Izgalmassá teszi a munkámat, hogy újabb és újabb molekuláris vizsgálatokat vezetnek be

A napokban részt vettem egy betegtalálkozón, ahol azt kérdeztük a résztvevőktől, mi jut eszükbe a patológusról, a patológiáról. Sajnálatos módon kevesen mondták azt, hogy a patológus munkája kapcsolatban van a szövettannal is - mondja Sánta Edit, aki 14. éve dolgozik szakasszisztensként az Országos Onkológiai Intézet Sebészeti és Molekuláris Patológiai Osztályán.

Mivel foglalkozik? Mi a kihívás a munkájában? Erre kerestük a választ.

Patológusból szerencsére jelenleg van elegendő az intézetben, inkább szövettani asszisztensből van kevés. Nagyon fontos a munkájuk, mert ha nincs metszet, vagy nem megfelelő a metszet minősége, nem tudunk dolgozni – nyilatkozta portálunknak dr. Strausz Tamás, az Országos Onkológiai Intézet Sebészeti és Molekuláris Patológiai Osztályának patológus szakorvosa. A digitális patológia sem nélkülözi a manuális metszet-előkészítést, amit beszkennelünk, azt is kézzel készítik elő a kollégáim. Ezt ma még nem lehet gépesíteni. Gyakran elfeledkeznek a szakasszisztensekről, pedig nélkülük elképzelhetetlen a patológus munkája – tette hozzá a szakorvos. Ismerkedjenek meg Sánta Edit szakasszisztenssel.

Miért ezt a területet választotta?

Erdélyi vagyok, ott jártam egészségügyi szakközépiskolában, ahol az első két év általános nővérképzést követően lehetett választani szakirányt: tudatosan a klinikai és szövettani laborasszisztens képzés mellett döntöttem, ugyanis megszerettem az orvosi labortechnikát és a mikrobiológiát, a gyakorlati időszakot pedig több helyen, így például a hematológián tölthettük.

Azt terveztem, hogy olyan szakterületet választok, ahol nincs ügyeleti rendszer, hétvégén és ünnepnap a családommal lehetek. Ez nagyon fontos szempont volt a számomra, hiszen akkortájt ismerkedtem meg a leendő férjemmel.

Jól döntött?

Nagyon szeretem a munkámat. Hűséges típus vagyok, eddig három munkahelyem volt. Erdélyben volt az első, ott 8 évig dolgoztam, majd Budapestre költöztünk, először 14 évet töltöttem el az egyik fővárosi kórházban, majd ide, az Országos Onkológia Intézetbe jöttem, ahol 14. éve vagyok szakasszisztens. Úgy érzem, a hűségem mellett szól, hogy itt van lehetőségem szakmai fejlődésre. Amikor idekerültem, szövettani asszisztensként dolgoztam, majd néhány éve elvégeztem a kilenc hónapos immunhisztokémiai szakasszisztens képzést. Amikor jelentkeztem, külön molekuláris asszisztens szakképzés még nem volt, de ennek része volt a molekuláris patológiai diagnosztika is, ami szükséges a mostani munkámhoz.

Hová lehetne még fejlődni?

Lehetőség lenne még citológiai szakasszisztens végzettséget szerezni.

Mi a kihívás a munkájában?

Izgalmassá teszi a munkámat, hogy újabb és újabb molekuláris vizsgálatokat vezetnek be. A patológián a szövettani vizsgálat céljából beküldött minták, elsősorban daganatos elváltozások DNS, illetve RNS alapú továbbvizsgálását végezzük. Amikor elindultunk, még csupán a KRAS és az NRAS mutációanalízisére volt lehetőségünk, azoknak is csak néhány kiterjesztés volt elérhető. Ma már megtalálható a többi PCR vizsgálat is. A napokban a BRCA mutáció diagnosztikájának technikáját tanulom a biológus és a szakorvos felügyelete mellett. Minden eljárásnak le van írva a metodikája.

A precíz, aprólékos munkavégzés segítség az otthoni tevékenységében?

Gobleint biztosan nem varrok este, mert nagyon elfárad a szemem. A sok pipettázás és a metszések miatt érzékenyebbé vált a karom, fájnak az ízületeim. Szeretnék újra eljárni TRX edzésre, ahol minden testrészemet átmozgathatok. A lányom vitt le egyszer egy ilyen edzésre, nagyon megtetszett, várhatóan nyáron újrakezdem. Szívesen olvasok, megnyugtat, kikapcsol.

Dr. Strausz Tamás patológus szakorvossal beszélgettünk arról, hogy nélkülözhetetlen a szakasszisztensek munkája, de sajnos hiány van belőlük:

Miként lehetne népszerűsíteni ezt a területet? Mit mondana azoknak, akik pályaválasztás előtt állnak, és érdeklődnek az orvosi laboratóriumi tevékenységek iránt?

Úgy jövök be az intézetbe nap mint nap, hogy újabb feladatok, kihívások, tanulnivalók várnak rám. Fontos, hogy otthon hagyjam a magánéleti problémákat, az egészségügy jövőjét befolyásoló tényezőket. Ha itt vagyok, csak a munkámra koncentrálok. Ez lelkileg is megnyugtató, és így tudok maximálisan figyelni a mintavételi eljárásokra, hiszen egy pillanat műve, és eltévesztheti az ember a kézi izolálást vagy a metszést.

"Amennyiben megtalálja az ember az egyensúlyt a munkája és a magánélete között, akkor szerethetővé válik az a szakterület, amelyikben tevékenykedik, legyen az éppen a szakasszisztensek munkája."

(WEBBeteg.hu - Tóth András, újságíró)