Hogyan csökkenthető az injekciós tű miatti félelem?

Tű! Egyes emberek számára ez a szó, akárcsak a tű látványa, elég ahhoz, hogy pánikba essenek, szorongjanak, sírva fakadjanak vagy elájuljanak. Ők egy specifikus fóbiában, a tűiszonyban (tripanofóbia) szenvednek.

A tűfóbiában szenvedők intenzív félelmet élnek át olyan helyzetekben, amelyben injekciós tűvel kerülhetnek kapcsolatba, emiatt kerülik az orvosokat, fogorvosokat, a kórházakat, az oltásokat, a vérvételt és minden egyéb olyan egészségügyi beavatkozást, ahol felmerülhet a tű használatának szükségessége. Mindezekből következően egészségügyi szempontból hátrányos helyzetbe kerülhetnek, eleshetnek egészségmegőrző lehetőségektől és szükséges terápiáktól egyaránt.

Természetes, hogy a tűszúrás enyhe mértékben fájdalmat okoz, és ez senkinek sem esik jól. Egy enyhe mértékű félelem a tűktől normális, a lakosság akár 10%-ánál is jelen lehet. A kóros mértékű félelem, azaz a fóbia azonban csak az emberek 2-3%-ánál figyelhető meg.

Egyes tűfóbiások túlérzékenyek a fájdalomra. Az ilyen betegek a mások számára csak apró kellemetlenséggel járó vérvételt vagy oltást is kínzóan fájdalmas procedúraként élik meg.

Hogyan alakulhat ki a tűfóbia?

Kisgyermekeknél nagyon gyakori a tűtől való félelem. A legtöbben idővel „kinövik” azt, ám mások felnőttkorukban is rettegnek a tűtől. Azoknál a gyermekeknél, akik rettegnek a tűszúrástól, és megfelelő érzéstelenítés, lelki felkészítés nélkül kapnak oltásokat, komoly az esélye annak, hogy felnőtt korukra a félelem fóbiává növi ki magát és emiatt kerülik a vérvételeket, oltásokat.

A tűfóbia leginkább valamely korai, traumatikus élményre vezethető vissza, melyet az érintettek gyakran fel is tudnak idézni, akkor is, ha az nagyon korai életkorban történt.

A tűfóbia tünetei

Ellentétben más fóbiákkal a tűiszony kétfázisú reakcióban nyilvánul meg: az első másodpercekben pánik jelentkezik, illetve olyan fiziológiás folyamatok zajlanak, mint például a pulzusszám és a vérnyomás emelkedése, izzadás. Ezt közvetlenül a vérnyomás esése és a pulzusszám csökkenése követi akár percenkénti 35-40-re, ami szédüléshez, elsápadáshoz, sőt ájuláshoz is vezethet.

Azok körében, akik hajlamosak az ájulásra, többen mindennek tetejébe még a kontrollvesztéstől, pánikroham kialakulásától, mások véleményétől is tartanak. Lehetnek, akik a vértől is, annak látványától is rettegnek. Émelygés és undor érzése sem ritka az érintettek körében.

Mi segíthet enyhíteni a félelmet és fájdalmat?

Az injekciótól való félelem különösen gyakori gyerekeknél. Szülőként sokat segíthetünk nekik, ha elmagyarázzuk, miért van szükség a tűszúrásra (betegségek megelőzéséhez vagy kezeléséhez). Könnyeben tudják kezelni a helyzetet, ha elismerjük, hogy az félelmet kelthet bennük, ne bagatellizáljuk a gyermekek érzéseit! Ugyanakkor ne fokozzuk az ijedtségüket, tehát még ha mi magunk is félünk esetleg a tűtől, próbáljunk akkor is bátornak mutatkozni.

Ha tudja, hogy injekciót fog kapni, vigyen magával a váróterembe egy jó könyvet vagy érdekes újságot, hogy elterelje a gondolatait. Még jobb, ha elsajátít és alkalmaz olyan relaxációs technikákat, amelyek segítenek ellazulni, például autogén tréninget, meditációt, légzőgyakorlatokat stb. A tűfóbiásokra jellemző a gyors, kapkodó légzés, mely súlyosbíthatja a szorongásos tüneteket, fájdalomérzetet. Amennyiben a test feszült, az oltás is jobban fáj. Azonban lassú, mély légzőgyakorlatok végzésével ellazíthatja az izmait, így a tűszúrás sem fog úgy fájni!

Kérje meg egy családtagját vagy barátját, hogy kísérje el Önt és próbálja meg beszélgetéssel elterelni a figyelmét, gondolatait.

Amennyiben fennáll a tű látványára való ájulás esélye, a béta-blokkolók eseti alkalmazása segíthet. Ezek a vérnyomás szinten tartását segítik. Alkalmazásuk előtt kérje háziorvosa tanácsát. Ha ilyen gyógyszert vett be, arról tájékoztassa a kezelést végző orvost, egészségügyi személyzetet.

Az oltás előtt 30-60 perccel használjon lidokain vagy prilokain tartalmú érzéstelenítő krémet vagy tapaszt, mellyel csökkenthető a fájdalomérzet. Különösen ajánlott ez a készítmény azoknak, akik túlérzékenyek a fájdalomra. Ezen készítmények hiányában a tűszúrás helyének jegelése is sokat segíthet.

Tájékoztassa a beavatkozást végző orvost, nővért, ápolót tűfóbiájáról. Ha volt már rá példa, hogy elájult a félelemtől, azt is feltétlenül tudassa velük.

Ha lehetőség van rá az adott beavatkozás során, kérjen érzéstelenítőt. Lidokain készítmények alkalmazása természetesen csak akkor lehetséges, ha nem érzékeny rájuk. Ha valakinek nagyon alacsony a fájdalomküszöbe, előfordulhat, hogy a lidokain önmagában nem elegendő, mivel az csak 2-3 mm mélyen érzésteleníti a bőrt. Iontoforézis alkalmazásával azonban akár 1-2 centiméter mélyre is bejuttatható az érzéstelenítőszer.

Figyeljen arra, hogy csak ülő vagy fekvő helyzetben szúrják meg. Ha mód van rá, az oltás vagy vérvétel során feküdjön le, és emelje fel a lábait. Ez csökkenti a vasovagális reflex kiváltásának esélyét, mely a bolygóideg stimulálásával fájdalom, félelem, undor (például vér látványa), érzelmi megterhelés (rossz hír) és nagyfokú kimerültség során ájuláshoz vezet. Mindaddig maradjon fekve, míg nem érzi jobban magát, majd nagyon lassan álljon fel.

Maradjon a váróteremben még legalább 15 percig a tűszúrással járó eljárás után. A tűfóbia egyes tünetei ugyanis gyakran az injekció beadása után pár perccel jelentkeznek csak.

A tűfóbiások közül sokan nem kérnek segítséget, pedig eredményesen kezelhető. Hosszú távú megoldást a problémára a pszichoterápia jelent, azon belül is elsősorban a kognitív viselkedésterápiától várható a legjobb eredmény, melynek keretében az érintettek először megtanulnak bánni a fizikai szinten és pszichésen jelentkező félelemmel. Majd lépésenként konfrontálódnak a félelmet keltő ingerekkel, amíg az már nem kelt bennük pánikot.

WEBBeteg összeállítás - Bak Marianna, biológus szakfordító és Cs. K., fordító
Forrás: Angst vor Blut, Spritzen und Nadeln (Hämophobie und Trypanophobie) (Phobius), ScienceDaily