A leggyakoribb kismama-félelmek

Sokan a félelemre okot adó gyanú eloszlása után is újabb és újabb okokat fogalmaznak meg, amellyel a szorongásukat fenntartják, táplálják. Ilyenkor felmerül a gyanú, hogy ezen félelmek hátterében nem csak a magzat egészségéért érzett aggodalom húzódik meg.

A leggyakoribb kérdések, amelyek a kismamákban megfogalmazódnak:

• Egészséges baba lesz?
• Okos lesz? Szép lesz?
• Fiú lesz?
• Nem leszek rosszul a terhesség alatt? Ha igen, mi lesz velem?
• Mi lesz, ha sérülten születik?
• Bírom-e majd a szülési fájdalmakat?
• Milyen lesz a szülés, fogom-e tudni, amit elvárnak tőlem?
• Képes leszek-e megszülni a gyermekem?
• Eltorzulok-e? Fognak-e szeretni akkor is, ha elformátlanodik a testem?
• Fogom tudni szoptatni?

A legtöbb kérdés megválaszolása ma már nagy biztonsággal megoldható. Erre szolgálnak többek között a műszeres és laboratóriumi vizsgálatok, az ultrahang, és kromoszóma vizsgálat. Ha ezek, a rendszeres ellenőrzések mellett eltérést nem mutatnak, illetve eltérés esetén az orvosi konzultáció alapján kezelhetővé válnak, a félelem okafogyottá válhat.

A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy sok kismama a konkrét félelem eloszlása után (pl. a kromoszóma vizsgálat eltérést nem mutat, minden labor lelet negatív) újabb és újabb okot fogalmaz meg, amellyel a félelmeit, a szorongását fenntartja. Ilyenkor felmerül a gyanú, hogy ezek hátterében más okot, leggyakrabban az anyává válástól való elfojtott, tudattalan félelmet és szorongást kell keresni.

Megannyi kérdés

Gyakran okoz félelmet az, hogy a gyermek születésével a párkapcsolat a régi formájában megszűnik, és az új helyzethez sokszor a szülők és a környezet által táplált félelem társul.

• Most már nem te vagy a fontos, hanem a gyerek.
• Sose leszel olyan jó anya, mint a te anyád!
• A te boldogságod mostantól csak a gyereked boldogsága!
• A sorban az első a gyerek, a párkapcsolat is ezt szolgálja.
• A szexuális élet másodlagossá (gyakran feleslegessé) válik.
• A gyermek körüli gyakran felesleges túlugrálás mellett az apa szerepe elhalványulhat, kirekesztettnek érezheti magát, indulatossá, sértődékennyé válhat.
• Az anyává vált kismama elfelejtheti, hogy ő nő, és már nem akar tetszeni se magának se senkinek, eldeformálódhat, elhízhat.
• A szülés utáni hangulatzavar, a depresszió jegyei is komolyan veendők!

Az autogén tréning (relaxáció) elsajátítása a terhesség során, de a szülés után is sokat segíthet a pihenésben, a feszültség oldásában. Egyes elemei a szülés során is jól használhatóak!

A legfontosabb: sose adják át magukat a passzív, kitartó szenvedésnek, amely feléli az élethez szükséges energia-tartalékokat. Ha kérdésük, gondjuk, kételyük van, keressenek szakembert, aki segíteni tud.

Nem kell ideális szülővé válni

Sose szabad elfelejteni, hogy a baba születése természetes folyamat. Célja az öröm, a folytonosság, a szerelem elmélyülése. Mégis valahogy ez háttérbe szorul napjainkban. Fontosabbá váltak a külsőségek, a felszínesség, a látszat, az intimitás hiánya. A babakocsi márkája, a fal színe, a kismama ruha márkája, a kivillanó has, a babahordozó "trendisége".

Ha jól belegondolunk: egy jól kibélelt bármilyen kosárban, vagy nagyobb dobozban melegen betakart, jóllakott csecsemő felett összeölelkező, gyakran holt-fáradt szülőpár is tud boldog lenni, ha tudnak örülni egymásnak, a jelennek, és annak, hogy az új jövevény hozzájuk csatlakozott és az életük részévé lett.

Nem a nő, az anya és a család ideált kell hajszolni, amelyet a sajtó, a címlapok, és a média sugall, hanem a saját boldogság-esélyünkkel kell megtanulni jól gazdálkodni, és nem elszalasztani azt. Nem ideális szülővé, hanem "elég jó, szerethető" szülővé érdemes válni. Olyanná, aki tud is szeretni és a szeretetet elfogadni.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Kazimir Ágnes, pszichológus