákat, ezáltal megállapítható vagy kizárható a szívelégtelenség hátterében esetlegesen fennálló koszorúsér-betegség. Az igazoltan szűk koszorúér a vizsgálat időpontjában legtöbbször meg is tágítható, ezzel jobb vérellátás biztosítható a gyengébb szívizom számára, de egyes esetekben koszorúér-áthidaló műtétet is ajánlhatnak a jobb és tarósabb eredmény érdekében. A vizsgálat során ventriculográfiát is végezhetnek, mely eljárás során a bal kamra (a szív fő pumpáló része) paramétereit tudják meghatározni, illetve megvizsgálják a billentyűk működését is. Ez az eljárás azonban manapság már csak speciális indikációban kerül alkalmazásra, mivel a kontrasztanyag- és sugárterheléssel nem járó, többször ismételhető, ezért utánkövetésre sokkal alkalmasabb echokardiográfia nagyon pontos információkat tud adni a szív finom struktúráinak állapotáról.
A szívkatéterezés során, egyes esetekben, biopsziás (egy nagyon kicsi szívizom szövet eltávolítása további részletes vizsgálat céljából) mintavételre is lehetőség van, ritka, szívizomkárosodást okozó kórképek gyanúja esetén.
Szív-CT: A szív-CT során beavatkozás nélkül, alacsonyabb sugárterheléssel, csupán egy vénába adott kontrasztanyag segítségével megállapítható szintén, hogy van-e koszorúsér-betegség, és ez milyen mértékű. A két szívdobbanás közötti időben – a gyakorlatilag mozdulatlan szívet és koszorúsereket ábrázolja az elkészített felvételsorozat. Amennyiben nem igazolódik súlyosabb eltérés a koronária artériákon, ezzel az eljárással is kizárható, hogy beszűkült koszorúér okozza a szívelégtelenség tüneteit. Hátránya, hogy megtalált érszűkület esetén nincs mód az azonnali beavatkozásra, ehhez a hagyományos szívkatéterezést el kell végezni.
Szív-MR: Ez a vizsgáló eljárás nem jár sugárterheléssel, de kontrasztanyag adására itt is szükség van a legtöbb esetben. A többi kontrasztanyaggal szemben az MR-vizsgálat során alkalmazott szer nem tartalmaz jódot, így jódérzékenység esetén is adható. Nagyon pontosan ábrázolódnak a vizsgálat során a szív és a környező mellkasi szervek, így jól megítélhetőek a szívburok, bizonyos daganatos megbetegedések, fejlődési rendellenességek anatómiai viszonyai. Az esetleges szívizom-károsodás jellegéről, mértékéről is részletes képet kaphatunk.
Izotópos képalkotó vizsgálatok: A nukleáris medicinai vizsgálatok során speciális, radioizotópokkal jelölt anyagot juttatnak vénán keresztül a szervezetbe, és ennek megjelenését, illetve eloszlását érzékelik úgynevezett gamma-kamera segítségével, a kapott képi információt értékeli a szakember. Az izotópdiagnosztikai vizsgálatoknak általában abszolút ellenjavallata nincs, de a terhesség és a szoptatás relatív kontraindikációt jelent. Az izotópos képalkotó vizsgálatok közé tartozik a perfúziós szívizomszcintigráfia és a radionukleotid ventriculográfia.
Perfúziós szívizomszcintigráfia: Perfúziós szívizomszcintigráfia során nyugalomban és gyógyszeres terhelést követően készítenek felvételeket, és ezekből a szívizom vérellátásáról kapunk információt, amelyből következtetni lehet az esetleges koszorúér-betegség meglétére és mértékére is.
Radionukleotid ventriculográfia: A radionukleotid ventriculográfia, vagy a multiple gated acquisition (MUGA) szkennelés lehetővé teszi, hogy orvosa meghatározza a szív által az egyes összehúzódások során kipumpált vér mennyiségét, azaz az ejekciós frakció határozható meg.
A szívelégtelenség osztályozása
A vizsgálatok segítségével orvosa elkezdheti a kezelési tervet kidolgozni. A legmegfelelőbb kezelés elindítása miatt fontos, hogy a szívelégtelenséget súlyossága szerint is osztályozzuk.
A New York Heart Association skála a szívelégtelenséget négy kategóriába helyezheti. Az első osztályba a szívelégtelenség legenyhébb formája tartozik, amely mellett a mindennapi tevékenységek gond nélkül elvégezhetők, úgy, hogy a beteg nem érzi még fáradtnak magát. A négyes stádium a legsúlyosabb forma, amelyben már nyugalomban is légszomj jelentkezik.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőink: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus, Dr. Molnár Dóra, kardiológus, belgyógyász
| 4/2 Szívelégtelenség - okok és típusok | | 4/3 | | 4/4 A szívelégtelenség kezelése |
