Szívkatéterezés - Mikor van szükség rá és hogyan zajlik?
A szívkatéteres vizsgálatok során a test egy nagyobb erén keresztül vékony csöveket, katétereket vezetnek a szívbe. Mikor szükséges elvégezni ezt a beavatkozást?
A szívkatéterezésnek több formája létezik, ilyen módon történik a ritmuszavarok felderítését és gyógyítását célzó elektrofiziológiai vizsgálat, valamint a koszorúérfestés (koronarográfia) is.
A vizsgálat menete
Fájdalmas a vizsgálat? |
A koronarográfia során a szúrás helyén enyhe tompa fájdalom jelentkezhet. A katéter éren belüli mozgását nem lehet érezni, de tágítás során mellkasi fájdalom (angina) előfordulhat. Nagyobb mennyiségű kontrasztanyag beadásakor melegségérzés jelentkezhet. |
A koronarográfia során a koszorúereket egy speciális kontrasztanyaggal töltik fel. Ez az anyag sugárfogó tulajdonsággal rendelkezik, röntgencső alatt kirajzolja az erek kontúrját. Ahhoz, hogy közvetlenül a koszorúerekbe lehessen ezt a festékanyagot bejuttatni, vékony csövek, úgynevezett katéterek kerülnek az érrendszeren belül felvezetésre.
Az artériák, azaz a verőerek az egész testünket behálózzák. A szívből ered a főverőér, vagyis az aorta, ami számos kisebb artériára, azok pedig még kisebb erekre ágaznak, így jut el a vér az agyba, a végtagokba, a hasi szervekbe. A koszorúerek közvetlenül az aorta kezdeti szakaszából erednek, így látják el a szívizomzatot, ide kell felvezetni a katétereket.
A vizsgálat nem altatásban, hanem helyi érzéstelenítésben történik. Ennek során a bőrbe a fogászatban is használatos érzéstelenítőt fecskendeznek. A katéter felvezetése történhet könyökhajlatból, alkarból, illetve combhajlatból. A beavatkozás elején egy rövid, szeleppel ellátott műanyag csövet vezetnek az érbe.
A vizsgálat során többféle katéter is felhasználásra kerül, amiket ezen a csövön keresztül cserélni lehet, így nincs szükség újabb szúrásra minden egyes katéter felvezetésekor. A műanyag cső a vizsgálatot követően azonnal, vagy néhány órán belül eltávolításra kerül, helyére vérzéscsillapítás céljából egy nyomókötést helyeznek fel. Ezt követően az adott végtagot nyugalomba kell helyezni.
Abban az esetben, ha valamelyik koszorúéren szűkület igazolódik, lehetőség van az adott ér azonnali tágítására. Szintén katéteres úton egy apró ballon kerül felvezetésre, melynek felfújásával az ér kitágul. Ekkor a legtöbb esetben egy kis fémháló, sztent is behelyezésre kerül, ami csökkenti az ér későbbi visszaszűkülésének esélyét.
A sztent a szervezetben idegen anyagként viselkedik, vérrög kialakulására hajlamosít, ennek megakadályozására hónapokig vérhígító készítmények szedésére van szükség. Abban az esetben, ha a szűkület tágítása technikailag nem megoldható, vagy nagy a súlyos szövődmény kialakulásának rizikója, kezelőorvosa szívműtét elvégzését javasolhatja Önnek.
Mikor történik koszorúérfestés? |
|
Milyen szövődmények fordulhatnak elő?
Leggyakoribb a szúrás helyén kialakuló érszövődmény – vérzés, vérömleny kialakulása. Ezek többnyire komolyabb beavatkozás nélkül kezelhetők, ritkán azonban érsebészeti műtétre lehet szükség.
A vizsgálat során ritmuszavar, vérnyomás-emelkedés vagy -esés jelentkezhet, ezek miatt gyógyszerek adására lehet szükség. A kontrasztanyagok használata az arra hajlamos egyéneknél allergiás reakciót, fennálló vesebetegség, cukorbetegség esetén vesefunkció-romlást válthat ki.
A súlyos szövődmények kialakulásának kicsi az esélye, de számolni kell velük. Kb. 1000 vizsgálatból egy alkalommal stroke, infarktus alakulhat ki, ha a katéter megsérti a koszorúeret, sürgős szívműtétre lehet szükség. A halálos szövődmények veszélye még ennél is kisebb. Kezelőorvosa a lehetséges szövődmények, valamint a beavatkozás elmaradása miatti rizikó gondos mérlegelésével javasolja a katéteres vizsgálatot.
Maga a koszorúérfestés kb. 30 percet vesz igénybe, ha tágításra is szükség van, valamivel hosszabb ideig tart. A katéterezés előtt bizonyos gyógyszerek kihagyására lehet szükség, erről kezelőorvosa tájékoztatni fogja. A vizsgálat általában néhány nap kórházban tartózkodást igényel, ennek időtartama intézményenként eltérő lehet.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Bene Orsolya, kardiológus