Terhesség és elhízás: egyik véglet sem előnyös

Azok a túlsúlyos kismamák, akik terhességük során fogynak, sokkal kevesebb terhességi szövődménnyel kell számoljanak, de - az extrém módon elhízottakat leszámítva - a fogyás következtében megnő a magzati növekedési elmaradás valószínűsége, derül ki egy a BJOG c. szaklapban közzétett új vizsgálatból.

A brit Institute of Medicine (IOM) ajánlása szerint a normál súlyú kismamáknak terhességük során 25-35 font közötti, a sovány kismamáknak 28 és 40 font közötti, míg a túlsúlyos kismamáknak 15-25 font közötti az ajánlott súlygyarapodás. (1 font=453,6 gramm).

Az extrém módon túlsúlyos kismamáknak még ennél is kevesebbet szabad hízniuk, számukra a 11-20 font közötti az ajánlott súlygyarapodás. Esetükben sokkal több szövődménnyel kell számolni, gyakoribb a terhességi cukorbetegség, a preeclampszia ( magasvérnyomás, fehérjevizelés), a sürgősségi császármetszés, de az ilyen kismamáknak több nagy magzata is születik.

Korábbi tanulmányok szerint, ha a kismamák az ajánlottnál kevesebbet híznak, vagy akár fogynak terhességük során, csökken a szövődményeik száma. Dr. Andreas Beyerlein Berlinből, aki a müncheni Ludwig-Maximilians Egyetem kutatója, 700,000 2000 és 2007 között lezajlott szülés adatai elemezte. Terhességük előtti súlyuk alapján kiszámolták a kismamák testtömeg indexét (BMI-jét), majd csoportokra osztottták őket. 30-34,9 közötti BMI esetén 1-es csoportba, a 35-39,9 között 2-es csoportba, míg 40-es BMI és a felett a 3-as csoportba sorolták az édesanyákat.

Ki minősült súlyosan kövérnek?

A 3. csoportba tartozók legalább 45 kilogrammal nehezebbek az ideálisnál, ők már kórosan kövérek. Súlycsökkenésük esetén kevesebb volt a sürgős császármetszés, a pre-eclampszia, és kevesebb nagy magzatuk született, mint azoknak, akiknek súlya tovább nőtt a terhesség alatt. A 3-as csoportba tartozó nők között azok, akiknek súlya a terhesség során nőtt, 10 százalékban fordult elő a pre-eclampszia, szemben a súlyukat csökkentők közötti 7 százalékkal. Amikor a kutatók a preeclampszia egyéb tényezőit, mint az édesanya életkora vagy dohányzási szokások is figyelembe vették, a súlycsökkenést a 3-as csoportban 36 százalékos preeclampszia csökkenés kísérte. Hasonló csökkenést tapasztaltak a 2-es csoportban is.

Az 1-es és 3-as csoportba tartozók között, súlycsökkenés esetén csökkent a sürgős császármetszések száma. Ha csak a súlycsökkenést vették figyelembe, a császármetszés valószínűsége 35 százalékkal csökkent. Az 1-es és 2-es csoportba tartozók között ugyanakkor a súlycsökkenés magzati növekedési elmaradást okozott. Kis súlyú újszülött 13 százalékban született olyan anyától, akinek súlya csökkent a terhesség alatt, míg 8 százalékban olyan anyától, aki gyarapodott). Ilyen különbség nem volt a kórosan kövérek között.

Az eredmények értelmezése, a következtetések levonása még várat magára, így egyelőre az eredmények nem változtatnak az érvényes szakmai előirásokon. Maguk a kutatók is úgy vélik, hogy az extrém elhízott nőket kivéve a terhesség alatt gondolni sem szabad a súlycsökkentésre, ugyanakkor az új eredményeket finomíthatják az eddig kialakult képet a terhesség alatti súlyváltozásokról.

Medipress