Chiari-Frommel-szindróma - Ha nem múlik a tejtermelődés a szoptatás abbahagyása után
megjelent:
Chiari-Frommel-szindrómáról akkor beszélnünk, ha magas prolaktinszint mérhető, a kismama tejtermelődése a szoptatás fokozatos ritkításával sem csökken, tejcsorgás észlelhető, és hetek múlva sem jelentkezik menstruáció. Mi lehet ennek hátterében? Hogyan kezelhető ez a betegség?
Mi a betegség háttere?
Az elváltozás nem könnyű megértéséhez elevenítsünk fel néhány fogalmat!
Hormon: Belső elválasztású mirigyeknek nevezett speciális szövetű szervek (pl. mellékvese, pajzsmirigy, petefészek) által termelt, közvetlenül a véráramba juttatott anyag, mely rendkívül kis mennyiségben is nagy változást okoz a szervezetben. Termelésüket a véráramban észlelt szintjük arányában az agyalapi mirigy (hypophysis (hipofízis)) szabályozza úgynevezett serkentő (tróp) hormonokkal. De az agyalapi mirigy konkrét hormonokat is termel.
Prolaktin: Az agyalapi mirigy által termelt hormonok közül a prolaktin a mellek tejmirigyeire hatva szülés után a tejtermelés szabályozója. A prolaktin alacsony szinten mindig jelen van a keringésben, folyamatosan termelődik. Mennyiségének szabályozója az agy alapját képező hipotalamusz (hypothalamus) nevű terület, melyen a hipofízis kis nyéllel függeszkedik közvetlen kapcsolatban. A hipotalamusz termel egy prolaktingátló faktornak (PIF) nevezett hormont, mellyel a prolaktin alacsony szintjét szabályozza.
A prolaktin magasabb szintje gátolja a petefészek működését, a tüszőérést, az ovulációt, megzavarja a pontos vérzéseket, ritkuló vérzéseket (raromenorrhoea), esetleg teljes vérzéshiányt (amenorrhoea) okoz. Bármely okból kialakult tartósan emelkedett szintje a vérzés megzavarásán túl meddőséget okoz. Ha egy pár gyermeket szeretne, hosszabb ideje tartó eredménytelenség esetén a vér prolaktinszintje mindig vizsgálandó.
A terhesség utolsó harmadában kezd szükségszerűen emelkedni a prolaktinszint, ami felelős a mellmirigyek tejtermelésre való felkészítéséért. Ez a mellek megduzzadásával is észlelhető.
A méhlepény szülés utáni megszületésével egy addig nagymennyiségű hormonokat termelő szerv távozik, a terhesség alatti hormonszintek jelentősen megváltoznak. A prolaktinszint még tovább emelkedik és létrejön az úgynevezett tejbelövellés; a tejmirigyek feszülő csatornáiból a termelt anyatej kibuggyan a mellbimbóból. A magzat szopása a mellbimbó ingerlésével fontos a szoptatás teljes idejére, inger az emelkedett prolaktintermeléshez és a magas prolaktinszinthez. A mellek rendszeres kiürülése a szoptatással szintén fontos tényezője az újratermelésnek.
A szoptatás időtartama hat hónap és maximum egy év között optimális. Az első hónapok szoptatása juttat a magzat immunológiailag még védtelen szervezetébe perdöntő immunanyagokat a legmegfelelőbb tápanyagok mellett. Egy évnél további anyatejes táplálásról viszont már kutatások azt vélik, hogy gyakoribbak a későbbi anyagcsere-megbetegedések százalékos arányban.
Ez is érdekelheti Első 1000 nap program - Minden gyermeknek joga van az egészséges felnőttkorhoz
A természetes, fokozatos tejelvonás, ablaktáció, a szoptatás gyakoriságának ritkításával, átmeneti folyadékbevitel-csökkentéssel, mellborogatással – általában némi átmeneti mellfeszülés mellett – problémamentesen megoldható. A kiürítés és bimbóinger hiányában a prolaktinszint gyorsan csökken a nem terhes állapotnak megfelelően.
Mivel a tejtermelés teljes idején magas volt a prolaktinszint, ez felfüggesztette a petefészek hormontermelését, nem volt ovuláció és havi vérzés sem. Ez egyben a természet fogamzásgátlása, kivédeni az újszülött mellé még korai újabb terhességet. A szoptatás befejezése után 3-4 hét múlva megjelenő első menstruáció jele a normális, ciklusos petefészek-működés visszaállásának.
Ha a tejtermelődés az említett biológiai úton nem csökken a szoptatás fokozatos ritkításával, a tejcsorgás a mellekből tartósan folytatódik, ugyanakkor nem jelentkezik hetek múltával sem menstruáció, és magas prolaktinszintet találunk, akkor felfedezőiről elnevezve Chiari-Frommel-szindrómáról van szó. A betegség lényege, a tünetek oka a megmaradt magas prolaktinszint, azaz hiperprolaktinémia.
Mi okozhat hiperprolaktinémiát, és milyen kezelések jöhetnek szóba az okoktól függően?
A tünetegyüttest bonyolítja, hogy a hiperprolaktinémiának több oka lehet.
Lehet, hogy a már említett agyalapi hipotalamusz állomány által termelt prolaktingátló faktor termelése kevés. Ezért magas prolaktinszint, tejcsorgás és menzeszhiány esetén gyógyszeres kezeléssel indítunk. A hipotalamusz prolaktingátló faktor termelését serkentjük bromokriptin nevű gyógyszer rövid ideig történő adásával, melytől a tünetek azonnali csökkenését, majd a vérzés megjelenésével a tünetek végleges elmúlását várjuk. Ez az esetek zömében a Chiari-Frommel-szindróma végleges megoldása.
Ha e tünetek nem múlnak el, vagy visszatérnek, mindenképpen az agyalapi mirigyről kell valamilyen képalkotó vizsgálattal tájékozódnunk, hogy kizárjuk a hiperprolaktémia esetleges legsúlyosabb okát, az agyalapi mirigy prolaktint termelő sejtjeinek jóindulatú daganatát, az úgynevezett adenómát. Mivel az agyalapi mirigy egy csontfalú árokban foglal helyet, a jóindulatú, de növekvő adenóma nyomást gyakorolva a hipofízis állományra életveszélyes állapotot teremt, így koponyaűri műtétet igényel.
A magasabb prolaktinszint kialakul néha pajzsmirigy-alulműködéssel (hypothyreosis), súlyosabb cukorbetegséggel, vagy bizonyos gyógyszerek szedésével összefüggésben. Ilyen esetekben az alapbetegség is kezelendő, illetve az orvossal egyeztetve a gyógyszerszedés módosítása válhat szükségessé.
Ez is érdekelheti Magas prolaktinszint: érdemes a pajzsmirigy működését is ellenőriztetni
Hogyan diagnosztizálható a betegség?
A hiperprolaktinémia diagnózisához és okának felderítéséhez vérvétellel a nőgyógyászati hormonok és prolaktinszint meghatározása, hasi és hüvelyi ultrahangos vizsgálat, ha szükséges, szemfenékvizsgálat és koponya képalkotó vizsgálat vezet.
A következő szülés után ismét jelentkezhet
Ha szülés után kialakul a Chiari-Frommel-szindróma, gyógyítása, megszűnése után nagy az esélye annak, hogy a következő szülés után is létrejön.
Tovább
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szalóczy Péter, nőgyógyász †
