Medencevégű fekvés (farfekvés) és magzatfordítás

Közvetlenül születés előtt a legtöbb baba fejjel lefelé néző helyzetben van az anyaméhben. Előfordul azonban, hogy a fenék vagy a láb van a méhszájnál a születés előtt – az ilyen babákat hívják medencevégű fekvéses (köznyelvben farfekvéses) babának, vagy ebben az esetben beszélünk medencevégű fekvéses szülésről.

A medencevégű fekvés okai

Sok gyermek van medencevégű fekvéses helyzetben a terhesség elején, ám legtöbbjük a terhesség végére megfordul, és fejjel lefelé várja a születést. Az összes szülésre vonatkoztatva a medencevégű fekvés gyakorisága 4-5 %, és szülészeti szempontból a fekvési rendellenességek csoportjába tartozik, melyről akkor beszélünk, ha a hosszfekvésben elhelyezkedő magzat elölfekvő része nem a koponya, hanem a far. Emellett az is vezethet medencevégű fekvéses szüléshez, ha a magzatvíz mennyisége nem elegendő a baba mozgásához, megfordulásához.

A hüvelyi szülés veszélyei medencevégű fekvés esetén

A medencevégű fekvéses, avagy farkekvéses babák esetében magasabb a komplikációk kockázata. Amennyiben a medencevégű fekvéses szülés hüvelyi úton történik, nagyobb a sérülés kockázata a szülés során vagy azt követően, mint a fejvégű fekvésben lévő babáknál.

A hüvelyi úton születő medencevégű fekvéses babáknál nagyobb a valószínűsége a születési sérülésnek, mely során a csípőízületi vápa és a combcsont szétválnak. Emellett a köldökzsinórral kapcsolatos komplikációk is gyakoribbak a medencevégű fekvéses szülésnél, ha az hüvelyi úton történik. Ilyenkor ugyanis a köldökzsinór könnyen leszorulhat, ami oxigénhiányt, így idegi és agykárosodást okozhat.

Noha egyes esetekben a medencevégű fekvéses babák hüvelyi úton is biztonsággal világra segíthetők, az orvosok általában a császármetszés mellett döntenek, melynek azonban szintén megvannak a kockázatai, mint a vérzés, fertőzés vagy hosszabb kórházi tartózkodás a baba és az anya számára is.

Megfordítás

Nagyon fontos, hogy egész terhesség alatt rendszeresen vegyen részt az orvos által előírt és ajánlott vizsgálatokon. A medencevégű fekvéses babák általában a terhesség 32. hete környékén fordulnak helyes irányba. A szülés idejének közeledtekor kezelőorvosa fizikális vizsgálattal vagy ultrahanggal állapítja meg, hogy a magzat medencevégű fekvéses-e.

Ebben az esetben az orvos javasolhatja az úgynevezett Enkin-tornát, mely a baba spontán megfordulását segíti elő. Ennek lényege, hogy a kismamának kétóránként térd-könyök helyzetben kell 15 percet töltenie. A gyakorlatot ajánlott 1-2 héten át végezni.

Előfordul, hogy az orvos a külső magzatfordítás mellett dönt. Amennyiben az eljárás sikeres, és a baba fejvégű helyzetbe kerül, valószínű a normál, hüvelyi szülés.

A külső magzatfordítás

A külső magzatfordítás egy olyan eljárás, mely során a magzatot fejvégű helyzetbe segítik még az anyaméhen belül, úgy, hogy az orvos a kezével enyhe nyomást gyakorol a kismama hasára, közben pedig ultrahangos készüléken követik a magzat helyzetét. A külső fejreforditás tehát egy fekvési rendellenesség megszüntetésére irányuló tevékenység. A 36-37 hét után kísérelhető meg, feltétele, hogy a magzati far még ne rögzüljön az anyai medence bemenetben.

Mikor nem javasolt a külső magzatfordítás?

A külső magzatfordítás zavartalan terhesség esetén ajánlott, amennyiben

• nincs hüvelyi vérzés
• a lepény nem tapad mélyen és/vagy nem fedi a méhszájat
• megfelelő mennyiségű magzatvíz veszi körül a babát
• a magzati szívhang normális
• nincs idő előtti burokrepedés
• nem ikerterhességről van szó
• a magzat mérete az átlagosnál nem nagyobb
• egyéb veszélyeztetettségi lehetőség nem áll fenn

A külső magzatfordítás veszélyei

A külső magzatfordítás nem veszélytelen, a leggyakoribb kockázatai a következők:

• a szülés beindulása
• idő előtti burokrepedés
• vérzés – akár a baba akár az anya esetében
• a magzati stressz sürgősségi császármetszést igényelhet
• a magzat visszafordulhat medencevégű fekvéses helyzetbe

Hogyan történik?

A külső magzatfordítást kórházban végzik. A beavatkozás előtt ultrahangos vizsgálattal ellenőrzik a baba és a lepény fekvését, a magzatvíz mennyiségét, emellett pedig magzati szívhangvizsgálat is történik, hogy megbizonyosodjanak róla, az nem rendellenes. A méh izmainak ellazítására a kismama injekciót kaphat, de előfordulhat az epidurális érzéstelenítés is, hogy biztosan teljesen ellazult legyen.

A külső magzatfordítás az anya hanyattfekvő helyzetében történik, az orvos a kezeivel enyhe nyomást gyakorol a hasra úgy, hogy fordulásra késztesse a babát. A kórházi és főleg azonnali műtéti háttér rendkívül fontos és készenlétben kell állnia neonatológusnak, aneszteziológusnak is a beavatkozás megkezdése előtt.

Mi történik a beavatkozás után?

Az eljárás befejeztével az orvos ismételten ellenőrzi a baba szívhangját. Ha mindent normálisnak talál, a kismamának nem kell a kórházban maradnia. Amennyiben az eljárás során nem sikerül fejvégű helyzetbe segíteni a babát, az orvos a császármetszést vagy egy újbóli megfordítási kísérletet javasolhat.

Milyen arányban sikeres a külső magzatfordítás?

Még a sikeresen végrehajtott fejrefordítást követően is gyakran történik, hogy a magzat ismét visszafordul medencevégű fekvésbe. Ezért nagyon gyakran végződik császármetszéssel.

A siker mértéke számos tényezőtől függ, beleértve az alábbiakat is:

• Milyen közeli a szülés várható időpontja?
• Mennyi magzatvíz van a baba körül?
• Hány terhessége volt már a kismamának?
• Mekkora a baba?
• Milyen a placenta helyzete?
• Milyen pozícióban fekszik a baba?

Forrás: WEBBeteg
Cs. K., fordító, familydoctor.org
Lektorálta: Dr. Kiss György, szülész-nőgyógyász