Mi az a telefonfóbia?

A telefonhívási szorongás vagy más néven telefonfóbia a telefonhívások kezdeményezésétől vagy fogadásától való félelemre, vonakodásra utal, és a szociális szorongásokhoz gyakran társuló félelem. Majdnem olyan régóta létezik, amióta létezik a telefon is. (A költő, Robert Graves 1929-ben már írt a telefonhasználattól való félelemről.)

Egyesek nem szeretnek telefonon beszélni vagy elkerülik a telefonon folytatott beszélgetések lehetőségét, mely nem feltétlenül probléma. Viszont valószínűsíthető, hogy telefonfóbiáról van szó, ha a hívások kezdeményezésével és fogadásával kapcsolatos tétovázás már tüneteket is okoz, például súlyos szorongást, légszomjat vagy heves szívdobogásérzést.

Egyesek, akik nem szenvednek szociális szorongástól, de nem szívesen használják a telefont, vagy telefonfóbiájuk van, kényelmesebben érezhetik magukat a közvetlen társas interakciókban, ami talán annak a ténynek köszönhető, hogy a szemtől szembeni helyzetek lehetővé teszik számukra a nonverbális jelzések, például az arckifejezések dekódolását, aminek hiánya a telefonbeszélgetés során szorongáskeltő lehet számukra.

A szociális szorongásban is szenvedők számára azonban nyilvánvalóan mind a személyes társas interakció, mind a telefonálás szorongáskeltő. Ha Ön is küzd ezzel az állapottal, a telefonálástól való félelme általánosságban tükrözheti azokat a problémáit, amelyek rendszerint a másokkal való interakcióiban univerzálisan megjelennek.

Kiket érint a telefonfóbia?

Tény, hogy valós időben beszélni valóban ijesztőbb lehet, mint üzeneteket küldeni a közösségi médián, a Messsengeren, a WhatsAppon keresztül vagy e-mailben, és a „társadalmi szorongás” is egyre nagyobb probléma. Ezzel párhuzamosan emelkednek a telefonfóbia esetszámai.

Egy brit irodai dolgozók körében végzett felmérés kimutatta, hogy a boomerek (1946-64. között születettek) 40 százalékának és a millenniálok (a millenniálnak is nevezett Y generáció tagjai 1980. és 1995. között születtek) 70 százalékának szorongó gondolatai támadnak, ha csörög a telefon. A Z generáció (1996. és 2012. között született személyek) pedig annyira hajlamos figyelmen kívül hagyni a telefonhívásokat, hogy egyesek „generációs némának” is nevezik őket.

Jelenleg a legtöbb bizonyíték arra utal, hogy a telefonfóbia a fiatal felnőttek problémája. Például egy 22 és 37 év közöttieket vizsgáló amerikai kutatás szerint a korosztály 81 százaléka aggódik a telefonos beszélgetések miatt. Azonban még az idősebb generációk sem immunisak, sokukat kevés dolog tölt el jobban félelemmel, mint egy ismeretlen számról érkező váratlan telefonhívás.

A telefonfóbia tünetei

Ha rendkívüli szorongást érez a telefonos kapcsolatfelvétel előtt vagy után, akkor lehetséges, hogy telefonfóbiával küzd. A telefonhívási szorongás érzelmi tünetei a következők lehetnek:

• A hívások kezdeményezésének és fogadásának elkerülése.
• Késlekedés a telefonhívások kezdeményezésében vagy fogadásában.
• Megszállott foglalkozás az elhangzottakkal kapcsolatban, azok elemezgetése a hívások után.
• Stressz a szégyen miatt.
• Általános aggódás.
• Aggódás azzal kapcsolatban, hogy ki mit fog mondani, vagy hogy zavarhatja a másik személyt.

A telefonfóbia fizikai tünetei az alábbiak lehetnek:

• Fokozott pulzusszám
• Hányinger
• Remegés
• Koncentrációs problémák

A telefonhívások kezdeményezésétől és fogadásától való félelem megzavarhatja a magánéletet, és a szakmai életet is, ezért fontos, hogy komolyan vegyük ezt a típusú szorongást. Bár a telefonálás és a hívások kezdeményezése olyan egyszerű feladatnak tűnhet, amelyet mindenki meg tud csinálni, annak, aki telefonfóbiában szenved, az ezzel kapcsolatos szorongás valós és elsöprő.

Mi okozza a telefonfóbiát?

A tudományos konszenzus szerint úgy tűnik, hogy a probléma az ítélkezéstől és a kritikától való félelemből fakad. Kognitív energiánk nagy részét arra fordítjuk, hogy mások mit gondolnak rólunk – más szóval: többnyire azt akarjuk, hogy a többiek kedveljenek minket.

A telefonhívások többféleképpen is megkérdőjelezhetik ezt. Először is reflektorfénybe helyeznek minket, felhívva mások figyelmét ránk. Erre jó példák a „félbeszélgetések”, vagyis azok a beszélgetések, ahol csak az egyik oldalt halljuk, ezek pedig jobban felhívhatják ránk a figyelmet, mintha az interakció mindkét oldalát hallanák. Például egy vonaton folytatott telefonbeszélgetés során az emberek jobban odafigyelnek arra, amit akkor mond, ha telefonál, mintha csak egy másik utassal beszélgetne négyszemközt.

Azonban még akkor is, ha senki más nem figyel, a telefonhívások eredendően nehéz társas interakciót jelentenek. A kommunikáció 55 százaléka vizuális, de a telefonon lemaradunk a gesztusok, arckifejezések és testbeszéd hármasáról. Míg a való életben láthatjuk, ha valaki dühös vagy zavart arcot vág, és megkapjuk ezeket a jeleket, addig a telefonban csak a csendet hallhatjuk. Ha valaki emellé szorong, negatív gondolatokkal töltheti be ezt a csendes űrt, ami még tovább fokozza az aggodalmakat.

A telefonos beszélgetés lehetőségével kapcsolatos aggodalmak azzal párhuzamosan nőttek, ahogy a verbális kommunikációtól az SMS-ek, e-mailek és a közösségi médiában írt üzenetek felé tolódott el a kommunikáció. A hanghívás funkció szinte talán az egyik legkevésbé fontos a telefonjainkon.

Egy 2020-as Ofcom-tanulmány kimutatta, hogy a telefonhívások szinte már kihalófélben vannak, minden negyedikünk kevesebb mint öt telefonhívást kezdeményez havonta. A bejövő hívások gyakran rossz hírekkel társulnak, a kimenő hívások pedig gyakran stresszes helyzetekben történtek – például beteg telefonálásakor, orvosi időpont egyeztetésekor, vagy olyan komoly beszélgetések miatt, amelyek nem tűnnek helyénvalónak SMS-en, chaten keresztül, ezen a COVID-éra még tovább rontott. Különösen a fiatalok számára nehezebb lehet felismerni azt is, hogy egy telefonbeszélgetés során kinél van a kontroll.

Írásbeli kommunikáció esetén van időnk összeszedni gondolatainkat és szerkeszteni, mielőtt megnyomjuk a „küld” gombot. Hívás közben viszont bármi megtörténhet. Azoknak, akik úgy nőttek fel, hogy kéznél van az internet, ez félelmet keltő, akár sokkoló is lehet.

A telefonhívások időigényesebbek, mint az SMS-ek vagy chat-üzenetek, és tolakodásnak is tűnhetnek, ami megszakítja gondolatmenetünket vagy akár a napunkat. Ezért sokan egyre inkább kerülik őket. Ezáltal fokozódik a szociális helyzetek elkerülése is, amely rossz hatással van a mentális egészségre nézve. A társadalmi elszigeteltség, a depresszió és a szorongás között pedig szoros összefüggés van. Ráadásul azok a fiatalok, akik nem tudják verbálisan megfelelően kifejezni magukat, viselkedési problémákkal, érzelmi és pszichológiai nehézségekkel is küzdhetnek.

Összefoglalva, úgy érezhetjük, hogy a telefonhívások számos „fenyegetést” rejthetnek magukban. Nemcsak attól tarthatunk, hogy mások hallgatják és megítélnek minket és a szociális készségeinket, de maguk a hívások sem teszik lehetővé a biztató metakommunikatív jelzések egyidejű megfigyelését. Lehet, hogy mások pedig egyszerűen túl spontánnak találják a hívásokat, különösen a valóság korrigált változatához képest, amelyet túlságosan megszoktunk az interneten.

A telefonfóbia kezelése

A telefóbia kezelésére alkalmasak a kognitív-viselkedésterápiás (CBT) technikák, melyet ebben a technikában járatos pszichológus, vagy CBT-konzultáns segítségével sajátíthat el. Érdemes tehát keresni egy megbízható terapeutát, főleg súlyosabb tünetek esetén. Ezenkívül számos önsegítő stratégia létezik, amelyek segítségével megbirkózhatunk a telefonhasználattal kapcsolatos szorongással.

A hiedelmek megkérdőjelezése, és a negatív gondolatok konstruktívabb alternatívákkal való helyettesítése az egyik sikeres eszköz.

Például, ha állandóan attól tart, hogy zavarni fogja a másik személyt, ha felhívja, vizsgálja meg, hogy ez valóban igaz-e: Miért veszi fel valaki a telefont, ha túl elfoglalt? Miért kérte volna, hogy hívja fel, ha nem akar önnel beszélni? Ha ezeket a kérdéseket felteszi, arra a következtetésre juthat, hogy nem valószínű, hogy zavarja a másik személyt, mint ahogy az sem, hogy nem akar beszélni önnel.

Az expozíciós módszer magában foglalja az egyre nehezebb viselkedések fokozatos gyakorlását. Minden viselkedést addig kell gyakorolni, amíg már nem félelemkeltő. Telefonos szorongás esetén a félelmek és így azokkal való megküzdés hierarchiája ia az alábbihoz hasonló lehet (a legkönnyebbtől a legnehezebbig felsorolva):

• Először olyan számot hívjon, amelyről tudja, akkor csak rögzített üzenetet hallhat, ilyen például egy ügyfélszolgálati vonal.
• Hívjon fel egy családtagot vagy barátot, akit jól ismer.
• Hívjon fel egy üzletet és tegyen fel egy egyszerű közvetlen kérdést, például a nyitvatartással kapcsolatban.
• Havíjon fel egy egyszerű kérdéssel valakit, akit nem ismer annyira jól.
• Hívjon fel valakit, akit nem ismer jól, egy bonyolult kérdéssel kapcsolatban.
• Az előző típusú hívásokat ismételje meg egy másik személy előtt.
• Az előző típusú hívásokat ismételje meg egy embercsoport előtt, pl. váróteremben, vonaton stb.

A fokozatosan nehezedő hierarchia eltérő lehet attól függően, hogy barátaival vagy idegenekkel tud-e nehezebben beszélni, és hogy nehezebb-e valaki más előtt telefonon beszélni.

Ha a hívásfogadás a nagyobb probléma, az egyik stratégia a különböző hívófél-azonosító használata (pl. eltérő csengőhang). Ezután kezdheti azzal, hogy fogadja az Ön számára legkevésbé szorongáskeltő emberek hívásait, és hagyja, hogy a többi hívás a hangpostára kerüljön. Majd haladhat a nehezebb hívások fogadása felé.

Egyéb megküzdési stratégiák

Mosolyogjon. Hívások kezdeményezése és fogadása előtt csaljon mosolyt az arcára. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de tudományosan bizonyított, hogy segít ellazulni.

Önjutalmazás. Nehéz hívások lebonyolítása után jutalmazza meg magát azzal, hogy valami olyasmit csinál, amit élvez.

Képzelje el a sikert. Képzeljen el egy pozitív beszélgetést, és azt, hogy jól érzi magát utána.

Győződjön meg az elérhetőségről. Ha aggódik amiatt, hogy valakit megzavar a hívásával, kérdezze meg, hogy rosszkor hívta-e? Ha az illető valaminek a közepén van, ez lehetőséget ad neki, hogy felajánlhassa, hogy később visszahívja önt.

Ne gondolja túl. Ha valaki "nem"-et mond, vagy visszautasít egy kérést, vegye észre, hogy ennek számos oka lehet, amelyeknek sokszor semmi köze önhöz.

Készüljön fel. Hívás előtt készüljön fel egy kicsit, de ne essen túlzásokba. Általában tudjuk, mit fogunk mondani, de próbáljon meg felkészülni arra is, ha a beszélgetés nem úgy alakul, ahogyan eltervezte. Ha vannak fontos pontok, amelyeket fel kell hoznia a beszélgetés során, hasznos, ha leírja azokat, és kéznél tartja jegyzetét.

Használja a hangpostát. Vegye észre, hogy nem kell mindig felvennie a telefont. Ha valaki rosszkor hívja Önt, vagy ha túl ideges a beszélgetéshez, elfogadható, hogy a hívásokat időnként a hangpostára irányítja.

Használjon többféle kommunikációs csatornát. A telefon nem mindig a legjobb kommunikációs mód. Ha időt szeretne adni a másik személynek, hogy gondolkodjon, mielőtt válaszolna, az e-mail a jobb választás. Ha azonban érzelmi kérdést kellene megvitatnia, vagy a téma összetett, a telefonhívás vagy a személyes találkozó jobb választás lehet.

A telefonfóbia nehéz, de leküzdhető. Ha azonban úgy érzi, hogy félelme a telefonhívásoktól élete más területeire is kiterjed, és általában is fél a társas interakciótól, akkor hasznos lehet mentálhigiénés szakemberhez fordulni. Ha önnél szociális szorongásos zavart diagnosztizálnak, gyógyszeres kezelést és/vagy pszichoterápiát ajánlhatnak fel önnek a mielőbbi javulás érdekében.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos

Felhasznált irodalom:

• What Is Phone Anxiety? (Verywell Mind)
• Phone call anxiety: Simple ways to overcome your telephobia, according to psychology (BBC Science Focus)