A patológia szerepe a korszerű betegellátásban
megjelent:
Még mindig sok elképzelés lengi körül a patológia tudományát, és tudat alatt halottakkal foglalkozó orvosnak gondolják a patológust. Pedig ez koránt sincs így, hiszen már a betegút legelején, a diagnózis felállításánál nagy szerepet kapnak a patológiai vizsgálatok. Ha egy betegség lefolyását nézzük egy patológus szemszögéből, tulajdonképpen minden lépésnél találhatunk kapcsolódási pontot.
Diagnózisalkotás: klasszikus patológia
Az orvosi diagnosztikai eljárások egyik formája a kórszövettani diagnosztika. Míg a képalkotó eljárásokkal jó közelítéssel megadható egy szervi elváltozás jellege, mérete, lokalizációja, addig a kórszövettani mintavétel célja egy pontosabb sejttani és szövettani szintű meghatározás. A kórszövettani mintavétel sokszor invazív, sebészi beavatkozást igénylő technikákkal történik és a vizsgálatra egy szerv részlete, vagy akár egészben eltávolított szerv érkezik. Egyre gyakrabban azonban ambuláns kisműtét, endoszkópos biopszia, vagy tűbiopszia során kerül sor a patológiás eltérés szövettani véleményezésére. Egy daganat pontos típusának a meghatározásához például elengedhetetlen a kórszövettani mintavétel, hiszen képalkotó vizsgálattal leginkább csak az anatómiai lokalizáció és a növekedés jellege adható meg.
Kezelés meghatározása: prediktív patológia
Egy tűszúrástól a célzott gyógyszeres terápiáig |
| Tehát a molekuláris diagnosztika, amely a patológia legfiatalabb területe, az egyik legnagyobb reménye a rákgyógyításban tevékenykedő orvosoknak, ugyanis a daganatgének vizsgálatára épül, amely a célzott kezeléshez leghatékonyabbnak bizonyuló gyógyszertípus meghatározását segíti elő. A célzott terápia lényege, hogy a molekuláris vizsgálatok során feltárt eredményeket a beteg egyéni paraméterei alapján összhangba hozzák a rendelkezésre álló gyógyszerekkel, amely a megfelelő választás esetén jelentős állapotjavulást eredményezhet. Egy tűszúrástól a célzott gyógyszeres terápiáig |
A patológia tudományterülete elsősorban a diagnózisalkotásban, a betegségek osztályozásában és szubklasszifikációjában játszik nagy szerepet. Mára a klinikumban a mikroszkópos tulajdonságokon alapuló morfológiai besorolás mellett a daganatok molekuláris osztályozása is komoly jelentőségre tett szert. A szövetmintákból végzett prediktív diagnosztika az utóbbi időben vált a patológusok mindennapi feladatává. A terápiás lehetőségek fejlődésével szükségessé vált, hogy a daganatok a terápiás célpontként használható tulajdonságait is meghatározzák. A célzott daganatterápiában ugyanis olyan gyógyszereket használnak, amik gátolják a daganat növekedését és terjedését, úgy, hogy bizonyos molekuláris célpontokon hatnak. A növekedésben, fejlődésben és a daganat terjedésében részt vevő gének fokozott, vagy csökkent működése minden rosszindulatú betegség esetében egyedi és ezek ismerete a hatásos daganatellenes szerek kiválasztásánál komoly előnyt jelent. A patológiai központok hazánkban is rutinszerűen végzik a kezeléshez szükséges génvizsgálatokat, ezek nagy része patológiailag azonosított szövetmintából történik.
Betegség lefolyásának becslése: prognosztikus patológia
A prognózis meghatározásához számos szövettanilag meghatározható tulajdonság rendelkezésre áll, az egyik legfontosabb a tumor differenciáltági foka (grádus, angolul grade). A tumor differenciáltsági foka lényegében úgy jellemzi a daganatot, hogy a daganatszövet, illetve a sejtek a mikroszkóp alatt mennyire térnek el a normálistól. Ez annak is az indikátora, hogy milyen gyorsan tud nőni és terjedni a tumor. Ha a tumorsejtek és a szövet felépítése közel van a normálishoz, akkor a tumort „jól differenciáltnak” nevezik. Ezek a daganatok lassabban nőnek és terjednek, mint a „differenciálatlanok” vagy az „alacsonyan differenciáltak”, amelyekben többségében igencsak abnormális kinézetű sejtek láthatók kifejezetten rendezetlenül és a környezettől nehezen elhatárolható módon. Többek között ezen és más mikroszkópos különbségek alapján határoznak meg egy számszerű differenciáltsági fokot a daganatoknak, ami általában 1 (jól differenciált) és 4 (differenciálatlan) között helyezkedik el. A sokféle paraméter közül kiemelendő még a sejtek osztódási képessége, melyet a mitózisok számával jellemeznek a szövettani leletben.
Kórbonctan
A kórbonctannak, habár egyre kevesebb boncolás szükséges, még mindig fontos szerepe van a pontos halálokok tisztázásában. A nagyszerű képalkotó vizsgálatok és labordiagnosztikai módszerek ellenére sem mindig egyértelmű a kezelőorvosok számára, hogy pontosan mi okozta a beteg halálát. Bizonyos kórképek végig rejtve maradva vezethetnek egy beteg halálához, így csak a boncolás segíthet az eset feltárásában. Fontos továbbá, hogy a drága beavatkozások, gyógykezelések hatását is meg lehessen ítélni, különösen azért, mert a beteg mindezek ellenére meghalt. Esetlegesen mellékhatások, hibák is kiderülhetnek, azonban a kórboncolás alapvető funkciója a betegség és a gyógykezelés orvosi szempontjainak a vizsgálata, összegzése.
Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Szabó Diána Lili
Lektorálta: Dr. Méhes Gábor, a Magyar Patológusok Társaságának elnöke
