Sportszív vagy szívbetegség? Hogyan különíthető el?
megjelent:
Az intenzív sport hatására a szív alkalmazkodik a fokozott terheléshez, és bizonyos mértékben meg is nagyobbodhat – ezt nevezzük sportszívnek. Hasonló elváltozást azonban egy öröklődő szívizombetegség, a hypertrophiás cardiomyopathia (HCM) is okozhat. Mivel az előző természetes alkalmazkodás, az utóbbi viszont potenciálisan veszélyes állapot, fontos a kettő pontos elkülönítése.
A sportszív
A rendszeres, nagy intenzitású fizikai terhelés hatására a szív – akárcsak a vázizmok – alkalmazkodik az edzéshez. Ennek során a szívüregek kissé kitágulhatnak, a szívizom pedig mérsékelten megvastagodhat. Ezt nevezzük sportszívnek.
Ez az állapot nem betegség, hanem a szervezet élettani válasza a tartós fizikai terhelésre. A szív ilyenkor hatékonyabban működik: egy összehúzódással több vért képes továbbítani, ezért sportolóknál gyakran alacsonyabb nyugalmi pulzus figyelhető meg.
Sportszív esetén a szívizom megvastagodása általában nem haladja meg a 12–13 millimétert, és a szívüregek inkább tágabbak. A szívműködés normális marad, és az elváltozások akár vissza is fejlődhetnek, ha a sportoló csökkenti az edzés intenzitását vagy hosszabb időre abbahagyja az intenzív sportolást.
Hypertrophiás cardiomyopathia
A hypertrophiás cardiomyopathia (HCM) egy öröklődő szívizombetegség, amelyben a szívizom – leggyakrabban a bal kamra fala vagy a kamrai sövény – kórosan megvastagszik.
Kardiológiai szempontból felnőtteknél általában akkor áll fenn a HCM gyanúja, ha a bal kamra falvastagsága eléri vagy meghaladja a 15 millimétert (1,5 cm), és ezt nem magyarázza más betegség, például magas vérnyomás vagy billentyűhiba.
13–14 milliméteres falvastagság már gyanús lehet, különösen akkor, ha a családban előfordult a betegség vagy ismert genetikai eltérés áll fenn.
A megvastagodott szívizom merevebb lehet, ami megnehezítheti a szív telődését és a vér kiáramlását. Egyes esetekben a bal kamra kiáramlási pályája is beszűkülhet. A betegség következtében ritmuszavarok, terhelésre jelentkező panaszok – például mellkasi fájdalom, fulladás, szédülés vagy ájulás – alakulhatnak ki.
A HCM különösen azért fontos betegség, mert fiataloknál és sportolóknál is előfordulhat, és ritka esetben hirtelen szívhalálhoz vezethet.
Néha nehéz elkülöníteni
Sportolóknál néha 13–15 milliméter közötti falvastagság mérhető. Ezt a tartományt a szakirodalom gyakran „szürke zónának” nevezi, mert ilyenkor nehéz lehet eldönteni, hogy sportszívről vagy kezdődő hypertrophiás cardiomyopathiáról van-e szó.
Ilyen esetekben a kardiológus több tényezőt is figyelembe vesz:
- a szívüregek méretét
- az EKG eltéréseit
- a családi anamnézist
- a panaszok jelenlétét
- képalkotó vizsgálatok eredményét
Gyakran szív-MR-vizsgálat segít tisztázni a diagnózist, mert részletesebben megmutatja a szív szerkezetét és az esetleges hegesedést.
Bizonytalan esetekben az egyik fontos különbségtételi módszer az úgynevezett edzésmegszakítás (deconditioning). Ha a sportoló néhány hónapig jelentősen csökkenti vagy abbahagyja az intenzív edzést, a sportszívhez kapcsolódó falmegvastagodás általában részben visszafejlődik.
Hypertrophiás cardiomyopathia esetén viszont a szívizom megvastagodása nem csökken számottevően, mivel az nem az edzés következménye, hanem genetikai eredetű szívizombetegség.
Miért fontos a pontos diagnózis?
A két állapot közötti különbség a sportolás szempontjából is lényeges. A sportszív jóindulatú alkalmazkodás, amely nem igényel különösebb korlátozást.
Hypertrophiás cardiomyopathia esetén viszont a fizikai terhelés mértékéről mindig egyénileg, kardiológiai kivizsgálás után kell dönteni. A cél az, hogy a beteg biztonságosan végezhessen testmozgást, miközben csökkentik a szövődmények kockázatát.
Összességében elmondható, hogy a sportszív az edzett szervezet természetes alkalmazkodása, míg a hypertrophiás cardiomyopathia egy kezelést és rendszeres ellenőrzést igénylő szívbetegség. Mivel a két állapot külsőre hasonló lehet, minden gyanús esetben fontos a részletes kardiológiai kivizsgálás.
Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Bodócsi Réka, belgyógyász-kardiológus
