Merkely ezt is megúszta!

Vízbe vetette magát, s rögtön három gólt is lőtt a Teva-Vasas csapatának Merkely Béla. A Semmelweis Egyetem kardiológus professzora egy jó ügy érdekében, az infarktusmegelőzésért ázott bőrig. A sportos orvos a mezőny legeredményesebb játékosának bizonyult.

Második éve rendezi meg a Semmelweis Egyetem és a Magyar Kardiológusok Társasága a Teva és a Vasas támogatásával az Érte Vagy! figyelemfelhívó rendezvényt, ahol az egyetem és a sportklub vízilabda csapatai, vagyis a „Megelőzés” és az „Infarktus” küzd meg egymással. Mindkét évben a Megelőzés csapata nyert. A való életben is ilyen jó a helyzet?

– Valójában nem: ma ugyanis a szív- és érrendszeri betegségek miatt hal meg a legtöbb ember Magyarországon– minden második haláleset erre vezethető vissza, 100 000 lakosra átlagosan 250 szívinfarktus jut évente, a felnőtt lakosság közel 20 %-ának magas a vérnyomása, s még hosszan sorolhatnánk az elrettentő adatokat. A rendezvény célja, hogy ismert sportolók segítségével hívja fel a figyelmet arra, hogy nem csak a szívünk van értünk, hanem mi is felelősek vagyunk a szívünk és az érrendszerünk egészségéért. Ebből a szempontból pedig a legfontosabb a mozgás, az egészséges életmód, valamint az előírt terápia követése.

Erre külön fel kell hívni a figyelmet? Ha valaki átesik egy szív- és érrendszeri eseményen, nem automatikus számára az életmódváltás?

- Az első probléma a betegekkel már az infarktus előtt jelentkezik. Sem a magas vérnyomás, sem a magas koleszterin-szint „nem fáj”, hosszú ideig teljesen tünetmentes lehet, ezért akiket érint is, lazán kezelik a terápiát és az előírt életmódváltást, az orvosi utasítást egyszerűen nem tartják be. Pedig bizonyított, hogy a megfelelő gyógyszeres terápiákkal, a vérnyomás, a koleszterin-szint és a testsúly csökkentésével csökkenthető az agyvérzés és a szívinfarktus kockázata is. Aztán, ha már megtörtént a baj, kétféle típusú beteget ismerek. Az első nagyon komoly figyelmeztetésnek vesz egy infarktust, s az egészségesebb élet reményében a másodlagos megelőzés részeként képes a teljes életmódváltásra. Esetükben bizonyítottan kevesebb gyógyszerre is van szükség a terápiában. A másik csoport továbbra sem hisz a sport gyógyító erejében. Náluk az esemény után 1-2 év alatt olyan drámai negatív változás következhet be, amelyet már orvosi módszerekkel sem tudunk visszafordítani, így igen, fel kell rá hívni a figyelmet.

A sport és a kardiológia kapcsolata olyannyira fontos, hogy kiemelt témája lesz a Magyar Kardiológia Társaság májusi kongresszusának is.

– A sportkardiológia nem új terület, de mióta a legújabb diagnosztikai berendezések is a rendelkezésünkre állnak, egészen más eredmények felfedezésére is képesek vagyunk. Ma már például azt is tudjuk, hogy a kardiológiai eredményektől nagyban függ az, hogy egy sportoló milyen eredményt ér el egy versenyen. A jó „sportszív” így az eredményesség záloga is egyben. A kongresszuson elhangzó előadás ezen kívül foglalkozik a hirtelen szívhalállal is, ami a közhiedelemmel ellentétben nem a sport következménye, hanem egy alapvetően hibás szívé, amit túlterhelnek, ám szűrővizsgálatokkal ugyancsak kimutatható.

Három gólt is lőtt a Teva-Vasas és a Semmelweis Egyetem hallgatóiból összeállított vegyes csapatnak. Nyilván ez az eredmény nem születhetett volna meg, ha a hétköznapokon nem sportol. Mennyire fontos, hogy egy orvos jó példát mutasson a betegeinek?

– Tulajdonképpen elengedhetetlen. Senki sem hisz annak az orvosnak, aki a harmadikra felérve úgy liheg, mint a beteg maga. Huszonéves koromig magam is rendszeresen vízilabdáztam, aztán már csak a tenisz és a foci maradt, az is egyre ritkábban. 42 évesen, vagyis 5 évvel ezelőtt viszont én is eljutottam odáig, hogy már nehezemre esett felmenni a harmadikra, és a súlyom is igencsak megszaporodott. Ezért újra heti háromszor vagyok a vízben, versenyekre is járok. Az én példám is mutatja, hogy sosem késő el-, vagy újrakezdeni, s igenis, dolgozzon bármilyen beosztásban az ember, meg lehet oldani, hogy hetente háromszor eljusson sportolni.

(WEBBeteg - Kósa-Boda Veronika, újságíró)