Természetes szülés és császármetszés
megjelent:
„A lényeg, hogy egészséges!” – hallja a legtöbb császáros anyuka szülés után, ám sokaknak mégis sokáig tart feldolgozni és elfogadni, hogy nem sikerült természetes úton életet adni a gyermeküknek. Ez az olykor ambivalens érzés független a gyermek iránt érzett szeretettől és hálától, hogy az valóban egészséges.
Miért nehéz mégis ez a folyamat, miért nem mindegy a szülés módja, és hogyan küzdjünk meg az érzéseinkkel császáros anyaként vagy hogyan hallgassunk jól akkor, ha mi magunk ebben nem vagyunk érintettek.
Mit érezhet egy császármetszéssel szült anya?
Fontos kiemelni, hogy mint bárkiben, úgy egy császármetszéssel szült anyában is rengeteg érzés kavaroghat. A császármetszés sokaknak megváltás, életmentő műtét vagy akár a könnyebb út, mert sokan rettegnek a természetes szüléstől, így van, aki kifejezetten kéri a programozott császárt. Az alábbiakban most azokat a legtipikusabb érzéseket tekintjük át, amikor ezek az érzések inkább negatívak és a szülésélmény feldolgozást igényel.
Kudarc
Kevés jelentőségteljesebb dolog van egy nő életében, mint életet adni a gyermekének. Ott van bennünk az a rejtett üzenet, hogy egy nő „tud szülni”, hiszen ükanyáink, dédanyáink, nagymamáink és anyáink is megcsinálták, arról nem beszélve, hogy a nők akkor is szültek, amikor még nem is létezett császármetszés. A szülés sokak fejében egy természetes folyamat, amire minden nő képes. Nem véletlen tehát, hogy sok nő kudarcként éli meg, hogy az élet egyik legfontosabb feladatát nem tudta természetes úton teljesíteni, ahogyan azt az ősei tették, így nem tudta átélni ezt a mindent elsöprő energiát annak minden fájdalmával együtt, amiről olyan sokat beszélnek. Különösen igaz lehet ez olyan nők esetében, akiknél nehezített volt a fogantatás, esetleg mesterséges megtermékenyítésre volt szükség, mert ők még inkább azt érezhetik, hogy nem elég, hogy „teherbe esni nem tudtam, de még szülni sem”.
Hiány
Képzeljük el, amikor valaki egy maratonra készül, amit előtte egy több hónapos edzés és felkészülés előz meg, amelynek jutalma, hogy aztán 42 km-t lefutva beér a célba. Kicsit ilyen ez a szülésnél is, hiszen nem csak a születés, de maga a várandósság is egy hosszú időszak miközben egy nő teste „folyamatosan edz” és készül arra a bizonyos pillanatra, amikor életet ad a gyermekének. Ha egy egészséges várandósság vagy egy természetesnek induló szülés végül császármetszéssel végződik, az sok anyában okozhat hiányt amellett, hogy közben amúgy rendkívül hálás lehet a tudománynak, hogy mind ő, mind a baba egészségesek.
Kicsit azonban mégis olyan ez, mint amikor az ember lefutja ugyan a maratont, beér a célba, de az utolsó kilómétereket nem a saját verejtékével szenvedi meg, hanem egyszer csak ott áll, lóg az érem a nyakában. Altatásos vagy sürgősségi császárnál ez különösen nagy sokk, hiszen egyszer csak azon kapja magát az anya, hogy ugyan beértem a „célba” és megszületett a babám, de nem is tudom, hogy jutottam oda vagy hiába vajúdtam a végét, az igazi katarzist mégsem élhettem át.
Beleszólás
Különösen azokban az anyákban, akik programozott császármetszéssel szülnek (függetlenül, hogy ez indokolt-e vagy az ő kérésükre történik-e) gyakran merül fel az az érzés, hogy beleszóltak a természet dolgába, így a babájuk „nem akkor született meg, amikor ő szeretett volna”, „nem a saját ütemében” vagy „nem magától indult be a szülés”. Erős lehet a félelem bennük, hogy a babának szüksége lett volna a természetes születés élményére, hogy végig küzdje magát az úton, ahogyan arra is, hogy ő dönthesse el, mikor akar megérkezni. Emellett sokan kötik a szoptatási, kötődési és hozzátáplálási nehézségeket is a császármetszéshez.
Trauma
A szülés elmedikalizálódása nagyjából a 18. században kezdődött, azaz ekkor kezdett a szülés egyre inkább áthelyeződni az otthonokból a kórházakba, elsősorban a mesterséges érzéstelenítők megjelenése miatt, amit veszélyes lett volna otthon adagolni. Ez azonban egy másik lavinát is elindított amellett, hogy nyilvánvalóan fantasztikus, hogy a szülés fájdalmának csillapítására ma már számos módszer van. Sajnos előfordul, hogy a kelleténél gyakrabban alkalmaznak rutinszerű szülésindítást, gyógyszeres méhösszehúzódás-erősítést, ami megzavarhatja az amúgy természetes folyamatot, és így az indokoltnál gyakrabban végződhet a szülés traumatikusan, császármetszéssel vagy akár mindkettővel.
Napjainkban rengeteg nő szenved el kórházi traumát (a szülés módjától függetlenül), a fejlett országokban pedig a császármetszések aránya különösen magas. Sok esetben a nők nem kapnak kellő tájékoztatást, így rengeteg olyan kórházi beavatkozáson esnek keresztül, amire nincsenek felkészülve, elválasztják őket a babájuktól az első pár órában, nem lehet jelen az édesapa, amit egy frissen szült nő nagyon komoly traumaként élhet meg. Ugyan ma már létezik gyengéd császármetszés is, ami intimebb körülmények között zajlik, nem vágják el egyből a köldökzsinórt és a babát egyből az anya mellkasára helyezik, ám ez sajnos még eléggé gyerekcipőben jár.
A szülésélmény
Mindenkinek van szülésélménye, ha más nem, akkor a sajátunk, ami meglepően sok tudattalan dolgot hordoz magában. Szülő nőként ez egy nagyon szubjektív élmény, amit senki más nem érezhet át, és lehet, hogy az érintett is csak hónapok, évek múlva képes magában helyre tenni. Ugyanakkor a születésünk módja meghatározó lehet a későbbi fizikai és lelki egészségünk szempontjából is. A csecsemő immunrendszerét befolyásolhatja, hogy találkozik-e a hüvelyi mikroflórával, amelynek számos előnye van és kapcsolatban lehet az asztma, az allergia és egyéb betegségek megjelenésével is. A világra érkezés módja tudattalanul befolyásolhatja kapcsolatainkat, döntéseinket, amelyek transzgenerációsan is nagyon erősen hatnak. Így, ha eddig még nem tettük, és van rá lehetőségünk, mindenképpen érdemes megismerni a saját szüléstörténetünket is a szüleinktől.
Remény
A szülésélmény feldolgozása fontos az önértékelés, az önbizalom, valamint a babával és a férjjel való kapcsolat szempontjából is. Nagyon fontos azonban tudatosítanunk magunkban, hogy semmi sem visszafordíthatatlan. Attól még, hogy például kimaradt az aranyóra, egy életem lehet a gyermekemmel kapcsolódni. Ahogyan az sem életbiztosítás, ha egy baba az első pillanatban mellre kerül, akkor onnantól zökkenőmentes lesz az anya-gyerek kapcsolat. Merjünk beszélni a szüléssel kapcsolatos érzéseinkről, hiszen minden érzésnek létjogosultsága van.
Ha kell, keressünk fel egy szülésfeldolgozó csoportot vagy pszichológust, de számos könyv, videó, cikk és támogató csoport is elérhető már a témában. Na és persze azt se felejtsük el, hogy egyre több sikeres példa van a VBAC-re (vaginal birth after cesarean), azaz a császármetszés utáni hüvelyi szülésre vagy egy sokkal jobban felkészült császármetszésre, ami begyógyíthatja az előző szülés által okozott sebeket.
Lásd még
Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus
