Angiodysplasia - Kóros érgomolyag a bélnyálkahártyában

Az angiodysplasia (magyaros írásmóddal angiodiszplázia) egy kóros felépítésű érgomolyag, ami a nyálkahártya felszínéről kissé kiemelkedik és vérzésre hajlamos. Szerkezete eltér a normál ér felépítésétől, a simaizomréteg nagyon csekély, vagy teljes mértékben hiányozhat is. Leggyakrabban a vastagbélben találkozunk vele, de máshol is előfordulhat.

Kialakulásának feltételezett mechanizmusa

Több szervben előfordulhatnak kóros érelváltozások, de az angiodysplasia leggyakoribb megjelenési helye a bélrendszer, elsősorban a vastagbél. Bárhol kialakulhat ugyanakkor ilyen kóros érképződés, ahol a kisebb vénák és kapillárisok találkoznak: bőrön, tüdőben, agyban is akár. Ha a bőrön alakul ki, akkor telangiectasia, ha az agyban, akkor általában arteriovenosus malformáció (AVM) néven ismert.

Az angiodysplasia kialakulásának pontos menete a mai napig nem ismert. Egyik feltételezett mechanizmusa az, hogy a vastagbél időszakos krónikus összehúzódása miatt a nyálkahártya vénás elvezetése akadályozott. Hosszú távon ezek a vénák egyre inkább kanyargósabbá válnak, megváltozik bennük a nyomás, ami miatt az artériás oldalon a vékony kis kapillárisok kitágulnak. Másik lehetséges mechanizmus a kis erek időskori degenerációja, valamint szerepet játszhatnak a szív-, érrendszeri és tüdőbetegségeket, amelyek az aprócska erek vérellátási zavarát okozhatják, érszerkezeti elváltozásokhoz vezetve.

Az életkor előrehaladtával egyre nagyobb eséllyel alakulhat ki bélrendszeri angiodysplasia, főként 60 év feletti betegeknél fordul elő. Bizonyos kórképekhez, mint például végstádiumú vesebetegséghez, von Willebrand-kórhoz, aortaszűkülethez (Heyde-szindróma) gyakrabban társul.

Az angiodysplasia tünetei és igazolása

Az esetek nagy részében tünetmentes, ha tünetet okoz, akkor az általában okkult vérzés. Az angiodysplsia vérzésre hajlamos, a belső vérzés és a vérszegénység gyakori oka. Szabad szemmel nem látható, pozitív székletvér vizsgálat, vagy laborokban észlelt vérszegénység, illetve a vérszegénység tünetei hívhatják fel rá a figyelmet.

Leggyakrabban vastagbéltükrözéssel igazolják, ritkábban kapszula endoszkópiával. Az aktívan vérző angiodysplasia kimutatható CT-angiográfiával is.

Az angiodysplasia kezelése

Olyan betegnél, akinél nem mutatható ki vérszegénység, a nem vérző, véletlenszerűen (pl. vastagbálrákszűrés céljából végzett kolonoszkópia során) diagnosztizált angiodysplasia kezelést nem igényel.

Ha olyan mértékű vérszegénységet okoz, ami tüneteket produkál, pl. keringésmegingás, azonnali folyadékpótlásra van szükség az eszközös kezelés megkezdéséig. Ez lehet infúzió, de a legjobb választás a vérkészítmény (transzfúzió) adása.

Az angiodysplasiat endoszkóposan kezelik leggyakrabban: argon plazma koaguláció (APC). Endoszkóppal végezhető további beavatkozás pl. az elektromos árammal végzett elektrokoaguláció, vagy szövetroncsoló hatással rendelkező anyag befecskendezése, szkleroterápia. Ezen felül klippek felhelyezése is megoldást jelenthet.

Másik, ritkábban alkalmazott lehetőség az angiográfia során végzett embolizáció, aminek során különböző anyagok befecskendezésével direkt a kóros erecskéket zárják el. Ez a módszer elsősorban olyan betegeknél jön szóba, akiknél az endoszkópos beavatkozás sikertelen volt, és nem alkalmasak a műtétre, vagy éppen a vérzési helyek pontos lokalizálására van szükség a műtét előtt.

Ha minden próbálkozás sikertelen, vagy olyan nagy számú angiodysplasia van, ami gyakori és életet veszélyeztető mértékű vérvesztést okoz, akkor műtéti úton eltávolítják az érintett bélszakaszt.

Több tanulmány is sikeres eredményekről számolt be érképződést gátló gyógyszerek (talidomid, bevacizumab), valamint okreotid használatáról. E vizsgálatok eredményei alapján ezek a készítmények jó alternatívák lehetnek angiodysplasiával összefüggő vérzésben szenvedő betegeknél a korábban felsorolt kezelési módok sikertelensége esetén (a sebészeti megoldástól eltekintve, amely a végső megoldást jelenti). A talidomid alkalmazása ugyanakkor kiterjedt mellékhatásai miatt fokozott óvatosságot igényel.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász