Dr. Tímár József: A digitális patológia megoldást jelenthetne a szakemberhiányra

Idén lesz negyven éve, hogy végzett a Semmelweis Egyetem medikus képzésén, majd patológus szakvizsgát tett. Ez az utolsó éve az igazgatói székében, mint egyetemi tanár és kutató azonban folytatja, illetve elnöke az Egészségügyi Szakmai Kollégium Patológiai Tagozatának. Ismeri a megoldás kulcsát a patológushiányra? Eléri a digitális patológia kiépítését hazánkban? Szélmalomharc, hiábavaló küzdelem az övé?

A patológia egy kis szakma, kevés szakember látja el a feladatokat, fele annyian, közel 250-en vagyunk patológusok, mint amire szükség lenne. Krónikus betegsége a magyar egészségügynek a szakorvoshiány, nálunk azonban még rosszabb a helyzet, ha lehetne egy skálán mérni, a mi helyzetünk lenne a legrosszabb helyen - vázolja a helyzetet dr. Tímár József, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Patológiai Tagozatának elnöke, az MTA doktora.

Nem elég, hogy mintegy 250 kolléga hiányzik, a jelenleg dolgozó patológusok egyharmada nyugdíj előtt áll, ha ők elmennek, nem lesz, aki pótolja a hiányukat. Így is a patológiai osztályok egyharmadában egyedül viszi az osztályt a szakember, nincs mellette senki. Egyedül, magára maradva küzdenek a kollégák.

"Kevés szakember, paraszolvencia nélküli alacsony fizetés, rossz finanszírozás, be nem váltott ígéretek." Röviden így jellemezhetnénk a helyzetet.

A fiatal orvosok számára nem vonzó terület a patológia?

A rezidensek kevés százaléka választ bennünket, mindig azt halljuk, hogy azért mennek orvosnak a fiatalok, mert betegekkel szeretnének találkozni, nálunk pedig erre kevés a lehetőség – gondolják. Pedig ez nem így van.

Sajnos még mindig él a köztudatban, hogy a patológia egyet jelent a kórbonctannal, pedig ennél sokkal szélesebb spektrumú szakma. A patológiai osztályok munkájának döntő része a betegekből származó szövettani vizsgálatokból áll.

Egy folyamatosan fejlődő szakma, a célzott terápia létrejöttével pedig egy teljesen új részterület alakult ki, a molekuláris patológia.

A patológus fontos tagja az úgynevezett multidiszciplináris teamnek (pl. onkoteam), amely szintén teljes embert kívánna. A csapat tagjai a beteg leletei alapján választják ki a leghatékonyabb kezelést, közösen vitatják meg a folyamatokat, az eredményeket. Nélkülünk nem lehet korszerű és evidencia alapú betegellátást végezni. Sőt, számos operációhoz két patológus aláírására lenne szükség, hogy a diagnózis érvényes, az annak alapján elvégzett beavatkozás pedig megfelelő legyen.

Amikor Ön végzett, már érzékelhetőek voltak ezek a problémák?

Korábban nem jelentett ekkora problémát a szakemberek hiánya, mert mielőtt klinikus lett a rezidens, előszeretettel jöttek az osztályra amolyan előiskolaként, megalapozásként. Az igazán kiváló klinikusok a patológián kezdték a pályafutásukat. Ma már ez kevésbé van így. Magunkra maradtunk, hiszen csak azok a rezidensek választanak bennünket, akiknél életcél a patológia. Évente országosan mintegy 40 rezidens választja ezt a területet, a lemorzsolódások után jó, ha marad belőlük 15-20 szakorvos. Ez a szám évek óta stabil.

Hatalmas az elszívó ereje Nyugat-Európának, hiszen az ottani medikus- és szakorvosképzés nem tudja kitermelni a szükséges munkaerőt, ezért jól képzett szakorvosokat hívnak el a külföldi klinikák. Szerettük volna elérni, hogy az úgynevezett „agyelszívók” legalább adjanak oktatási támogatást a patológusokat nevelő országoknak, hiszen kvázi nekik termeljük ki a jól képzett munkaerőt, de ez nem valósult meg. Mi nem tudunk elszívni jól képzett munkaerőt, mert a jelenlegi helyzetben nem perspektíva számukra hazánk.

Milyen megoldás maradt?

Az infrastrukturális fejlesztés némi megoldást jelenthet a problémára, de ezzel csak kezeljük a krónikus betegséget, nem pedig meggyógyítjuk. A digitális patológia kiépítésével és bevezetésével jobb, gyorsabb patológiai szolgáltatást nyújthatnánk, egy távdiagnosztikai, metszet digitalizációs technológiát alkalmazó hálózat kiszolgálná a régiók igényeit.

Mit jelentene és eredményezne mindez a gyakorlatban?

A digitális patológia kiépítésével gyorsabbá válna a patológiai leletek továbbítása, lerövidülne a leletek átfutási ideje, valamint lehetőség lenne a távkonzultációra. Ahol csupán egy szakorvos dolgozik, nem vonható ki egy időre a munkából, mert konferenciára kell mennie.

Közel öt éve használják ezt a rendszert Svédországban, nem csak a patológusok közötti konzultációban hatékony, hanem a patológus és a klinikus közötti kommunikációban is, amely egyre intenzívebb munkát igényel. Ráadásul a továbbképzésben is segítséget nyújtana.

Mi szab gátat a rendszer kiépítésének?

A távdiagnosztikai technológiát alkalmazó hálózat létrehozása sem olyan egyszerű, és nem csak a finanszírozásról van szó. Amennyiben rendszerszerűen be akarjuk építeni az osztályokra, a nyolc onkológiai centrumba és a négy orvosi egyetemre, tisztázni kell egy sor kérdést, kezdve a betegadatok küldésétől és fogadásától, azok tárolásán és előhívásán át az adatvédelemig. Elárulom, hogy vannak olyan kórházak, ahol még a nagy sebességű internet sem adott.

Az egyetemen már elérhető a rendszer?

Igen, erre adott a technikai lehetőség a Semmelweis Egyetemen és néhány más kórházban is, de országos hálózat kiépítésére lenne szükség.

"A patológiai lelet elkészítésének elhúzódása a kezelés folyamatában is lassító fék, a szakemberhiány pedig a leletek minőségét rontó tényező."

Az elkövetett szakmai hiányosság a betegellátás, a kezelés sikerességére nézve súlyos következményeket jelenthet. Miután kevés a szakember és megközelítőleg kétszer annyi minta keletkezik, mint amit a kollégák biztonsággal elemezni tudnak, messze nem tudjuk azokat a paramétereket produkálni, amelyet megkövetelnek Nyugat-Európában, ahol egy szűk héten belül, 2-3 nap alatt elkészül a lelet. Nálunk ennyi idő, amíg kiküldik a szövetmintát a patológusnak, mert ez sincs megszervezve. Éppen ezért vannak versenyelőnyben a magánintézmények, ahol az első, legfontosabb tevékenység a logisztika, a szövetminták gyors továbbítása városon belül, vagy akár városok között. Nálunk az átlagos leletátfutási idő hosszabb mint 14 nap.

A postán vesztegel a minta?

Igen, megnéztük, a legtöbb időt az utazással tölt el a minta, majd a patológiai lelet.

Amíg önre várakoztam a szobája előtt, egy fiatal hölgy érkezett állásinterjúra...

Nem csak patológusból van kevés, hanem citológiai előszűrő szakasszisztensből és szövettani asszisztensből is. Ezért kellene nagyobb figyelmet és erőforrást szentelni a patológia területére, és nem csupán az infrastruktúrára, hanem a humánerőforrásra is.

A digitalizálás nem oldaná meg a problémát, hiszen, ha nincs szakember, kiszolgáló személyzet, nem lesz a mintából lelet sem...

A digitalizálás természetesen nem oldaná meg hosszú távon a problémát, a szakemberhiányt. Ehhez az kellene, hogy korlátlanul megemeljék a rezidensek számát a patológiákon. Aki jelentkezik és eleget tesz a követelményeknek, azt fel tudjuk venni. Megváltozott az ösztöndíjazás rendszere, amely központi finanszírozású lett, az osztályok nem is tudnának ösztöndíjat, státust biztosítani a jelentkezőknek. Miből?

Önök talán egyet tehetnek: ösztönzik a fiatalokat, hogy a szakma izgalmas, szerteágazó. Kimondom, érdemes patológusnak menni.

Nálunk az egyetemen arra törekszünk, hogy állandó jelenléte legyen az oktatásban a patológiának, harmadévben általánossá vált alapozó képzést követően megismerkednek a hallgatók a klinikai patológia és a molekuláris onkopatológia területével is.

Izgalmas szakma, és akiben ott van az érdeklődés a kutatás iránt is, annak kiváló terület a patológia. Ma már korszerű kutatásokat patológia nélkül nem csinálnak.

(WEBBeteg - Tóth András, újságíró - Képek forrása: Semmelweis Egyetem)