Szülés utáni felépülés
A várandósság kilenc hónapja alatt a női szervezet grandiózus változásokon megy keresztül, melyek célja az egészséges utód kihordása, biztonságban tartása.
Megkoronázván ezt a relatíve hosszú időtartamot érkezik el a szülés folyamata, mely gyakorlatilag emberfeletti erőt, energiát és a biológiai folyamatok tökéletes szinkronját megkövetelve teszi lehetővé, hogy az addig az anyaméh által óvott és nevelt magzat világra jöhessen.
Mindezek tükrében érthető tehát, hogy a női szervezetnek, a testnek időre van szüksége ahhoz, hogy ezen változások zöme visszaalakulhasson, s hogy terhelhetősége ismét a régi, a várandósság előtti legyen. Sokan vannak, akik úgy vélik, hogy kilenc hónap kellett a szervezetnek az újszülött „felneveléséhez”, hát kilenc hónap kell ahhoz is, hogy a dolgok visszaálljanak a régi kerékvágásba. Mások úgy gondolják, hogy ennél jóval kevesebb, megint mások pedig azt, hogy ennél jóval több időre van szükség.
Közvetlenül szülés után
Nem sokkal a magzat világrajövetelét követően leválik és megszületik a méhlepény is, az elvágott köldökzsinórral pedig végleg megszakad a fizikai kapcsolat anya és gyermeke között. Az ezt követő hormonális és biokémiai folyamatok többségükben azt a célt szolgálják, hogy a frissen szült édesanya minél hamarabb „erőre kapjon”, hogy képes legyen újszülöttjét ellátni, s tejével minél tovább táplálni őt. Egyrészt beindulnak azok a „gyógyító” mechanizmusok, melyek célja, hogy a szülés traumái (sebek, véraláfutások, zúzódások stb.) minél hamarabb gyógyulhassanak, másrészt beindul a tejelválasztás, harmadrészt pedig a várandósság alatt létrejött elváltozások (pl. tápcsatornai-emésztési, hormonális, légző rendszeri, keringési) fokozatos „visszaállása” kezdődik.
Éppen ezért a frissen szült/császározott édesanyák meghatározott időt szigorú felügyelet alatt töltenek: itt folyamatosan figyelik, hogy a méh természetes összehúzódása megkezdődött-e, képes-e a kismama a spontán vizeletürítésre, ellenőrzik a testhőt, hogy nem kezdődik-e valamilyen fertőzéses folyamat. Ezt az időt szigorú ágyban fekvéssel töltik az édesanyák, legtöbb esetben már újszülött csecsemőjük társaságában.
Az első napok |
Az őrzőből kikerülve az úgynevezett gyermekágyas osztályra kerülnek, ahol továbbra is rendszeres megfigyelés alatt állnak. Itt azonban már elkezdődik a csecsemőápolás rutinjába való beletanulás, természetesen csak a lehetséges fizikai határokon belül. A szülési sérülések még fájnak, a méh továbbra is húzódik össze felé, amely időnként igen erős görcsös alhasi fájdalommal jár (főként szoptatás közben, mert ilyenkor szabadul fel a női szervezetben az oxitocin nevű hormon, amely a szoptatásban kifejtett jótékony hatása mellett a méhösszehúzódásért is felelős). A hüvelyből folyamatosan ürül a lochia. A véres-nyálkás váladék mennyiségének, minőségének ellenőrzése a napi nőgyógyászati vizit szerves részét képezi, hiszen ez ad elsősorban információt arról, hogy hol tart a méh üregének gyógyulása, tisztulása, s fenyeget-e bármilyen méhűri fertőzés. |
A rendszeres napi higiéné, zuhanyzások, WC-zés után a gátseb tisztántartása, elengedhetetlen a fertőzések megelőzése és a fizikális jóllét érzésének fenntartásában. Célszerű ilyenkor bőséges, változatos táplálékokat fogyasztani, az sem éppen baj, ha a családtagok naponta változatos „menüvel” érkeznek látogatóba, hiszen eleve rengeteg energia szükséges a szülés utáni felépüléshez, illetve a tejbelövelléshez, az újszülött táplálásához. A bőséges folyadékfogyasztás szintén nagyon fontos: napi 3-4 liter, lehetőleg szénsavmentes ásványvíz, gyümölcslevek a legideálisabbak.
Ez is érdekelheti A szoptatós anyák kiegyensúlyozott táplálkozása
A gyermekágy időszaka
A szülést követő első 6 hét hivatalos neve a gyermekágy. Nem is írhatnánk le ennél pontosabban, hogy mi is ilyenkor az újdonsült édesanyák feladata: pihenni, amennyit lehet, és gondozni az újszülöttet. Nem kell, és egyáltalán nem elvárható, hogy egy pár hetes csecsemő mellett csillogjon-villogjon a lakás, és háromfogásos menü várja a munkából hazaérkezőket. Éppen ellenkezőleg: az sem baj, ha az apukák kivesznek néhány nap szabadságot (hivatalosan is létező dolog, pont erre a célra kitalált az úgynevezett „apanap”), hogy a család szokja egymást, és amennyi terhet csak tud, levegyen az anyuka hátáról, hiszen a neheze úgyis az övé. Általános szabály, hogy amikor a baba alszik, akkor anyuka is pihenjen, hiszen az elkövetkezőkben aligha számíthat pár óra alvásnál többre, a kicsik ugyanis éjjelente is számtalanszor megébrednek különféle okok miatt.
A gyermekágy időszakában nagyon sok édesanya szoptat: itt is érvényes a változatos, gyakori étkezés, és persze a folyadékbevitel. A diétával, testedzéssel azonban még várni kell: legalább ezt a 6 hetet meg kell adni a várandósságban, szülésben megfáradt testnek a pihenésre, a regenerálódás megkezdésére. Akik a terhesség alatt intenzíven sportoltak, azoknak bizonyára nehéz lehet még ezt kivárni, de mindenképpen érdemes, sőt: célszerű ezzel kapcsolatban a kötelező 6 hetes nőgyógyászati kontrollon konkrétan rákérdezni a nőgyógyásznál arra, hogy lát-e valami akadályt arra vonatkozólag, hogy miért kellene tovább várni az edzésekkel.
A friss levegő, a babával történő napi rendszeres séták tökéletesen alkalmasak arra, hogy szokassák a testet az ilyen típusú terheléshez, mindamellett a légzésnek, keringésnek is jót tesz, és persze nem utolsósorban mentálisan is segítséget nyújt.
Ez is érdekelheti A szoptatás jótékony hatásai az anyai egészségre
Sebgyógyulás |
A gátsebek, császáros hegek tovább gyógyulnak: a külső varratokat, kapcsokat rendszerint a hazabocsájtás előtt eltávolítják, a belsők pedig az idő múlásával fokozatosan felszívódnak. Az első időkben a sebek fájdalma, húzódása szinte folyamatos, később azonban ez enyhülni fog, s a gyermekágy végére rendszerint panaszmentessé válnak. Amíg azonban be nem gyógyulnak, az érintett területekre fokozottan kell ügyelni, mind higiéniai, mind fizikai terhelés céljából. A sebkezeléshez szükséges módszerekről a hazabocsájtás előtt érdemes a szülészorvostól tájékozódni. |
Továbbra is tart a hüvelyből történő véres váladék ürülése, amely nem más, mint a méh üregét belülről bélelő nyálkahártya lelökődése s eltávozása. Normál esetben a véres-nyákos váladék mennyisége folyamatosan csökken, színe lassan feltisztul, és nagy átlagban a gyermekágyi időszak végére (6 hét) meg is szűnik. Természetesen, ettől eltérő esetek is bőven vannak, van, akinél csak 1-2 hétig tart, másoknál akár 7-8 hétig is elhúzódhat.
Ezekben a hetekben történik meg a hasüregi szervek visszarendeződése, amelyek a terhesség végére a hatalmas méretűvé nőtt méh miatt eredeti helyükről kimozdultak, összenyomódtak. Éppen ezért a has kímélete kiemelten fontos, sem a hasizomgyakorlatok, sem a nehéz tárgyak emelgetése nem célszerű.
Gyermekágy után
A 6 hetes kontrollvizsgálat alkalmával a szülészorvos ellenőrzi, hogy a méh visszahúzódása megtörtént-e, milyen a sebgyógyulás folyamata, illetve van-e bármilyen nőgyógyászati jellegű panasz. Amennyiben minden megfelelő, „engedélyt ad” a házasélet megkezdésére.
Ez is érdekelheti Szexuális élet a szülés után
Sokan ezzel egy időben elkezdenek diétázni, és fokozottabban edzeni testüket, hogy izomzatuk mihamarabb visszanyerje a várandósság előtti formáját. Vitatható ennek létjogosultsága ilyen relatíve kevés idővel a szülést követően, de mint oly sok mindenben, itt is nagy különbségek vannak a kismamák teherbírása, aktuális fizikai állapota, valamint a gyógyulás mértékének tekintetében. Általános szabály, hogy csúcsra járatni a szervezetet még ilyenkor sem szabad, főként, ha az édesanya szoptatja csecsemőjét.
És hogy mikor lesz minden olyan, mint régen? Vannak szerencsések, akikről pár hónap után már nehéz megmondani, hogy nemrég hoztak világra egy új életet, másoknál akár egy év is szükséges az eredeti forma visszanyeréséhez. És nagyon-nagyon sokan vannak, akiknél már soha nem lesz minden a régi: ennek egyrészt hormonális okai vannak, másrészt többféle tényező (pl.: a szövetek „genetikája”, táplálkozás-mozgás, pszichés háttér stb.) rejlik a háttérben.
Bizonyos elváltozások, mint pl. a bőr striái, örökre megmaradnak, bár színük jócskán halványodik a hónapok, évek alatt. A legfontosabb természetesen az kell, hogy legyen, hogy az édesanyák jól érezzék magukat, találják meg önmagukat ebben a megváltozott élethelyzetben, az új család középpontjában, és ne feledjék soha, hogy a testük változása az egyik tanújele annak, hogy egy hatalmas csoda létrehozói voltak.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szakértőnk: Dr. Lesznyák Judit, csecsemő- és gyermekgyógyász