Érvek az otthonszülés mellett

Otthon vagy kórházban? A kérdés nagy vitákat vált ki. Nincs egyetértés az otthonszülés tervezetét kidolgozó Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium, valamint a szüléseket otthon vezető bábák között, de a kérdés megosztja a közvéleményt is.

Az otthoni szülés támogatóit sokszor felelőtlennek tartják, ők pedig úgy érzik, minden felelősen gondolkodó nőnek (helyesebben párnak) joga van eldönteni, hogy hol és milyen körülmények között szülessen meg a gyermeke.

Az tény, hogy minden asszony abban a környezetben szül a leggyorsabban, a legkönnyebben, ahol biztonságban érzi és kellőképpen el tudja engedni magát. Sokak szerint a kórházi környezet rideg, személytelen és ezeknél a szüléseknél nem a szülő nő és újszülöttje játssza a főszerepet, hanem a kórházi személyzet, elsősorban a szülést vezető orvos.

Véleményük szerint a komplikációmentes terhességet követő szülések döntő többségénél nincsen szükség orvosi segítségre sem. Sérelmezik azt, hogy a legtöbb intézményben kötelező előkészítési forma a beöntés és a szeméremszőrzet egy részének a leborotválása, hogy túlságosan gyakoriak a belső vizsgálatok.

Nem tartják helyesnek a folyamatosan CTG-monitorozást sem, mivel ez a készülék a vajúdót az ágyhoz köti, nem veheti fel a számára legkényelmesebb testhelyzetet.

A kórházban vezetett szülések esetén szinte minden alkalommal (főleg először szülőknél) történik gátmetszés. Az otthonszülés támogatói szerint ez legtöbb esetben elkerülhető lenne, ha megfelelő gátvédelmet alkalmaznak és a szülőnőt nem szólítják fel nyomásra, vagyis ha a baba a saját ütemében érkezik meg.

Károsnak tartják a baba születés utáni közvetlen ellátását, az azonnali nyákszívást, szem- és köldökellátást. Helyesebbnek tartják, ha az újszülöttet megszületése után rögtön az édesanyja hasára helyezik, a köldökzsinórt csak a lüktetés megszűnése után szorítják le és vágják el, majd ezt követően látják csak el az újszülöttet, ekkor mérik le a súlyát és hosszát is.

Lelki kapocs

Otthonszülés során a baba nyugodt, otthoni környezetbe, csendbe és félhomályba, az anya karjaiba érkezik, ezáltal csökkenthető a születéssel járó stressz. Ilyen körülmények között természetesen megvalósítható a korai mellre helyezés is, vagyis a szülés után közvetlenül szophat a baba. Ez a gyakorlat nagyon kedvező hatású mind a baba, mind az anya szempontjából.

A szopás során felszabaduló oxytocin gyorsítja a méhlepény leválását, segíti a méh összehúzódását, így csökkenti az anyai vérveszteséget. Az újszülött pedig kolosztrumhoz, azaz előtejhez jut, amit sokszor a baba "első védőoltásának" neveznek. Nagy mennyiségben tartalmaz ugyanis élő sejteket, immunanyagokat, ezáltal védi a babát a fertőzésektől. Hashajtó hatása révén pedig csökkenti az újszülöttkori sárgaság mértékét. Igaz, hogy mennyisége kezdetben csak néhány csepp, de a kisbaba gyomra is nagyon apró.

Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az anya és baba korai együttléte mennyire sokat ad lelkileg mindkettejük számára. Összességében tehát az otthonszülés támogatói úgy érzik, hogy kórházi környezetben túlságosan sok felesleges beavatkozás történik, nem hagyják, hogy a szülés a maga természetes ritmusában haladjon és ez újabb beavatkozásokat (esetleg császármetszést is) tesz szükségessé, valamint a baba számára sem ideális. Otthon minden az anya és a baba érdekében történik úgy, ahogy a szülő nő szeretné.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szimuly Bernadett, általános orvos