Panaszok terhesség idején: tudnivalók a haskeményedésről

A has keményedésével járó jelenséget a méh simaizomzatának összehúzódása okozza, amely a terhesség bármely szakaszában létrejöhet. Rendkívül fontos a fogantatás utáni 40 terhességi hét alatt bekövetkező haskeményedést okozó méhösszehúzódások ismerete és helyes értékelése, így a kóros méhösszehúzódások időben felismerhetők és kezelhetők.

Mi áll a háttérben?

A méh simaizomszövetekből áll, amely folyamatos összehúzódások által rendszeres méhtevékenységet végez a terhesség ideje alatt is. A simaizom membránjának kalciumion csatornáin keresztül biztosított a kalciumion sejtből ki és sejtbe áramlása. Amennyiben az ion tömegesen áramlik a sejtbe, akkor jön létre az aktin és miozin szálacskák közötti összekapcsolódás, melynek eredményeként a simaizomsejt összehúzódik.

Ennek számtalan, a sejtet érő külső és belső inger lehet az okozója, de külön kiemelendő a vegetatív idegrendszer szerepe, mely az egész testet érő stresszhatásokra reagálva, mintegy szimpatikus idegrendszeri túlsúlyban tartva a szervezetet, a méh simaizomsejtjeinek összehúzódását is okozza.

Mikor figyelhetők meg az összehúzódások?

Már a várandósság korai heteiben (6-8. hét) jelentkezhetnek méhösszehúzódások (kontrakciók). Erre eleinte deréktáji fájdalom, de elsősorban gyakori vizelési inger tünetei hívják fel a figyelmet, ugyanis az összehúzódott („megkeményedett”) méhizomzat benyomja a hólyagfalat, és vizelési késztetés jelentkezik.

Fontos! A korai várandós időszakban a rendszeressé és egyre erőteljesebbé váló, fájdalmas méhizomzat-összehúzódások, főleg, ha vérzés is társul hozzá, szakorvosi kivizsgálást igényelnek, mivel ez a fenyegető vetélés tünete is lehet.

A későbbi terhességi hetekben, amikor a növekvő méhtest egyre közelebb kerül az anyai hasfalhoz, a méhizomzat összehúzódásai már kézzel is kitapinthatóak. Az első magzatmozgásokat követően érzik a legtöbben először ezeket a tüneteket, amelyek mindaddig nem adnak okot aggodalomra, amíg nem járnak fájdalommal, nagyfokú kellemetlenséggel, illetve nem társulnak hozzá más tünetek (pl. rossz közérzet, vérzés, alhasi görcsök). A haskeményedés mindaddig nem tekinthető kórosnak, amíg ezekkel a tünetekkel nem társul, valamint a méhszáj állapotát nem befolyásolja.

A méhösszehúzódásokat néhány környezeti vagy egyéni tényező is kiválhatja. Gyakran a magzat mozgása áll a háttérben, de időjárás változás, a kismama stresszes életmódja, a pihenés hiánya, fokozott fizikai igénybevétel, elégtelen folyadékfogyasztás is mind okozhatnak gyakoribb méhtevékenységet. Emellett a terhesség második trimeszterétől a méhnövekedéssel járó anatómiai változások (pl. szalagok feszülése) is kiválthatják a tüneteket. Komplikációmentes esetben a haskeményedés néhány pillanatig vagy percig tart.

Mi a teendő visszatérő vagy gyakori haskeményedés esetén?

Ha visszatérő panaszokkal küzd, érdemes több időt szánni a pihenésre, odafigyelni a bevitt folyadékmennyiségre (amely ideális esetben 2-3 liter naponta). Orvosa magnézium szedését is javasolhatja, amennyiben a méhösszehúzódások nem múlnak. A magnéziumpótlás azonban legfeljebb a 36. hétig javasolt.

Ha a haskeményedést bizonyos alvási, fekvési pozíciókban (pl. hanyatt fekve) észleli a kismama, az jelzés lehet arra vonatkozóan, hogy a méh vérellátása pillanatnyilag nem megfelelő. Ilyen esetekben a pozíció megváltoztatása néhány percen belül megszünteti a panaszt.

Haskeményedés esetén szintén jótékony hatású a kellemesen langyos vízzel történő zuhanyozás, amely segít ellazulni a kismamának.

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a terhesség alatti szexuális élet is kiválthatja a kontrakciókat, hiszen az orgazmus eleve hajlamosíthat intenzívebb méhtevékenységre.

Gondot is jelezhet

A terhesség egészéből kiemelendő a 24-32. gesztációs hét az észlelt méhizom kontrakciók szempontjából, ugyanis a fenyegető méhszájmegnyílás miatti koraszülés veszélye ebben az időszakban nagyobb. A kórházi felvételek 80%-a főleg a koraszülések megelőzése miatt történik, pontosan ezen időszakban.

Emiatt rendkívül fontos, hogy amennyiben az anyánál bármilyen előzetes "negatív" szülészeti történés volt (pl. műtét, vetélés, előzetes koraszülés), vagy egyéb krónikus betegsége ismert (pl. diabétesz, keringési problémák, autoimmun betegség), a terhesség szorosabb nyomon követése szükséges. Ebbe az is beletartozik, hogy a méhösszehúzódások hátterében álló okokkal tisztában legyen a kismama, és adott esetben időben jelentkezzen a panaszaival orvosánál.

A terhesség vége felé természetesek a méhösszehúzódások

A méhösszehúzódások a terhesség végén, a 36-40. hét között teljesen normálisak, a szülés közeledtével egyre gyakoribbak, ezeket nevezik jósló fájásoknak (Braxton-Hicks összehúzódás) is. A jósló fájások kezelése szükségtelen, hiszen a szervezet ilyen módon a szülésre is készül, sőt, valójában ennek az eleinte fájdalommentes, legfeljebb kisebb kellemetlenséggel járó haskeményedésnek a szülés beindulása és a vajúdás során észlelt fájások válnak a tetőpontjává.

Végezetül egy tanács: bármilyen szokatlan vagy hirtelen jelentkező tünetet észlel a kismama, inkább két alkalommal jelentkezzék feleslegesen a szakellátáson, mint egyszer későn. A szakellátás esetleges rosszallásával sem törődve mindenkor az egészséges magzati és anyai állapot óvása az élet célja.

Kapcsolódó A terhesség alatti gyógyszerszedés veszélyei

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kiss György, szülész-nőgyógyász