A jó- és rosszindulatú emlődaganatok szövettani típusai

Az emlődaganat egy multifaktoriális betegség, ami azt jelenti, hogy több tényező együttes jelenléte szükséges a betegség kialakulásához, és ennek fényében többféle szövettani típust különböztetünk meg egymástól. Ezen típusok elkülönítésében és diagnosztizálásában nagyon fontos szereplő a patológiai szövettani diagnózisalkotás.

A WHO adatai szerint a nem specifikus halálozási statisztikákban az emlődaganat a második helyen áll a női populációban, míg férfiakat és nőket együttesen tekintve a harmadik helyen áll. Magyarországon évente körülbelül 5-6 ezer új emlőrákos beteget fedeznek fel, és nagyjából 2000 nő hal bele a betegségbe. Az Amerikai Egyesült Államokban 2008-ban összesen 71.130 nő halt meg emlődaganat miatt, ami a daganatos betegségek miatti halálozás 26%-át adja a női populációban. Utóbbi adat nagyon magas arány, amely már önmagában felhívja a figyelmet a nőgyógyászati kontroll és az emlő önvizsgálatának fontosságára.

Milyen elváltozások fordulhatnak elő a mellben?

Mindenekelőtt kiemelendő, hogy nem csak a női mellben alakulhat ki daganat. Kialakulhat férfiakban is emlődaganat – igaz sokkal ritkábban, mint nőkben. Alapvetően három nagy csoportra osztjuk az emlő elváltozásait, melyek közül nem mindegyik daganat.

A fibrocystás elváltozások és gyulladások egyértelműen nem daganatos elváltozások. A cikk további része a tumorok szövettani típusairól szól.

A következő diagram az emlőben tapintott csomó miatt orvoshoz fordult nőknél talált elváltozások kórszövettani diagnózis szerinti százalékos megoszlását mutatja.

Mintavétel és patológia

A tumorok lehetnek kötőszöveti, illetve hámeredetűek, az utóbbiak a gyakoribbak. Dr. Kovács Árpád klinikai onkológus cikkében már olvashattak a mintavételi eljárásról. Ezek a finomtű biopszia, a vastagtű biopszia (core biopszia) és az excisiós biopszia. Miután a nőgyógyász szakorvos levette a mintát, elküldi patológiára, ahonnan szövettani diagnózist kap, s ennek tudatában kezdheti meg a megfelelő terápia felépítését.

Az emlődaganatok szövettani típusai

Fibroadenoma

A leggyakoribb jóindulatú daganat. Általában fiatal nőkben jelentkezik. A menstruációs ciklus késői szakaszában és a terhesség alatt méretük megnövekedhet. A menopauzát követően azonban visszafejlődhetnek és elmeszesedhetnek.

Bővebben Fibroadenoma az emlőben

Phylloid tumor

Jóval ritkábbak, mint a fibroadenomák és általában jóindulatúak. Ezeknek a daganatoknak a többsége lokalizált marad és sebészi eltávolítással gyógyítható. A rosszindulatú formái hajlamosak a kiújulásra, de többnyire ezek sem terjednek tovább.

Intraductalis papilloma

Intraductalis jelentése „kivezető csőben”, míg a papilloma jelentése: a felületből kiemelkedő körülírt jóindulatú felhám tumor. Leggyakrabban a menopauza előtt jelentkezik. E típusú daganatok általában úgynevezett magányosan állók, méretük nem éri el az 1 cm-es nagyságot.

Bővebben Intraductalis papilloma

Carcinoma

Az elmúlt három évtizedben az emlőcarcinoma halálozási rátája 30%-ról 20%-ra csökkent, köszönhetően a szűrési és a kezelési technikák fejlődésének. Az emlőcarcinomákat aszerint osztályozzák, hogy áttörték-e a határoló membránt (bazális membrán). Azokat, amelyek e határon belül maradnak, „in situ carcinomának”, azokat pedig, amelyek ezen túlterjedve nőnek, „invasiv” carcinomának nevezzük. Ezen alapelvek szerint a következő az emlőcarcinomák beosztása:

Az invazivitás azt jelenti, hogy a daganat átterjed-e más szövetbe, szervbe a kiindulási helyéről, vagy sem. Az „in situ” szószerinti jelentése: eredeti helyén. Tehát a daganat marad a kiindulási helyén, nem szűri be a környező szöveteket, szerveket és távoli áttétet sem képez. A ductalis carcinoma a mirigyek kivezető csöveiben jelenik meg.

Az emlőt lebenyekre lehet tagolni, amelyek neve latinul: „lobus”, így a lebenyekből kiinduló carcinoma a lobularis carcinoma. Ezen két nem invazív elváltozásnak a prognózisa kitűnő, egyszerű mastectomiát (emlő műtéti eltávolítása) követően a hosszú távú túlélés meghaladja a 97%-ot. Az invazív lobularis carcinomák gyakran többgócúak és kétoldaliak, az emlőcarcinomák kevesebb mint 20%-áért felelősek.

A medullaris carcinoma az emlőcarcinomák ritka altípusa, az esetek kevesebb mint 1%-áért felelős. A colloid carcinoma szintén ritka altípus. A tubularis carcinoma ritkán jelentkezik tapintható csomóként, mivel nagyon kicsi a mérete, viszont a mammográfiával felfedezett, 1 cm-nél kisebb átmérőjű carcinomák 10%-át adja.

A tumorokat differenciáltsági fok szerint is lehet osztályozni. A jól differenciált carcinomáknak jelentősen jobb a prognózisa, mint a rosszul differenciáltaké.

Áttétek és túlélési kilátások

Az emlőcarcinoma a nyirok utakon és a véráram útján terjed. Időben fel nem fedezett, rosszindulatú elváltozás esetén már távolabbi szóródás is bekövetkezik. Leggyakrabban a tüdő, a csontrendszer, a máj és a mellékvesék érintettek az áttétképzésben.

Mint nagyon sok daganat típusban az emlőcarcinoma osztályozásánál is a TNM rendszert használják. T (tumor), N (regionális nyirokcsomó) és M (távoli áttét).

Az 1 cm-nél kisebb invazív carcinomák nyirokcsomó-áttétek hiányában kitűnő prognózisúak, és nem feltétlenül szükséges szisztémás kezelés. Hónaljároki nyirokcsomó-érintettség nélkül az 5 éves túlélés közel 90%. A túlélési arány az érintett nyirokcsomók számával párhuzamosan csökken, és 16 vagy ennél több áttétes nyirokcsomó esetén az 5 éves túlélés kevesebb, mint 50%. A vér útján terjedő szóródást követően a teljes gyógyulás esélye igen csekély, a kemoterápia azonban meghosszabbítja a túlélést. Az 5 éves túlélés körülbelül 15%.

Fontos a rendszeres szűrés!

A szűrővizsgálatok feladata az, hogy korán felismerjük a még tünetet vagy panaszt nem okozó betegséget. Magyarországon az emlőszűrés a 45-65 év közötti korosztályt fogja át. Elgondolkodtató adat, hogy 2007-ben a szűrésen való megjelenés Magyarországon 52%, 2008-ban már csak 49% volt.

A tünet- és panaszmentes nők emlőszűrésének szempontjai

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Holányi Péter
Lektorálta: Dr. Méhes Gábor, a Magyar Patológusok Társaságának elnöke