A vetélés 5 leggyakoribb oka
A terhesség első 12 hetében a vetélés kockázata viszonylag magas, sokan ezért nem is jelentik be ez előtt a tágabb környezetnek a babavárás tényét. Természetesen a magzat elvesztése igencsak megviseli mind a nőt, mind a férfit, és ilyenkor mindenki a miértekre keresi a választ.
Dr. Lőrincz Ildikó, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyász-endokrinológusa a leggyakoribb nőgyógyászati és hormonális okokat sorolja fel, melyek a vetéléshez vezethettek.
Amikor a terhességnek egyszer csak vége szakad
Spontán vetélésről akkor beszélünk, amikor a terhesség a 24. hét előtt valamilyen oknál fogva, spontán megszakad. Ez leggyakrabban az első trimeszterben szokott megtörténni - statisztikák szerint a kezdődő terhességek közel egynegyede így végződik, és sokszor olyannyira korán, hogy a kismama még csak nem is tudott az állapotáról.
A vetélés jelei a vérzés és a hasi görcsök, mely során a méhszáj fokozatosan kinyílik. Attól függően, hogy a spontán vetélés során teljesen kiürül-e a méh, vagy sem, szükség lehet műszeres befejezésre. Ha teljes mértékben nem tud kiürülni és összehúzódni, akkor szükséges műtéti úton is beavatkozni.
A vetélések egy részének hátterére soha nem derül fény - ekkor nagy valószínűséggel kromoszóma-rendellenesség miatt következett be (idősebb korban igen gyakori) ám van, hogy alapos utánajárással kideríthető az ok.
Progeszteronhiány
A progeszteronhiány igen gyakori állapot, mely teherbe esési nehézségeket és korai vetélést eredményezhet. A progeszteron ugyanis igen fontos hormon, mely – többek között – segíti a tökéletes beágyazódást. Minél nagyobb mértékű a hiány, annál nagyobb eséllyel következik be vetélés. Már a várandósság előtt is lehetnek tünetei – pl. menstruáció előtti barnás folyás, elhúzódó vérzés –, így már ekkor el lehet kezdeni a kezelést. Természetesen, ha a terhesség során derül fény az állapotra fenyegető vetélés miatt (vérzés, görcsök), akkor mihamarabb progeszteronpótlásra van szükség, csakúgy, mint a tervezési időszakban (a ciklus második felében).
Bővebben A progeszteronhiány és a vetélés összefüggése
Pajzsmirigyzavar
Akár pajzsmirigy-alulműködésről, akár -túlműködésről van szó, mindkét állapot nagyban befolyásolja mind a teherbe esést, mind a várandósságot. A szerv rendellenes hormontermelése ugyanis negatívan hat a menstruációs ciklusra, a peteérésre, a megfelelő beágyazódásra és a magzat egészséges fejlődésére. Ráadásul a pajzsmirigy-alulműködés gyakran progeszteronhiányt vonz maga után, ami tovább rontja a kihordási esélyéket. Az esetek többségében pajzsmirigyzavar esetén a terhesség nem is jön létre, ám ha mégis, akkor fennáll a vetélés és a fejlődési rendellenességek esélye. Éppen ezért érdemes a pajzsmirigyfunkciók ellenőrzése a várandósság során, hogy szükség esetén az anyuka megfelelő terápiában részesüljön és egészséges gyermeknek adhasson életet.
PCOS
A PCOS során a petefészkekben kisebb-nagyobb ciszták alakulnak ki, és statisztikák szerint ekkor 30-35% is lehet a korai vetélés esélye. Az állapot mögött gyakran komplex hormonzavar áll. A betegség gyakran társul pajzsmirigyzavarral és progeszteronhiánnyal, ami még inkább rontja a kilátásokat. Sajnos kezeletlen esetben nemcsak vetélést okozhat, de ekkor nagyobb eséllyel alakul ki a várandósság során magas vérnyomás és cukorbetegség is. A PCOS ultrahangos vizsgálattal és vérvétellel állapítható meg, és kezelésében nagy szerepe van a speciális, személyre szabott diétának, a rendszeres mozgásnak és szükség esetén a gyógyszeres kezelésnek.
Fertőzések
Várandósság során a hüvely pH-ja megváltozik, és ezért a kismama lényegesen fogékonyabbá válik különböző fertőzésekre. Amennyiben az anyuka figyel a tünetekre (égő, viszkető érzés, megváltozott hüvelyi folyás), és mihamarabb felkeresi a kezelőorvosát, akkor nagy eséllyel megelőzhető a baj. Ellenkező esetben a felszálló fertőzés a méhet és a burkot is elérheti, és vetélés – később koraszülés – következhet be. A terhes nőknek ezért fokozottan kell ügyelniük az intim higiéniára, és már a legapróbb tünetnél orvoshoz kell fordulniuk!
További okok a vetélések hátterében
- véralvadási zavar (trombofília, antifoszfolipid szindróma)
- anatómiai okok (pl. méhsövény, méh rendellenességei, gyenge méhszáj)
- autoimmun betegségek (pl. szisztémás lupus)
- mióma
- cukorbetegség
- ismeretlen eredetű (ez a leggyakoribb eset)
Ez is érdekelheti