Biopszia, és ami mögötte van - A szövettani feldolgozás folyamata

Milyen laboratóriumi fázisokon megy keresztül egy biopsziás minta? Hogyan lesz a mintából lelet? Mit és milyen módszerrel vizsgál a patológus szakorvos, hogy pontos diagnózis készüljön? Ez is kiderül a Semmelweis Egyetem szakembereinek beszámolójából.

A szövettani vizsgálat az emberi szervezetet felépítő szöveteket vizsgálja, amely a sejtek összességét és ezek kölcsönhatását jelenti. Az eljárás során metszet készül, amit patológus szakorvos elemez. A klinikusok leggyakrabban abban az esetben kérnek biopsziát, azaz mintavételt a patológus kollégától, ha találnak egy elváltozást, amit klinikailag daganatnak gondolnak, és szeretnék tudni, hogy jóindulatú vagy rosszindulatú. Ehhez szükséges az adott minta részletes citológiai (sejttani) és/vagy szövettani vizsgálata. Emellett számos más betegség esetében is fontos lehet a biopsziás mintavétel a pontos klinikai diagnózis felállításához (pl. bizonyos gyulladásos betegségek esetén).

Csernus-Horváth Dorottya biológus, orvosdiagnosztikai laboratóriumi analitikus, a Semmelweis Egyetem Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet Szövettani laboratóriumának vezetője a Rákkutatók podcastban elmondta: a biopsziás laboratóriumban a legkorszerűbb technológiák alkalmazásával közel 60 ezer szövettani mintát dolgozunk fel évente. A mintákat előkészítjük mikroszkópos vizsgálatra, amely kulcsfontosságú a betegségek diagnosztizálásában és a kezelés során.

Első lépés a mintavétel

A Semmelweis Egyetem Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet Citológiai járóbeteg szakrendelésén leggyakrabban ultrahang vezérelt vékonytű biopsziás mintavételi eljárást alkalmaznak, amely egy gyors és megbízható, a beteg számára kevéssé megterhelő módszer. A vékony tűvel végzett mintavétel során speciális fecskendővel vákumot létrehozva sejteket nyerünk ki az adott elváltozásból - avat be a részletekbe dr. Szentkereszty Márton klinikai szakorvos, aki elmondta azt is, hogy ennek az eljárásnak az egyik nagy előnye, hogy akár már aznap diagnózissal távozhat a páciens.

Kezdődhet az indítás

A szövettani laboratóriumban a szövettani feldolgozási folyamat első állomása az indítás: a patológus szakorvos makroszkópos leírást és digitális fényképet készít az adott mintáról, ezután a minta reprezentatív részeiből kivág néhányat, majd ezeket az asszisztens által előkészített és vonalkóddal ellátott műanyag kazettába helyezi.

Víztelenítés, majd beágyazás

Különböző automatákkal történik a szövetek dehidrálása, ennek során eltérő koncentrációjú alkohollal eltávolítják a vizet a mintából, majd előkészítik a paraffinba ágyazáshoz. A szövetmintát folyékony paraffinba helyezik, majd hagyják megszilárdulni, hogy könnyen fel lehessen vágni.

A megszilárdult paraffinblokkból úgynevezett mikrotómok segítségével nagyon vékony, 3-5 mikrométer vastagságú szeletek készülnek, ezeket tárgylemezre helyezik.

Következhet a festés, majd a szkennelés

A patológiai diagnosztikában a kombinált hematoxilin-eozin festést alkalmazzák a leggyakrabban, illetve más speciális festési eljárások is rendelkezésre állnak. A folyamat automatizált, az elérhető legkorszerűbb automatákat használják. A megfestett tárgylemezeket egy vékony üveglappal fedik le, így hosszútávon megóvható, megőrizhető a metszet.

Az elkészült metszeteket nagy felbontású szkennerek segítségével digitalizálják, hogy a szakorvosok digitális formában vizsgálhassák tovább.

Kulcsfontosságú szerepe van a szövettannak

A patológus ma már nem csupán diagnózist mond, hanem speciális vizsgálatokkal - mint például a specifikus antigének immunhisztokémiai kimutatásával (IHC) - meghatározzák, hogy az adott betegségben milyen gyógyszerektől várható terápiás hatás vagy milyen a betegség prognózisa, ezen kívül akár néhány specifikus kórokozó kimutatása is lehetséges. Éppen ezért a betegek személyre szabott, célzott terápiájában a patológusnak is kulcsfontosságú szerepe van, ennek alapja pedig a patológiai lelet - emelte ki dr. Fónyad László egyetemi adjunktus.

Videó Rákkutatók podcast: Biopsziás tevékenység