Vizsgálatok az utolsó trimeszterben: NST - Mire jó? Mikor szükséges?
A terhesség harmadik trimeszterében, a szülés előtti ellátás során számos módszerrel figyelik a baba egészségét, életfunkcióit. Rendszerint ebben az időszakban a korábbinál gyakoribb orvosi vagy védőnői találkozókra kerül sor. Az egyik legfontosabb szűrővizsgálat az utolsó harmadban az úgynevezett NST, azaz a non-stressz teszt. Mit kell tudni róla?
A vizsgálat során a magzati szívműködést, a magzatmozgásokat, illetve a méhtevékenységet monitorozzák megfigyelési céllal. A magyarországi terhesgondozási protokoll szerint a 36. terhességi héttől kezdődően hetente szükséges a vizsgálat elvégzése. Ennél gyakrabban is sor kerülhet rá indokolt esetben (akár naponta is szükségessé válhat), például túlhordott terhesség miatt. Nem invazív eljárásról van szó, tehát nem jár semmiféle beavatkozással, és nem okoz fájdalmat sem a magzat, sem pedig a kismama számára.
Bizonyos esetekben korábbi terhességi hetekben is szükségessé válhat a vizsgálat. Erre leginkább akut panaszok, vagy veszélyeztetett terhesség esetén kerül sor, amikor a kismama egyéb betegségei vagy egyéni állapota, kórtörténete miatt nagyobb odafigyelést igényel a várandóssága. A 28. terhességi hét előtt nem végezhető el a teszt, mert a magzat még nem kellőképpen fejlett ahhoz, hogy a vizsgálat eredménye értékelhető legyen.
Hogyan zajlik az NST?
A teszt elvégzése során a kismama rendszerint ülő testhelyzetben, esetleg fekve helyezkedik el. A vizsgálathoz egy-egy műszert (tappancsot) tesznek két gumipánttal rögzítve a várandós nő pocakjára. Az egyiket a méhcsúcshoz közeli ponton, a másikat a magzat szívének közelében helyezik el. A teszttel tehát két fontos információhoz juthatunk: egyrészt a méhösszehúzódások mérésére, valamint az esetleges fájástevékenységek megfigyelésére, másrészt a baba szívműködésének és mozgásaktivitásának monitorozására alkalmas. Összességében azt figyelik meg, hogy a magzatmozgások hatására hogyan változik a méhtevékenység, és eközben a baba szívverése miként változik. Az eredményeket papíron rögzíti a készülék.
A teszt általában 20-30 percet vesz igénybe, mely során a kismamának nyugalomban kell lennie. Egyes mérőkészülékeknél az adatok rögzítéséhez a kismama közreműködése is szükséges, ekkor arra kérik a várandós nőt, hogy amikor magzatmozgást észlel, nyomja meg a készülékhez tartozó panelen található nyomógombot. Korszerűbb berendezések esetén erre már nincs szükség.
Mit mutat meg a vizsgálat?
A vizsgálat elsődleges célja a magzat szívfrekvenciájának mérése saját mozgásaira adott válaszként. Az egészséges csecsemőknél a mozgás ideje alatt fokozottá válik a szívritmus, majd nyugalmi állapotban a pulzusszám lecsökken. Az NST mögött álló koncepció az, hogy megfelelő oxigénszint szükséges a magzati aktivitás és a normál pulzusszám eléréséhez. Ha az oxigénszint alacsony, a magzat nem tud normálisan reagálni az aktivitásra. Az alacsony oxigénszintet gyakran a méhlepénnyel vagy köldökzsinórral kapcsolatos problémák okozzák.
Mi szükséges a vizsgálathoz?
Alapvetően előkészületet nem igényel a kismama részéről a teszt. Egy értékelhető eredményhez azonban a baba aktivitása, mozgása szükséges. Amennyiben a baba nem mocorog, a vizsgálat idejére meg kell kísérelni felébreszteni őt. Erre különféle praktikák léteznek, például egy rövid séta, lépcsőzés, néhány guggolás, esetleg a pocak megmozgatásával a baba felébresztése, de ébredést okozhat néhány szem szőlőcukor, mazsola vagy pár kocka csokoládé elfogyasztása is.
Milyen eredménye lehet az NST-nek?
A vizsgálat háromféle eredményt adhat: reaktív, nem reaktív és gyanús. A reaktív eredmény azt mutatja, hogy a magzat véráramlása és oxigénellátottsága megfelelő. A nem reaktív eredmény esetén a görbe kóros eredményt mutat. Ez további vizsgálatot igényel, elsősorban ultrahangvizsgálatot, majd a teszt megismétlését. Gyanús eredmény akkor születhet, ha a baba vélhetően aludt a vizsgálat ideje alatt. Ekkor általában 30-60 percen belül ismétlés szükséges.
Tovább A terhesség során kötelező szűrővizsgálatok és Nem kötelező szűrővizsgálatok terhesség alatt
Forrás: WEBBeteg
M. J.; americanpregnancy.org
Lektorálta: Dr. Tekse István, szülész-nőgyógyász