Citológiai mintavétel - Mikor kerülhet rá sor?

A sejtek vagy kisebb sejtcsoportok mikroszkópos vizsgálata útján történő diagnosztikai eljárást citológiának vagy citopatológiának nevezzük, amely a sejtek ép és kóros jelenségeinek megfigyelésére szolgál. Gyakran alkalmazzák szűrővizsgálat céljából, de fontos része a daganatok diagnosztizálásának is.

Biopszia vagy citológia?

A biopsziás szövetvizsgálattal összehasonlítva a citológiai eljárások a következő előnyökkel rendelkeznek:

• könnyebb a mintavétel, kevesebb kellemetlenséggel jár a beteg számára (nem invazív eljárás, fájdalommentes, előkészítést nem igényel)
• kevésbé valószínű, hogy súlyos szövődmények jelentkeznek
• költséghatékony (pl. kisebb az eszközigénye)
• gyorsabban kaphatunk eredményt

Hátránya például, hogy a mintavételi sejtek könnyen károsodnak, továbbá egyes esetekben nem elegendő a diagnózisalkotáshoz (hiszen a szövet szerkezetéről nem ad képet, illetve előfordulhat, hogy a mintavétel nem a kóros területről történik).

Ezt olvasta már? Mit keresnek az orvosok a biopsziás és citológiai mintákban?

Mikor jön szóba a citológiai vizsgálat?

A citológiai mintavétel használhatók diagnosztikai- és szűrővizsgálatokhoz egyaránt:

• Diagnosztikai vizsgálatot olyan esetekben alkalmaznak, amikor bizonyos tünetek fennállása miatt feltételezhető valamilyen betegség megléte (például rákelőző állapot vagy daganatos megbetegedés).
• Szűrővizsgálatot tünetek hiányában végeznek, megelőzés céljából, elsősorban a gyakrabban előforduló betegségek rizikócsoportjába tartozó embereknél (pl. szervezett lakossági szűrővizsgálatok keretében).

A diagnosztikai vizsgálatot gyakran alkalmazzák azoknál, akiknél a szűrővizsgálat eredménye pozitív. Néhány citológiai vizsgálat, mint a méhnyakrák szűrésére használt Pap-teszt, elsősorban a daganatos betegség kiszűrésére való, míg mások pontosan azonosítják a rákot.

Bővebben A méhnyakrákszűrés patológiai hátteréről

Amikor a citológiai eredmény daganatos elváltozást mutat, lehetőség szerint sor kerülhet biopsziára is, ami a kezelés megkezdése előtt a pontos diagnózist és az összes szükséges patológiai információt megadja.

A citológiai vizsgálatok típusai

Vékonytűs aspirációs eljárás (FNA)

A kenethez használt sejteket vékony tű segítségével szívják ki az adott szervből, többnyire valamilyen képalkotó eljárással (CT, ultrahang) vezérelve a mintavételt. Például a pajzsmirigy- vagy hasüregi szervek, képletek vizsgálatára is alkalmazzák.

Folyadékcitológia

A gyulladásos vagy tumoros eredetű testüregi folyadék vizsgálatával megállapítható, hogy az egyes betegségre utaló elváltozások jelen vannak-e a szervezetben. Leggyakrabban következőket vizsgálják:

• vizelet,
• köpet,
• gerincvelői (cerebrospinalis) folyadék,
• mellüregből vett (pleurális) folyadék,
• szívburokból származó (pericardiális) folyadék,
• hasűri (peritoneális) folyadék

Leváló sejtek citológiai vizsgálata

Üreges szervek felszínén elhelyezkedő elváltozásokból egyszerű kaparással, letörléssel annyi sejtet le lehet választani, ami citológiai kenet készítésére és mikroszkópos értékelésre alkalmas.

A legismertebb ilyen típusú citológiai mintavétel a méhnyak kenetvétel, azaz a Pap-teszt, ahol egy kis spatula vagy kefe segítségével távolítanak el hámsejteket a méhnyak felszínéről. A kefe citológia jellemzően a nehezen hozzáférhető szervekben, szűk üregekben (pl. hörgők) elhelyezkedő elváltozások vizsgálatára alkalmazott eszköz, mely során egy apró kefe segítségével vesznek sejtmintát. Gyakori még ez az eljárás a nyelőcső, a gyomor és a szájüreg felszínes elváltozásainak citológiai vizsgálatánál is.

Forrás: WEBBeteg
Cs. K., fordító; cancer.org
Orvos szakértőnk: Dr. Méhes Gábor, a Magyar Patológusok Társaságának elnöke