Gyermekvállalás: mennyi időm van még?

Az orvosok, szociológusok, közgazdászok, pszichológusok mind gyakrabban hívják fel figyelmünket arra, hogy a fejlett országokban az utóbbi egy-két évtizedben egyre jobban kitolódik a gyermekvállalás kora. Ezért az egyik legfontosabb információ a női szervezet állapotáról az a termékenységet tükröző eredmény, amely személyre szabottan megmutatja, mennyi idő állhat még rendelkezésre a gondtalan teherbeeséshez.

Gyermekvállalás - Egyre későbbi életkorban

A gyermekvállalás kitolódásának hátterében elsősorban a nők mind gyakoribb munkavállalása - és ezzel szoros összefüggésben nagy valószínűséggel az egyre gyakoribb vezető pozícióba kerülése - áll. Emellett megemlíthetjük az időben egyre inkább későbbi életkorra eső párválasztást, illetve a fiatalkorban meglévő bizonytalanságot, útkeresést is (gyakori, hogy felsőfokú tanulmányokat abbahagynak, majd másik, nem ritkán harmadik, az eredetitől teljesen különböző területen szereznek diplomát, de így a munkakezdés és a karrier is egyre jobban kitolódik).

Azt már csak az orvosok említik meg, hogy 37 éves kor után a nők reprodukciós képessége meredeken csökken, 45 éves kor után pedig már legtöbb esetben minimális. Ennek oka a petefészkekben lévő megtermékenyíthető petesejtek számának rohamos fogyása, valamint a még meglévő petesejtek örökítő állományának még erőteljesebb romlása. Jogos kérdés tehát, miért élhetnek (a nők közül talán sokan) abban az illúzióban (különösen a városi, vezető beosztású női munkavállalók tekintetében), hogy ha egészségesen élnek, jól táplálkoznak, ez a folyamat megállítható. „Sokkal jobban nézek ki, mint a korombéli nők” - mondják, ami bizonyos tekintetben igaz. Mint ahogy az is, hogy a modern orvostudomány képes megadni a lehetőséget későbbi életkorban is (40 felett) a gyermekvállalásra (ezeket a gondolatokat erősítik a médiában megjelenő hírek egy-egy ismert nő 40-45 éves korában megszületett gyermekéről).

Tovább 9 természetes termékenységnövelő módszer

Mit mond a biológia...?

A modern orvostudomány valóban sok segítséget tud nyújtani, de napjainkban a hiányzó petesejteket nem tudjuk pótolni, a rossz kromoszómaállományt nem tudjuk kijavítani. Sajnos, arra sincs lehetőségünk, hogy pontosan megmondjuk, hogy egy jelen pillanatban egészségesnek tűnő 20-30 éves nőnél mikor következnek be a fent leírt változások. Arra azonban már képesek vagyunk, hogy kiemeljük azokat, akiknél már alig, vagy egyáltalán nincs idő arra, hogy várakozzanak. Ehhez laboratóriumi vizsgálatokat, valamint speciális ultrahangvizsgálatokat használunk. A mai nagy teljesítményű, térbeli képalkotást is lehetővé tevő ultrahang-készülékekkel felmérhető a petesejtek érési folyamata. A méhnyálkahártya, valamint a petefészkek véráramlási viszonyainak feltérképezése pedig csaknem a laborvizsgálatokkal egyenértékű - néha még annál pontosabb - képet ad arról, hogy mennyi tartaléka van még a petefészkeknek, ezenkívül segít annak megítélésében, hogy az érőfélben lévő petesejt egészséges, vagy nagy valószínűséggel kóros lesz, illetve ha megtermékenyül, a méhnyálkahártya alkalmas lesz-e a beágyazódásra?

Egy példa

Egy szemléletes példával élve: hasonlítsuk össze egy 20 éves korban készült fényképünket a mostanival - van különbség a kettő között? Ha van, miért gondoljuk, hogy a petesejtek nem változtak az elmúlt évek alatt? Természetesnek vesszük, hogy a sportolók 30-35 éves koruk körül visszavonulnak, mert teljesítményük már jelentősen elmarad 20-25 éves társaikétól. Vajon a petesejtek javulnak vagy romlanak ez alatt a 10-15 év alatt? Sajnos romlanak! Ezért nem hagyhatjuk ki a számításainkból a biológiát.

Endocare Endokrinológiai Központ
Dr. Szakács Zoltán, szülész-nőgyógyász főorvos - meddőségi specialista