Dr. Strausz Tamás: A patológia egyfajta nyomozás is

Októberben lesz hat éve, hogy az Országos Onkológiai Intézet Sebészeti és Molekuláris Patológiai Osztályán dolgozik a fiatal patológus szakorvos, dr. Strausz Tamás, aki portálunknak elmondta: az osztályon majdnem minden szakorvosnak van két-három szakterülete, amivel kiemelten foglalkozik.

Az intézet sebészeti műtőiből származó évi 12-13 ezer sebészeti mintát dolgozzák itt fel. A vizsgálati anyagok döntő többsége emlő-, bőr-, gyomor-bélrendszeri, fej-nyaki, nyirokcsomó- és tüdődaganat. Emellett közel 800 konzultációs vizsgálat történik náluk, ez részben az intézetben kezelt betegek anyagának másodvéleményezése, részben más kórházban dolgozó patológus kollégák által küldött, diagnosztikus nehézséget okozó esetek vizsgálata. A centrumban működő immunhisztokémiai laboratóriumban évente 10-12 ezer immunhisztokémiai reakciót végeznek.

Milyen út vezetett az Országos Onkológiai Intézetbe?

2004-ben végeztem a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán, ahol volt egy nagyon jó gyakorlatvezetőm patológiából, dr. Sápi Zoltán, aki a János Kórházban dolgozott és docensként szakorvosjelölteket oktatott, odahívott hozzájuk.

Megfordult a fejemben, hogy egyetemi intézményben helyezkedem el, de nem vonzott a kutatás. Az volt a célom, hogy a rutinszerű klinikai munkában jó szakemberré válhassak, mellette pedig maradjon elegendő időm a családomra is.

2006-ig dolgoztam a János Kórházban, majd egy átszervezés következményeként átkerültem két kollégámmal együtt a Jahn Ferenc Kórházba. Hat év alatt megszereztem a patológiai szakvizsgát, ezután pedig az Országos Onkológiai Intézetben folytattam a pályafutásomat. Szerencsésnek érzem magam, hogy itt dolgozhatok, immár hatodik éve. Van nálunk öt-hat olyan szakorvos, akiktől nagyon sok mindent lehet tanulni.

Mennyire jellemző az osztályon a patológushiány?

Szerencsés helyzetben van az intézet, ugyanis viszonylag sok patológus dolgozik itt, ennek köszönhetően úgynevezett szubspecializációban működünk, azaz majdnem minden szakorvosnak van két-három szakterülete, amivel kiemelten foglalkozik. Hozzám a gasztrointesztinális patológia, a máj és a hasnyálmirigy elváltozásai, valamint a limfómák tartoznak. Természetesen más kollégámhoz is kerülnek ehhez a szakterülethez tartozó szövetminták, nem is lenne szerencsés, ha csak egy valaki értene az adott területhez. Nyugat-Európában egyébként bevett szokás, hogy a patológusok csupán egy-két szakterületet visznek, nálunk általában még nem ez a jellemző.

Azt mondják, magányos szakma a patológusé...

Majdnem minden reggel leülnek a patológus szakorvosok, és megvitatják az érdekes és nehéz eseteket. Van egy terem, amely fel van szerelve egy diszkussziós mikroszkóppal, több megtekintővel, így mindenki egyszerre látja az adott metszetet. A mai konzultáción például én egy nyelőcső-fekélyből származó, endoszkóppal vett mintát mutattam be. Klinikailag tumor gyanúja vetődött fel, de a metszetben erre utaló jelek nem voltak. Észrevettem viszont néhány gyógyszerkristályt, amiből ki lehetett következtetni, hogy milyen gyógyszert szed a beteg, és az adott gyógyszer okozta nagy valószínűséggel a fekélyt is. Ilyen esettel idáig csak szakkönyvekben találkoztam, és örömmel tölt el, hogy felismertem ezt a ritka entitást.

Az onkológián a szükséges terápia megtervezése az onkoteam feladata, a szakterületemnek megfelelő team-nek a gasztroenterológus, az onkológus, a sebész, a radiológus, a sugárterápiás szakember mellett patológusként én is tagja vagyok. Minden kedden kora reggel találkozunk a kollégákkal, ami a korai ébredés ellenére változatosságot jelent, mert így láthatom az egész folyamatot, illetve visszacsatolást is kapok a munkámról.

Mikor van szükség a patológus munkájára?

Intézetünk profiljából adódóan a legtöbb eset tumoros. Ha egy betegnél felmerül a vastagbélrák lehetősége, a vastagbéltükrözés során vesznek szövetmintát a tumorra gyanús területről, amiből én megállapítom, hogy rák-e vagy sem. Amennyiben műtétre kerül sor, annak a szövetmintája is hozzám kerül. Áttét esetén – a vastagbél esetén gyakran a májban –, amennyiben bizonytalanság merül fel, szintén szükség van a munkámra.

"Olyan a munkám, mint egy nyomozás, mert vannak apró jelek, amit látunk a metszetben, és abból gyakran fontos és érdekes dolgokra lehet következtetni."

Elegendő idő áll rendelkezésre a minták feldolgozásához?

Az idő lényeges eleme a munkánknak. Sürgősségi megkeresésnél akár két nap is lehet az átfutási idő, egyébként átlagosan hét-nyolc munkanap alatt kapja kézhez a leletet a klinikus, természetesen, ha plusz vizsgálatokra van szükség, akkor hosszabb az átfutási idő.

Ma már úgynevezett sablonizált leletezés történik, ezáltal átláthatóbb a dokumentum, gyorsabban megtalálja a kezelőorvos a fontosabb információkat, és mi sem hagyunk ki semmit a leletből.

Mi lesz a sorsa ennek a rengeteg szövettani mintának?

A patológia nem felejt, a metszet ugyanis megmarad, évekkel később is előkereshető, újravizsgálható, ha másodvéleményezésre van szükség. A metszeteket a pincében tároljuk, ezáltal bármikor ellenőrizhető a munkánk.

Hol tart a digitalizáció? Valódi megoldást jelentene a tárolásra?

A digitális tárolás hatalmas tárhelyet igényelne, egyetlen metszet 1-2 GB méretű, ha jó minőségben szeretnénk digitalizálni, ráadásul egy anyaghoz közel 30 metszet is tartozhat, ezek még nagyobb helyet foglalnának el.

Lehet azt látni ennyi szövetminta feldolgozása után, hogy mi a legjellemzőbb betegség, elváltozás?

A vastagbélpolypok és a vastagbélrák fordul elő az anyagunkban leggyakrabban.

Mi az, ami kikapcsolódást nyújt, energiát ad a munkához?

Most még picik a gyermekeim, a családommal töltött idő nagyon fontos. Emellett a sportolás, a zenehallgatás és az olvasás az, ami kikapcsol.

(WEBBeteg.hu - Tóth András, újságíró)