A magzatvíz vizsgálatának módszerei - Az amnioscopia és az amniocentézis

A magzatvíz vizsgálatára kétféle módszer áll rendelkezésre: az egyik az amnioszkópos vizsgálat (amnioscopia), ami a magzatvíz tisztaságának vizsgálatát jelenti, a másik pedig az amniocentézis (amniocentesis), azaz a magzatvíz-mintavétel.

Az amnioscopia

Mi célt szolgál a vizsgálat?

Az amnioscopia (amnioszkópia) a magzatvíz állagának, színének, mennyiségének megítélésére szolgáló vizsgálat.

A CTG-vel és az áramlásos ultrahangvizsgálattal (flowmetria) egymást kiegészítve, de más-más módon nyújtanak felvilágosítást a magzat állapotáról. Viszont míg a CTG és az áramlásos vizsgálat a baba pillanatnyi állapotáról ad tájékoztatást, addig az amnioszkópia azt mutatja meg, hogy a megelőző napokban, órákban fennállt-e átmeneti oxigénhiányos állapot a magzatnál.

Tartós oxigénhiány (krónikus hypoxia) fennálltakor ugyanis a magzati vérkeringés átrendeződik, az életfontosságú szervekbe – a szívbe, agyba, mellékvesékbe – továbbra is elegendő vérmennyiség áramlik. A vázizmokban, vesékben, bélrendszerben viszont csökken a vérellátás. Emiatt a gyomor-bélrendszer működése fokozódik, és ennek következtében a baba meconiumot (magzatszurkot) ürít a magzatvízbe, azaz belekakál. A víztiszta folyadék emiatt zöldesen elszíneződik.

Ezért az amnioszkópos vizsgálatot minden olyan esetben érdemes elvégezni, amikor a magzat oxigénhiányos állapotának a valószínűsége fennáll.

Mikor indokolt, és mikor nem szabad elvégezni a vizsgálatot? Milyen szövődményei lehetnek?

Általában a szülés kiírt időpontja környékén végzik (kétnaponta), vagy túlhordáskor (ilyenkor már naponta), azért, hogy ellenőrizzék a baba állapotát ezzel az egyszerű, informatív, megbízható módszerrel. Még napjainkban is léteznek olyan kórházak, ahol minden, szülésre érkező kismamánál elvégzik.

Vannak olyan esetek, amikor feltétlenül ajánlott az amnioszkópia. Például ha a CTG-n a magzati szívhang nem volt megfelelő, ha a méhlepény működése elégtelen, valamint burokrepedés, illetve terhességi mérgezés gyanújakor.

A 37. terhességi hetet azonban minden esetben ki kell várni, mert a vizsgálat során a burok megrepedhet, és a szülés idő előtt megindulhat. Másik szövődmény a vérzés, mely akkor léphet fel, ha a lepény túl mélyen tapad, vagy ha durván végzik a beavatkozást.

Enyhébb vérezgetés, pecsételés előfordulása viszont gyakori a vizsgálatot követően 1-2 napig. A fertőzés veszélye is fennáll, a higiéniás szabályok betartásával azonban ennek az esélye minimális.

A vizsgálatot elölfekvő lepény (placenta praevia), vérzés és hüvelyfertőzés esetén nem lehet elvégezni.

Tényleg fájdalmas ez a vizsgálat?

A kismamák többsége kifejezetten fél az amnioszkópiától, rémesnél rémesebb történetekkel ijesztgetik egymást. Mi az igazság? Ha a méhszáj még teljesen zárt és a méhnyak hossza sem rövidült még meg, akkor a beavatkozás tényleg kissé kellemetlen lehet a kismama számára, hiszen ekkor a vizsgálóeszköz felvezetése nehézkesebb. De ez a ritka.

Az is sokat számít, hogy az orvos elég kíméletesen, óvatosan végzi-e a vizsgálatot!

Az esetek kilencven százalékában azonban nem jár több fájdalommal, mint egy "kacsával" végzett általános nőgyógyászati vizsgálat, vagy méhnyakrák-szűrés.

Általánosságban elmondható, hogy a várandósok által ennyire rettegett vizsgálatnak a kellemetlensége jelentősen túlértékelt.

Hogyan zajlik az amnioszkópos vizsgálat?

Amnioszkópia előtt a szeméremtestet és a hüvelyt fertőtleníti az orvos, majd a méhszájon és a méhnyakon keresztül egy vékony, körülbelül 20 cm hosszú fémcsövet vezet be egészen a magzatburokig. Ebben az acélcsőben egy fényforrás is található. Az ezzel megvilágított magzatburok áttetsző, ezért a mögötte található magzatvíz színe, tisztasága, mennyisége jól megítélhető.

Normális esetben a magzatvíz tiszta, esetleg apró fehér "pelyhek" (flocculusok) lehetnek benne, melyek a magzatmáz darabkái. Ha ezt látja a vizsgálóorvos, akkor nincs ok az aggodalomra. A baba biztos, hogy nem szenved tartós oxigénhiányban, és 48 órán belül nem is kell számítani ilyen jellegű károsodásra. A kismama a vizsgálat után nem igényel fokozott kíméletet, pihenést vagy kórházi tartózkodást.

Viszont a zavaros, zöldesen elszíneződött, meconiumos magzatvíz oxigénhiányos állapotra utal, ezért a szülést meg kell indítani, és a magzatot fokozottan figyelni (monitorozni), valamint kímélni kell a szülés során.

Az amniocentézis

Napjainkban az ultrahangvizsgálatok és a laboratóriumi technika révén egyre nagyobb lehetőség van arra, hogy a magzat méhen belüli állapotát és az esetleges fejlődési rendellenességeit minél korábban felismerjük. Ilyen például a kombinált teszt, mely ultrahangvizsgálattal és anyai vérből igyekszik megállapítani már a várandósság 11. és 14. hete között a Down-, Edwards-, Patau-szindróma előfordulását, e vizsgálatokkal az említett betegségeket mielőbb ki tudjuk zárni. Az összes többi úgynevezett praenatalis genetikai teszt is noninvazív, de amennyiben ezen tesztek eredményei kóros értékek, vagy gyanú adódhat a magzat fejlődési rendellenességére, akkor indokolt a magzatvíz-mintavétel, vagyis az amniocentesis elvégzése.

Az amniocentesis minimálinvazív sebészeti eljárás, melynek lényege, hogy a magzatburkon (amnionburok) áthatolva magzatvízmintát nyerjünk. Megjegyzendő, hogy a magzatvizet a várandósság ezen időszakában (11-14. hét) az amnion termeli, mennyisége ekkor 2-300 milliliter és csak magzati elemeket tartalmaz, így a magzati sejtekből végzett kromoszómatenyésztés adhat biztos választ arra vonatkozóan, hogy a feltételezett fejlődési rendellenesség jelen van-e vagy kizárható.

Hogyan történik a vizsgálat?

Az anyai hasfal fertőtlenítése és a tervezett behatolási hely (lidocainnal történő) érzéstelenítését követően hasi-UH-kontroll mellett igen vékony tűvel (átmérő: 1,2 mm!) a hasfal és méhizomzaton keresztül, a magzatburkot – mely szorosan tapad a méhfal izomzatához – átszúrva érünk az amnionűrbe, ahonnan a kívánt magzatvízmintát nyerjük. A tű hegye úgy van kiképezve, hogy a tű többi részétől eltérően intenzívebb UH-jelet ad, így pontosan észlelhető, hogy hol helyezkedik el – elkerülendő az esetleges magzati, lepény- vagy köldökzsinór-sérülést. További fontos momentum, hogy a magzati lepény általában a 16. hétre alakul ki teljesen és kezdi el irányítását az anyai és magzati szervezet felett, vagyis kialakul az úgynevezett foetomaternális egység a lepény közreműködésének köszönhetően, így az általunk végzett beavatkozásnál nagyon fontos, hogy a lepény ne sérüljön, ezt a folyamatos UH-ellenőrzés biztosítja.

Milyen szövődményei lehetnek?

A leírtakból következik, hogy a beavatkozás során át kell hatolni az anyai hasfalon, a méhizomzaton és a magzatburkon, így az ingerlékenyebb méhizomzat összehúzódásával (görcsök), az érzéstelenítés elmúltával az anyai hasfal fájdalmával, gyulladásával lehet számolni, illetve érsérülés esetén kisebb fokú hüvelyi vérzéssel is. Összességében a felsorolt esetleges szövődmények miatti vetélés kockázata minimálisnak mondható: 100 az 1-hez. A beavatkozás révén biztos kórmegállapítás, diagnózis nyerhető, ezt kell mérlegelni az esetleges kockázat mellett. Az elmondottak megbeszélése és alapos ismertetése a kezelőorvos feladata, de a beavatkozás elvégzése vagy elvetése mindenkor a szülők, elsősorban az anya döntése, csak az ő beleegyezésével kerülhet rá sor.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerző: Dr. Soltész Annamária, általános orvos és Dr. Kiss György, szülész-nőgyógyász