Szívbillentyű- és szívbelhártya-gyulladás: bakteriális endokarditisz

Bakteriális endokarditisznek (bakteriális endocarditis) nevezzük a szívbelhártya (endocardium) és a szívbillentyűk valamilyen baktérium okozta gyulladását. (A billentyű struktúráját azonban nemcsak baktérium, hanem gombás megbetegedés vagy autoimmun betegség is tönkreteheti ritka esetekben.)

Ha nem kezelik időben a betegséget, akkor gyakori a halálos kimenetel, de megfelelő, időben elkezdett kezelésre a betegek többsége jól reagál. Napjainkban a fejlett országokban a szakmai irányelveknek megfelelően alkalmazott antibiotikumos terápia javított a statisztikákon. De a több, kockázatosabb műtét, az intravénás kanülök széles körű használata, vesebetegek hemodialízis shuntjei, és a nálunk is terjedő intravénás kábítószer-használat következtében viszont gyakrabban előfordulhat, hogy átmenetileg baktériumok kerülhetnek a vérkeringésbe, és ezek megtapadva a szív kóros struktúráin vagy a korábban beültetett műbillentyűn, endokarditiszt hozhatnak létre.

Hogyan jöhet létre gyulladás?

A születés óta fennálló vagy a később kialakult szívbillentyű-betegség vagy más, a szívet érintő alapbetegség hajlamosít endokarditisz kialakulására. Ilyen megbetegedések például a kamrai sövényhiány, a Fallot-tetralógia, a coarctatio aortae, illetve a ductus Botalli persistens elnevezésű szívfejlődési rendellenességek. A reumás láz által vagy egyéb okból súlyosan károsodott billentyűk, vagy már meglévő műbillentyű is fokozott kockázatot jelentenek a betegség létrejötte szempontjából.

Az endokarditisz kialakulása a műbillentyűvel élők és az intravénás kábítószer-élvezők között is gyakori, valamint azoknál a betegeknél is, akik tartósan kórházban fekszenek és a vénájukban huzamosabb ideig kanült kell viselniük. Új típusú fertőzési forrás a fiatalok körében terjedő tetoválás és testékszerviselés (piercing), mellyel kapcsolatban szintén létrejöhet fertőzés. Ha a különböző helyeken viselt testékszerek behelyezésének és viselésének higiéniája nem megfelelő, akkor endokarditisz és sok más, súlyos károsodás forrása is lehet a testékszerviselés.

Ha valaki a fent említett megbetegedések valamelyikében szenved, és emellett súlyos fertőzést kap, vagy - akár kisebb - műtéten (mandulaeltávolítás, fogászati beavatkozás, urológiai vagy vastagbélműtét) kell átesnie, akkor a véráramba bekerült kórokozók könnyen megtelepszenek a szívbelhártyán, illetve a szívbillentyűkön. A baktériumok a szívbillentyűk valamelyikén megtapadva ott elkezdenek szaporodni, gyulladásos felrakódást (=vegetáció) hoznak létre, így az adott billentyű működése rövid időn belül elégtelenné válik.

Azt, hogy a betegség enyhébb vagy súlyosabb formában jelentkezik, valamint hogy milyen lesz a kimenetele, sok tényező befolyásolja. Többek között az, hogy melyik billentyűn alakult ki a gyulladás, hogy milyen a betegséget okozó baktérium/gomba természete, az eredeti szívbetegség jellege, súlyossága, hogy mikor kezdődik a kezelés, továbbá az, hogy milyen az immunrendszer aktuális állapota.

Milyen panaszok, tünetek utalhatnak a betegség kialakulására?

A láz az egyik legáltalánosabb tünet, mely általában már napok, hetek óta fennáll, mire a beteg orvoshoz fordul. A láz mellett szapora szívműködés, reszketés, hidegrázás is gyakran jelentkezik. Az endokarditiszben szenvedők többsége étvágytalan, gyenge, izzadékony, sápadt, fogy. A betegek panaszai között szerepelhet még köhögés, nehézlégzés, hasmenés, deréktáji, valamint ízületi fájdalom. A májmegnagyobbodás szintén gyakori tünet.

Általában szívzörej is fellép a betegség során, és a szívelégtelenség tünetei is kezdenek kialakulni. Igen súlyos állapot jöhet létre, ha a szívbillentyű perforálódik (kilyukad) vagy elszakad. Erre az életveszélyes szövődményre a beteg állapotának hirtelen rosszabbodása hívhatja fel a figyelmet.

A szívbillentyűn megtapadt kórokozók egy része a billentyűről leszakadhat, és a véráram útján az artériás keringéssel eljuthat különböző szervekhez, szövetekhez, így például a léphez, vesékhez, szívhez, bőrhöz és az agyszövethez. (Ezt nevezzük embolizációnak).

Az embolizáció által létrehozott tünetek színesíthetik a képet. Ilyenek az agyi és a szívizomzatot érintő infarktus, gócos agyvelőgyulladás, tüdőinfarktus, tüdőembólia, tüdőtályog, valamint a bőrön, a körömágyak alatt és a szájpadon látható kis piros pöttyök (petechiák). További bőrtünetek az úgynevezett Osler-csomók, melyek az ujjakon, lábujjakon kialakuló fájdalmas, vöröses-lilás színű kiemelkedések.

A veseműködés zavarának tünetei a haematuria (vér a vizeletben), és a proteinuria (fehérje a vizeletben). Súlyos esetben vesegyulladás, veseinfarktus is kialakul. A betegek nagy részének emelkedett a fehérvérsejtszáma, gyorsult a vérsüllyedése és alacsony a vörösvértestszáma (anaemia).

Hogyan lehet diagnosztizálni a bakteriális endokarditiszt?

Az orvos először alaposan kikérdezi a beteget, hiszen csak az előzmények, a korábban már meglévő szívbillentyű-megbetegedés vagy fejlődési rendellenesség ismeretében tud megfelelő képet kialakítani a betegségről.

Ha a kezelőorvosban a panaszok és az általa tapasztalt tünetek alapján felmerül a szívbelhártya-gyulladás diagnózisa, akkor fizikális vizsgálat, EKG és szükséges esetén mellkasi röntgenvizsgálat után szív-ultrahangvizsgálatot fog végezni/végeztetni, mert így látható a fertőzött billentyű és a billentyűkárosodás. A szív-ultrahangvizsgálatot először mindig a mellkasfal felől végzik, de ha szükséges, akkor a nyelőcsövön át megismétlik. A nyeléses (nyelőcsövön keresztüli) szív-ultrahangvizsgálat során a szív struktúrái sokkal pontosabban ábrázolhatók, hiszen nincs az ultrahangnyaláb útjában a mellkasfal.

A diagnózis felállításában elengedhetetlen vizsgálat a hemokultúra. Ez azt jelenti, hogy ha a vérben baktériumok vannak jelen (bakteraemia), akkor azok tenyésztéssel rövidebb-hosszabb idő alatt kimutathatók, és mikrobiológiai módszerekkel a fajtájuk, típusuk megállapítható. Meghatározható a baktérium antibiotikumérzékenysége, így az adott kórokozóra tényleg eredményesen ható antibiotikummal lehet kezelni a beteget, és ezzel is növelni a gyógyulás esélyét, lerövidíteni a gyógyulási időt.

A betegség kezelése

A beteg gyógyulásának és a későbbi életminőségének a feltétele az időben elkezdett antibiotikumos kezelés. A kezelést akkor is meg kell kezdeni, ha a vérből nem lehet kórokozót kimutatni.

Leggyakrabban penicillinszármazékot kapnak a betegek, mely (a vérből kitenyésző kórokozó érzékenysége alapján) más típusú antibiotikummal is kiegészíthető vagy helyettesíthető. A terápiát heteken (4-6 hét) keresztül szükséges folytatni. Eleinte mindig vénás kezelésre van szükség. A gyógyulást követően is gondosan, rendszeresen ellenőrizni kell a betegek állapotát, mert időnként előfordul, hogy a betegség visszatér. Szívultrahangkontroll is szükséges a billentyűkárosodás mértékének tisztázásához, esetleges további teendők megállapításához.

A legtöbb esetben a megfelelő, korán elkezdett gyógyszeres terápiának köszönhetően a betegek szövődménymentesen gyógyulnak. Ha azonban az antibiotikus kezelés ellenére nem mutatkozik javulás (tartós a láz, vagy a vérben továbbra is kimutathatók a kórokozók) és a szívelégtelenség, illetve billentyűelégtelenség tünetei mutatkoznak, akkor műtéti beavatkozásra, műbillentyű-beültetésre van szükség. Ha az endokarditiszt gomba okozza, akkor szinte sosem kerülhető el az operáció.

Mit lehet tenni a betegség megelőzése érdekében?

A szív fejlődési rendellenességei és súlyosabb billentyűbetegségei, vagy már beültetett műbillentyű fokozott kockázatot jelentenek az endokarditisz kialakulása szempontjából. Ezért azoknál a pácienseknél, akik ilyen betegségben szenvednek, megelőzésképpen - szakmai protokollban meghatározott módon és adagban - antibiotikumot kell alkalmazni többek között bizonyos fogászati, fül-orr-gégészeti, urológiai és bélrendszeri beavatkozások előtt. Erről minden esetben részletes tájékoztatást kapnak az érintettek a gondozó kardiológustól.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Soltész Annamária, általános orvos
Aktualizálta: Dr. Molnár Dóra, kardiológus, belgyógyász