Az ileosztóma: Mikor van rá szükség, hogyan működik?

Az ileosztóma egy operációval kialakított nyílás a hasfalon, melyen keresztül a vékonybél (ileum) egy kis szakaszát kivezetik a testfelszínre.

A sztómán keresztül ürül a széklet, ezért a sztómát közvetlenül körülvevő bőrt (perisztómális régió) óvni kell a széklettel történő közvetlen kontaktustól, mivel az olyan enzimeket tartalmaz, amelyek irritálhatják a bőrt. Egy helyesen kialakított ileosztóma ezért 1,5-3 cm-re helyezkedik el a hasfaltól. A sztóma egy zacskóval (sztómazsák) van összekötve, ahová a széklet távozik.

Az ileosztóma rendszertelenül és bármikor kiválaszthatja a székletet, akaratlagosan nem befolyásolható. A sztómát viselő pácienseknek olyan étrendet kell betartaniuk, amely nem túl híg, de semmi esetre sem kemény székletet eredményez, utóbbi elzárhatja a sztómát, előbbi esetben pedig nagyon gyakran szükség lenne a zacskó cseréjére.

Az ileosztóma lehet ideiglenes vagy végeleges. Az ideiglenesen kialakított ileosztómára csupán a betegség gyógyulásáig van szükség. Ezután újabb operációval elzárják a hasfalon kialakított mesterséges nyílást, ami komplikációmentesen gyógyul. Néhány esetben dupla sztómát alakítanak ki, ezt loop-ileosztómának nevezzük. A kivezetett vékonybélszakaszt a hasfalhoz rögzítik. A két nyílás egymás mellett helyezkedik el. Előnye, hogy a sztóma megszüntetésekor a kis nyílás elzárása kisebb operációt igényel.

Végleges sztóma kialakítására akkor kerül sor, ha a betegség vagy sérülés miatt a teljes vastagbelet el kell távolítani.

Mikor szükséges ileosztómát kialakítani?

Ileosztóma kialakítására általában viszonylag fiatal embereknél kerül sor. Szükségessé válhat krónikus gyulladásos bélbetegség, mint amilyen a colitis ulcerosa vagy Chron-betegség kezeléseként. Ezek a betegségek elkerülhetetlenné teszik, hogy a gyulladt bélszakaszt egy időre kizárják, ezzel időt adva a gyógyulásra.

Gyakran végleges ileosztóma kialakítására van szükség a familiaris adenomatosus polyposis (örökletes béldaganat) gyógyításához. A betegség rosszindulatúvá válásának megelőzése érdekében már nagyon fiatalon sor kerülhet a vastagbél teljes eltávolítására.

Balesetek, születési rendellenességek, vastagbéldaganatok szintén szükségessé tehetik az ileosztóma részleges vagy végleges viselését.

Az ileosztóma használata

Az ileosztómán keresztül hígan folyó vagy kásás széklet üríthető, mennyisége körülbelül másfél liter naponta. Ehhez a mennyiséghez nem elegendő egy sztómazsák, mivel a súlya kellemetlenül húzná a hasfalat. Ezért az ileosztóma a legtöbb esetben egy nyitott zacskóval van összekötve.

A nyitott zacskó alsó végén található egy nyílás, amin keresztül a széklet a mosdóban kiüríthető. Ezután csiptetővel vagy tépőzárral teljesen biztonságosan lezárható.

A sztóma alternatívái

Az egyik lehetőség az ileum-pouch. Az operáció során a vékonybélszakaszt visszahajtják, tároló formát kialakítva, ez a széklet időszakos tárolását szolgálja, késlelteti a székletürítést. A végbélzáróizom továbbra is működik, és nincs szükség sztóma kialakítására, a székletürítés napi 8-12 alaklommal történik, de sokkal jobban szabályozható.

A betegségtől függ, hogy ez a megoldás alkalmazható-e, 12 hónapra lehet szükség, hogy a beteg megszokja, megtanulja használni, és megfelelően működjön. Ezért alapos megfontolás szükséges mind az orvos mind a páciens részéről, mielőtt ezt a megoldást választják.

A másik lehetőség egy olyan műtét, amelynek során egy mesterséges tárolót alakítanak ki (Kock-pouch) a vékonybél egy szakaszából, ezt a hasfalon kialakított kis nyílással kötik össze, egy különleges műtéti eljárás lehetővé teszi, hogy ez a nyílás ne nyíljon ki akkor sem, ha a Kock-pouch megtelt. Egy katéter bevezetésével a tároló naponta többször kiüríthető. Az eljárást a svéd sebész, dr. Kock találta fel. Ma ennél elterjedtebb eljárás az ileum-pouch.

Forrás: WEBBeteg
Bak Marianna, biológus szakfordító; stoma-welt.de
Lektorálta: Dr. Csuth Ágnes, családorvos