A prosztatadaganatok szövettani típusai

A prosztatarák elsősorban az idősebb férfiak betegsége, de 40 éves életkor után bárkinél bármikor kialakulhat, kockázata az életkor előrehaladásával növekszik.

A WHO statisztikái alapján a prosztatarák a harmadik leggyakoribb daganattípus a férfi populációban, melyet csak a tüdődaganat és a vastagbélrák előz meg a listán. Hazánkban mintegy 4000 férfinél kórismézik a betegséget, és legalább 1300 beteg halálát okozza minden évben. A prosztata daganat esetén genetikai adottságok mellett főleg a táplálkozási tényezőknek, valamint az elhízásnak, a mozgásszegény életformának és az elhúzódó prosztatagyulladásnak tulajdonítanak jelentőséget.

A prosztatarák diagnózisa

Fontos megkülönböztetni a prosztata jóindulatú (benignus) megnagyobbodását és a rosszindulatú (malignus) daganatot. A korai stádiumú prosztatarák tünetszegény vagy akár teljesen tünetmentes.

A leggyakoribb panaszok, melyek miatt a páciens orvoshoz fordul:

• vizeletürítési zavar,
• esetlegesen vérszegénység következtében kialakult általános gyengeség,
• csontfájdalom.

Sajnálatos módon a rosszindulatú daganatok csak későn okoznak klinikai tüneteket, míg a jóindulatú elváltozás első jellegzetes tünete általában a vizelési problémák megjelenése. Ez a prosztata elhelyezkedéséből, valamint a daganatok növekedési jellegzetességeiből következik. A prosztata keresztmetszeti képén látható, hogy a húgycső a zölddióméretű szerv közepén halad át. A jóindulatú elváltozások általában a prosztata húgycső körüli részéből indulnak ki, így szűkítik a vizelet kimenetét. Ezzel szemben a rosszindulatú daganatok a szerv külső zónáiból indulnak ki, ami a végbélen keresztül tapintható elváltozásokat eredményez (emiatt történik a prosztata ujjal történő fizikális vizsgálata).

Rectális digitális vizsgálat [RDV]

Ha a tapintásos vizsgálat (RDV) daganat gyanúját eredményezi, indokolttá válik a prosztatabiopszia. A mindennapos gyakorlat szerint jobb és bal oldalról egyaránt 6-6 tűbiopsziás mintát vesznek, de nagy prosztatatömeg esetén a találati arány növelése érdekében ezt a számot akár 8-10-re is felemelhetik oldalanként. A mintát természetesen patológiára továbbítják szövettani vizsgálat céljából.

A patológia szerepe: a prosztatadaganat szövettani csoportosítása

A prosztata jóindulatú daganata az úgynevezett noduláris prosztata hyperplasia. Ez az eltérés a 40 éves férfiak jelentős részénél jelen van, ám az életkor előrehaladásával az érintettek aránya folyamatosan nő, amely 80 éves korra eléri a 90%-ot is. Legkifejezettebben a belső régiókban indul növekedésnek.

Jó hír, hogy a jóindulatú prosztata elváltozások igen ritkán alakulnak át rosszindulatúvá. A prosztata jó- és rosszindulatú elváltozása mellett azonban megfigyelhető egy köztes állapot is, amelyet prostata intraepithelialis neoplasiának (PIN) hívnak. A PIN elváltozásokat magas, illetve alacsony malignitású csoportokba osztják.

A prosztata rosszindulatú elváltozása a prosztatacarcinoma. Elsősorban az idősebb férfiak betegsége, előfordulási gyakorisága a 65-75 éves korcsoportban a legmagasabb. Az elmúlt néhány évtizedben a prosztatacarcinoma halálozási arányszáma jelentősen csökkent. Ez nagy részben köszönhető annak, hogy a prosztata specifikus antigén (PSA) vérszint szűrő jelleggel is meghatározható. A PSA nagyon fontos tumormarker, azonban jó tudni, hogy nemcsak a daganatos elváltozásokat jelzi, hanem éppúgy megfigyelhető szintjének megemelkedése például prosztatagyulladás fennállása esetén is. Szövettanilag a legtöbb prosztatacarcinoma jól körülhatárolható, mirigyeket formáló ún. adenocarcinoma, a rák egyéb fajtái (pl. sarcomák) nagyon ritkák. Az adenocarcinoma mirigy eredetű hámsejtből, míg a sarcoma kötőszöveti sejtekből alakul ki. A szövettani diagnózis felállítása után a legfontosabb teendő a daganat kiterjedésének, illetve a daganat stádiumának meghatározása, amelyek eredményei döntően befolyásolják a választandó kezelést.

Stádium meghatározás és Gleason-score

Hasonlóképpen nagyon sok daganattípushoz, itt is a nemzetközi szakmai gyakorlatban elterjedt TNM rendszert használják. A T a helyi tumor-kiterjedést, az N nyirokcsomó-áttétet, míg az M távoli áttétet jelent. A következő táblázatban található a különböző stádiumok jelentése:

Az egyértelmű, hogy minél előrehaladottabb stádiumról van szó, annál rosszabbak az életkilátások. Emellett a szövettani megjelenés is fontos jele a folyamat agresszivitásának. Meghatározására egy pontozási rendszert alkalmaznak, amelyet Gleason-scorenak neveznek. A normális sejttől legkevésbé eltérő daganatos sejt az 1-es számú, míg a legkevésbé hasonló az 5-ös számú. A patológus megjelöli a leggyakoribb és a második leggyakoribb sejttípust, így alakul ki egy a Gleason-szám, amely 2 (1+1) és 10 (5+5) közötti értéket vehet fel. A 7 vagy annál alacsonyabb Gleason-szám a kedvező prognózisba tartozik, míg a 8 és annál nagyobb értékekkel bíró beteg számára nagyrészt kedvezőtlen kórlefolyást jósolnak.

Milyen terápiás lehetőségek léteznek?

Manapság már több terápiás beavatkozási lehetősége van az urológus szakorvosnak. A leggyakrabban alkalmazott eljárások:

• radikális prostatectomia (prosztatát a tokjával és ondóhólyaggal együtt sebészi úton eltávolítják);
• célzott sugárkezelés;
• hormonális kezelések (antiandrogén terápia)

Mit érdemes tenni a megelőzés érdekében?

A rendszeresen végzett szűrővizsgálattal, továbbá a vér PSA szintjének nyomon követésével a prosztatarák korai fázisban jó eséllyel kiszűrhető. A vizsgálat 50 és 75 éves életkor között ajánlott, főleg ha pozitív családi kórelőzmény ismert. Kellemetlen vizsgálat révén nagyon sokan nem tartják be az évenkénti szűrővizsgálatot, többek között emiatt sem sikerült eddig visszaszorítani a prosztatarák gyakoriságát a férfi populáció halálozási statisztikáiban.

(WEBBeteg - Holányi Péter, Lektorálta: Dr. Méhes Gábor, a Magyar Patológusok Társaságának elnöke)

Források: emedicine.medscape.com, www.cancerresearchuk.org, , Az onkológia tankönyve, Tulassay Zsolt, Matolcsy András, 2011, Semmelweis Kiadó, Budapest; Robbins - A patológia alapjai; Kumar, Abbas, Aster; magyar kiadást szerkesztette: Matolcsy András; 9. kiadás, 2014, Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest