Miről ismerhető fel a terhességi epepangás?

Amikor egy nő várandós lesz, szervezete már szinte a fogantatás pillanatától elkezd készülődni a magzat kihordásának hosszú időtartamára és a megszületés eseményére. Ezen változások gyakorlatilag minden szervet, szervrendszert érintenek, hátterükben a megtermékenyítéskor elkezdődött neurohormonális szabályzó rendszerek komplex működése áll.

A kifejlett magzat megszületéséig a leendő édesanyák szervezetének számos kihívással kell megküzdenie, ezek közül az egyik, viszonylag gyakori kórkép a terhességi epepangás.

Mi az epepangás? A kialakulás körülményei

Epepangásról akkor beszélünk, amikor a májsejtek által termelt epesavak szintje valamilyen okból kifolyólag felszaporodik, s igen nagy mennyiségben megjelenik a keringő vérben. Ezek aztán lerakódhatnak a bőrben, és máris létrehozzák a terhességi epepangás egyik legjellegzetesebb tünetét, a kínzó jellegű bőrviszketést.

A terhesség alatti epepangás (cholestasis) kialakulásának pontos mechanizmusa a mai napig nem tisztázott, úgy a genetikai hajlam, mint a környezeti tényezők is szerepet játszanak létrejöttében. Az a tény, hogy számos családban az epepangás, nem csupán terhesség alatt, hanem attól függetlenül is viszonylag gyakran fordul elő, mindenképpen az örökletes tényezők szerepének jelenlétét veti fel.

Ugyanakkor, számos esetben megfigyelhető a kórkép bizonytalan földrajzi jellegű eloszlása: egyes területeken gyakoribb, máshol jóval ritkábban figyelhető meg. Az USA-n belül is viszonylag egyenetlen az eloszlása, előfordulási gyakorisága 0,3-5% között mozog. Ugyanakkor Chilében már 16%-os gyakorisággal kell számolni, és az ott élő egyik indián népcsoport tagjai között az arány eléri a 28%-ot is.

Statisztikák szerint a kórkép előfordulását tekintve még bizonyos szezonalitási mintázat is megfigyelhető, mely szerint a leggyakrabban a téli hónapokban jelentkezik.

Az a tény, hogy az epepangás a várandósság alatt nagyobb gyakorisággal lép fel, arra enged következtetni, hogy kialakulásában hormonális tényezőknek is fontos szerepe van. Vélhetően az emelkedett ösztrogénszint is közrejátszik az epesavak keringésben történő kóros mértékű felszaporodásában.

Kutatók megfigyelései szerint befolyásolhatja még az anyai életkor, a pozitív családi anamnézis, illetve az ikerterhesség, ez utóbbi esetén a terhességi epepangás kockázata mintegy ötszörösére emelkedik a nem ikerterhességet éppen kihordó várandósokhoz képest.

Megjelenését tekintve leginkább a második trimeszter legvégén, illetve a harmadik trimeszter elején kezdődnek a tünetek, azonban – igaz, nagyon ritkán – ennél jóval korábban manifesztálódó kórképről is beszámoltak már.

A terhességi epepangás tünetei

• A kórkép jellegzetes tünete a kínzó, szinte csillapíthatatlan viszketés, mely sok esetben a tenyereken, talpakon kezdődik, s innen terjed a törzsre, arcra.
• Általában látható bőrelváltozás, kiütés nem kíséri, és az is megfigyelhető, hogy a viszketés éjjelente még kifejezettebbé válik. A kialvatlanság, illetve maga a viszketés okozta érzés az életminőséget akár jelentős mértékben is ronthatja.
• A bélrendszerbe nagy mennyiségben kiválasztódó epesavak miatt a széklet jellemzően zsíros fényű, bűzös, színe világosabb (steatorrhea).

Veszélyes lehet?

Az anyára nézve igazán súlyos következménnyel nem nagyon kell számolni. Eltekintve a súlyos, kínzó viszketéstől gyakorlatilag ártalmatlan jelenségről van szó. Ugyanakkor, a kezeletlen esetekben a különféle mechanizmusok révén akár súlyos K-vitamin-hiány léphet fel, mely véralvadási zavarokat okozhat, ami a szülés közben vagy után nagyfokú vérveszteséggel és ennek minden következményével társulhat.

Magzati szempontból tekintve azonban a terhességi epepangás bizony veszélyeket rejt magában. Statisztikák igazolják, hogy ezekben az esetekben bizonyos magzati károsodások, koraszülés, mecóniumos magzatvíz, a magzati oxigénellátottság zavara, sőt, a hirtelen magzati halálesetek száma is emelkedett lehet. Ez utóbbi patofiziológiája még nem teljesen tisztázott, felmerül benne a magzati sejtekbe is bejutó epesavak károsító szívritmuszavarokat okozó hatása. Éppen ezért sokan vannak, akik az igen magas epesavszint esetén, illetve a megkezdett kezelésre nem reagáló esetekben a szülés megindítását javasolják.

A cholestasis diagnosztizálása

A korábban már említett klinikai tünetek a vizsgáló orvosban már rendszerint felvetik a terhességi epepangás gyanúját, melyet rendszerint egy egyszerű vérvétel során nyert minta laboratóriumi analizálásával meg is lehet erősíteni.

Természetesen, vannak azonban olyan esetek is, amikor annyira nem egyértelműek sem a tünetek, sem az észlelt laboreltérések, és differenciáldiagnosztikai problémákba ütközik a vizsgáló orvos. Ezekben az esetekben a felmerülő, hasonló tünetekkel járó kórképek (például: májgyulladás, vírusfertőzés, bőrgyulladás) lehetőség szerinti gyors kizárása után születhet meg a diagnózis.

Hogyan kezelhető a terhességi epepangás?

A közelmúltban többféle készítményt is próbáltak már a terhesség alatt jelentkező epepangás kezelésében, ám ezek többsége nemcsak hogy kevés eredménnyel járt, sok esetben még mellékhatásokat is okozott.

Ami leginkább bevált, és gyakorlatilag mellékhatásoktól mentesnek tekinthető, azaz ursodezoxikolsav nevű hatóanyag. Hatásának pontos mechanizmusa nem teljesen ismert, mindenesetre, képes hatékonyan csökkenteni a felgyülemlett epesavak szintjét anélkül, hogy akár az anyára, akár a fejlődő magzatra káros hatást gyakorolna és ezt már konkrét, erre vonatkozó tanulmányok is igazolják.

Ezen túlmenően, a terápia bázisát képezik még bizonyos antihisztaminok, illetve a lokálisan alkalmazható kenőcsök is. Nem szabad megfeledkezni a várandós nő K-vitamin-szintjének helyreállításáról sem, megelőzve ezzel a szülés közben, illetve után fellépő vérzékenységet, véralvadási zavarokat.

Ismert terhességi epepangás esetén a magzati károsodások elkerülése érdekében fokozottan szükséges a magzat állapotának rendszeres ellenőrzése. Erre a célra az NST-k, és a köldökzsinór artéria keringésének Doppler-vizsgálata tűnik a legalkalmasabbnak. Sokan a 37-38. héten a mesterséges szülésmegindítást is indokoltnak tartják, ez előtt pedig a magzati állapotdiagnosztika eredményei, illetve a terhes laboreredményei alapján véleményezhető terápiás válaszkészség segíthetnek eldönteni, hogy szükség van-e a szülés megindítására.

Mi várható a szülés után?

Normál körülmények között, az emelkedett epesavszintek a szülést követő 3-6 hónapon belül ismét lecsökkennek – ennek ismeretéhez értelemszerűen legalább havonta elvégzett laborvizsgálatok szükségesek. Amennyiben ez mégsem következik be, felmerül a krónikus májbetegség, illetve egyéb jellegű májkárosodások gyanúja, melynek további kivizsgálása belgyógyászati, gasztroenterológus, hepatológus szakorvosi kompetenciakörbe tartozó feladat.

Az epepangás visszatérésének esélye igen magas; 45-70%. Éppen ezért, pozitív anamnézis esetén egy következő terhességben erre mindenképpen fokozottan kell figyelni.

Fogamzásgátlás és az epepangás

A fogamzásgátlással kapcsolatosan annyit érdemes még tudni, hogy a terhességi epepangásban szenvedő hölgyeknél a terhesség után igencsak megfontolandó a fogamzásgátló tabletta alkalmazása: a legtöbb study ezt jelenleg nem ajánlja, véleményük szerint a szervezet ilyenkor az ösztrogénre fokozottan érzékenyített állapotban van, s az ösztrogént tartalmazó készítmények újra előidézhetik az epepangást, hozzátéve, hogy az ez ellen érvelők véleménye szerint a legújabb mini-dózisú tabletták olyan kis mennyiségben tartalmazzák a hatóanyagot, hogy az talán nem képes ezt a hatást előidézni.

Mivel a hormonális fogamzásgátlók vényköteles szerek, felíratásuk előtt mindenképpen érdemes a nőgyógyászt a korábbi terhesség alatt fellépő epepangásról tájékoztatni.

Forrás: WEBBeteg
Intrahepatic Cholestasis of Pregnancy (Medscape)
Orvos szerzőnk: Dr. Lesznyák Judit, csecsemő- és gyermekgyógyász