4 általános tévhit a patológiával kapcsolatban

Az egészségügyi ellátást végző szakemberek közül talán a legtöbb homály a patológusok munkáját fedi. Éppen emiatt lehet az, hogy a mai napig rengeteg tévhit és félreértés él a köztudatban velük kapcsolatban. Cikkünkben a négy leggyakoribb mítoszról rántjuk le a leplet.

1. Laboratóriumi vizsgálat: azonnali eredmények

Bizonyára ismerős a filmekben gyakran feltűnő jelenet, amikor a laboratóriumi vizsgálatra küldött mintáról az eredmény igen hamar megérkezik. Nos, ez a valóságban sajnos nem ilyen egyszerű és gyors folyamat. Hosszabb időbe telik a patológus szakorvos számára a szövetminta elemzése, mint az orvosnak maga a mintavétel. A legegyszerűbb vizsgálatok is időt vesznek igénybe.

Természetesen a technológia fejlődése segíti a patológusokat a gyorsabb diagnózis felállításában. Korábban például a mikrobiológusoknak egy baktérium azonosítása legalább 24 órát vett igénybe, de a tömegspektrometria módszerének köszönhetően ez az idő néhány percre csökkent. A vizsgálathoz a patológus egy fémlemezen behelyezi a mintát a gépbe, amellyel a baktérium azonnal azonosíthatóvá válik, mely lehetővé teszi a sokkal gyorsabb diagnózist.

2. A patológus kizárólag kórboncolással foglalkozik

Sajnos a patológusok munkája a magyarországi köztudatban egyszerűen a boncolás szinonimájaként él. Ennek valószínűleg az az oka, hogy testközelből, egy vizsgálat során a betegek csupán egy rétege találkozik patológusokkal, illetve sok esetben e találkozók alkalmával sem tudják, hogy az őket vizsgáló szakorvos éppen egy patológus. A tévhittel ellentétben ugyanis a patológia ugyanannyira foglalkozik a még élő betegek vizsgálatával, mint amennyire a már elhunytakkal.

3. A patológusok nem kommunikálnak a betegekkel

Ki a felelős a betegek ellátásáért: orvosok, ápolók, sebészek vagy patológusok? A legtöbben valószínűleg nem gondolnak a patológusokra, feltételezve, hogy a labor mélyén, a beteggel való találkozás nélkül dolgoznak. Bár igaz, hogy nem minden patológusnak van közvetlen kapcsolata a betegekkel, ám sokan közülük – különösen a haematológusok, kémiai patológusok, immunopatológusok és orvosi mikrobiológusok - személyesen is konzultálnak a vizsgálatra érkező páciensekkel. Még ha egy patológus nem is kerül közvetlen kapcsolatba a beteggel, az nem jelenti azt, hogy nem vesz részt a kezelésében.

4. A patológusok nem vesznek részt a betegek kezelésében

Valójában ez nem igaz, hiszen annak ellenére, hogy a konkrét kezelést egy szakorvos kezdeményezi, illetve végzi, az eljárással kapcsolatos döntésben nagy szerep jut a patológusoknak is. A patológus az ideje jelentős részében ugyanis más egészségügyi szakemberek számára ad tanácsot, velük konzultál (beleértve a háziorvosokat is), hogy ismertesse a vizsgálati eredményeket és tanácsot adjon a diagnózissal és kezelés következő lépéseivel kapcsolatban.

(WEBBeteg - Cs. K., fordító; Forrás: www.knowpathology.com, Lektorálta: Dr. Méhes Gábor, a Magyar Patológusok Társaságának elnöke)