Azonosították a terhességi toxémia korai kórfolyamatait

A világon elsőként azonosították egy, a várandós nők és magzataik életét veszélyeztető betegség korai kórfolyamatait.

A preeclampsia (terhességi toxémia) a várandós nők 5-8 százalékában a terhesség 20. hete után kialakuló, fehérjeürítéssel járó terhességi magas vérnyomás, mely súlyos, életveszélyes komplikációkkal járhat.

Új terápiás eljárások születhetnek

Than Nándor Gábor, az MTA TTK Reprodukció Rendszerbiológiája Kutatócsoport tudományos főmunkatársa vezetésével, hat ország kutatóinak együttműködésében, rendszer-biológiai módszerekkel a világon elsőként sikerült azonosítani a preeclampsia kialakulásában szerepet játszó korai molekuláris útvonalakat és szabályozási hálózatokat. Eredményeik hozzájárulhatnak korai diagnosztikus eljárások kidolgozásához, illetve terápiás eljárások kifejlesztését segíthetik elő.

A terhességek 70 százaléka, a klinikailag felismert terhességek 15 százaléka végződik vetéléssel, és a kiviselt terhességek 25 százalékánál lép fel az anya és/vagy magzata egészségét vagy életét veszélyeztető súlyos szülészeti kórkép. Ez utóbbiak közé soroljuk a preeclampsiát, a HELLP-szindrómát, a méhen belüli sorvadást, valamint a spontán koraszülést is.

A preeclampsia a várandós nők 5-8 százalékában a terhesség 20. hete után kialakuló, fehérjeürítéssel járó magas vérnyomás, amely súlyos komplikációkkal járhat (pl. máj- és vesekárosodás, tüdőödéma, agyvérzés, véralvadási zavarok). A preeclampsia egyik legsúlyosabb szövődménye az eclampsia, amely az egész testre kiterjedő görcsökkel járó eszméletvesztéses állapot, ami következményes agyvérzéshez és lepényleváláshoz, anyai és magzati halálhoz vezethet.

Bővebben HELLP-szindróma - Az anyát és a magzatot is veszélyeztetheti

A preeclampsia az anyai és a magzati megbetegedések és halálozás egyik fő oka

76 000 anya és 500 000 gyermek halálához vezet a világon évente –, társadalmi jelentősége tehát hatalmas. A preeclampsiának – mint más szülészeti kórképeknek is – többféle kiváltó oka van, amelyek a méhlepény patofiziológiás útvonalainak aktiválódásához vezetnek kora terhességben, de a jellegzetes klinikai tünetek kialakulását hosszú preklinikai periódus előzi meg. Mivel korábbi intenzív kutatások ellenére sem sikerült a preeclampsia korai patofiziológiás útvonalait részletesen megismerni, hatékony korai diagnosztikus tesztek vagy terápiás eljárások kidolgozására sem volt eddig lehetőség.

A cikk teljes terjedelmében, további részletekkel itt olvasható.

(Magyar Tudományos Akadémia)