Mi lehet az oka, ha születése után nem sír fel a baba?

Már a születés pillanatában megkezdődik az újszülött adaptációja a külvilághoz, melynek során a légutak és a gázcsere azonnali változását a későbbiekben a keringés, a hőháztartás, valamint az anyagcsere átalakulása követi.

A fentiekből következik, hogy amennyiben a légutak és a gázcsere azonnali változása nem jön létre, akkor a baba nem sír fel születése után.

Mindezt okozhatja vagy a légutak elzártsága, ami elsősorban mechanikai akadályát jelenti az első légvételeknek, vagy az, ha a magzat oxigénhiányos állapotban születik meg.

Az első ok megértéséhez tudnunk kell, hogy a magzat méhen belüli fejlődése során a folyadékkal telt magzati tüdőben már a 10-12. héten megfigyelhetőek a légzőmozgások, melyek a várandósság előrehaladásával egyre erőteljesebbé válnak. A szülés folyamán ez a folyadék a szülőfájások során és a magzat szülőcsatornán való áthaladásakor kipréselődik a tüdőkből és nem képezi akadályát a magzat első légvételeinek.

Amennyiben ez nem következik be, akkor a magzati légutak szabaddá tétele – a nyák eltávolítása szívással – az ellátás legsürgősebb mozzanata kell, hogy legyen a szakemberek számára. Szerencsére a szülések döntő többségében ezen elsődleges mechanikai beavatkozással – a légutak szabaddá tételével – az újszülött akadálytalan légvétele megoldódhat és felhangzik a baba sírása.

Sokkal összetettebb azonban az a folyamat, melynek során a magzat oxigénhiányos állapotban születik meg és emiatt akadályozott a légvétele és a sírása.

Lehet mondani, hogy ennek elkerülése (időben való felismerése, helyesen megválasztott terápia alkalmazása) jelenti a sikeres szülészeti tevékenység csúcspontját. Ez az oxigénhiányos állapot létrejöhet – lassan kialakulva – már méhen belül, illetve gyorsan (akut módon), ez utóbbi viszont már inkább a szülőfájások megindulásával a vajúdás tágulási, illetve kitolási szakára jellemző.

A várandóság második felében (a 16. hét körül) jön létre az a harmonikusan működő foetoplacentáris egység – anya, lepény, magzat –, mely a későbbiekben biztosítja a magzat méhen belüli zavartalan fejlődését. Ettől az időtől kezdve a lepény irányítja úgy az anyai, mint a magzati szervezetet, és a lepényi vérkeringés az, amely a köldökzsinóron keresztül eljuttatja az oxigénben és a szükséges tápanyagokban gazdag vért a magzathoz, illetve eltávolítja az anyagcsere-végtermékeket, így a lepényi keringésben beállott bármilyen változás a foetoplacentáris egység zavartalan működését gátolja, illetve a működés egyensúlyát veszélyeztetheti.

Ennek oka lehet anyai részről:

• cukorbetegség (diabetes mellitus)
• preeclampsia
• Rh-összeférhetetlenség
• nikotin-, alkohol- vagy drogfogyasztás.

A lepény részéről:

• lepényi elégtelenség
• idő előtti lepényleválás.

A magzat részéről:

• koraszülöttség
• ikerterhesség
• medencevégű fekvés
• köldökzsinór okozta komplikációk
• rohamos szülés
• szülési trauma.

Ezt olvasta már? Megelőzhető a koraszülés?

A fentiekben felsoroltak mindegyike veszélyeztetheti a foetoplacentáris egység működésének egyensúlyát és gyorsan (akutan) vagy lassan kialakulva (krónikusan) vezethetnek a magzat oxigénhiányos állapotának kialakulásához.

Végeredményben az egész terhesgondozási rendszer ezen állapotok időben történő felismerésére, kiszűrésére jött létre, és így érthető meg a rendszeres terhesgondozáson való részvétel jelentősége is, hiszen a krónikus oxigénhiányos állapotok időbeni felismerésével és a szülés időbeni terminálásával egészséges újszülött jöhet a világra. A szülés időbeni terminálása alatt időben elvégzett császármetszés értendő, mely kényszerlépés ugyan, de a fentiek ismeretében az ilyen veszélyeztetett magzatok hüvelyi szülésbe való bocsátása végzetes tragédiához vezethet és még napjainkban is ezen döntés meghozatala jelenti a szakemberek számára a legnagyobb kihívást.

A 40. gesztációs hét körül a szülőfájások megindulásával a fájások hatására bekövetkező lepényi keringésváltozás miatt a magzat oxigénellátása is ingadozik, csökken a magzat vérének oxigéntartalma és növekszik a szén-dioxid-tartalom, ami a légzőközpont izgatásával a születés utáni első légvételek megtételében már nagy segítséget jelenthet. Akár az elhúzódó tágulási szak, akár az elhúzódó kitolási szak azonban már a magzat életét is veszélyeztető akutan létrejövő oxigénhiányos állapothoz vezethet, mely a folyamatosan monitorizált szülés során a magzati szívhangok változásában jelentkezik és végső soron a tágulási szakban a császármetszés, a kitolási szakban pedig az időben elvégzett fogóműtét végrehajtása biztosítja, hogy a magzat jó általános állapotban szülessen meg. Mindkét esetben rendkívül fontos a légutak mielőbbi szabaddá tétele (a légutakból a folyadékot szívással eltávolítani), hogy a magzat felsírhasson.

Napjainkban az újszülött állapota az első és ötödik életpercében tapasztalt alap életfunkciók (szívfrekvencia, légzés, reflexingerlékenység, tónus, bőrszín) alapján Apgar-séma (Virginia Apgar, 1940) szerint ítélhető meg és ez szabja meg az újszülött körüli további teendőket is. A paraméterek 0-1-2 pontokkal jellemezhetők.

Az Apgar 9-10-et kapott újszülött életfrissen felsír, de általánosan elfogadott, hogy ezen Apgar-séma szerint az újszülött állapota:

• Apgar 7-10: normális újszülött
• Apgar 4-6: mérsékelten deprimált újszülött
• Apgar 0-3: súlyosan deprimált újszülött.

Bővebben Az újszülöttek első vizsgálata és az Apgar-teszt

A 40. gesztációs hétig zavartalanul működő foetoplacentáris egység – egészséges anya, jól működő lepény, érett magzat – a szülőfájások megindulásával óriási és csodálatos kihívásnak igyekszik eleget tenni, melynek eredménye ezen egység felbomlása, és a lepény távozását követően két rettenetesen fáradt ember, anya és újszülött találkozása, melyet az utóbbi sírásával is jelez.

Ez is érdekelheti Az újszülöttkori oxigénhiányról részletesen

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kiss György, szülész-nőgyógyász

Felhasznált irodalom:

• Papp Zoltán: A Szülészet Nőgyógyászat Tankönyve /2017/
• Papp Zoltán: Perinatológus Párbeszéd
• Schneider-Schlunck-Sieber: Gyakorlati Szülészeti Ismeretek
• Lampé László: Intenziv Szülőszoba
• Papp Zoltán: A Perinatológia Kézikönyve