Vízsérv csecsemő- és gyermekkorban

Egyéves kor alatti fiú csecsemőkben gyakori, jóindulatú, jó prognózisú elváltozás a vízsérv (hydrocele). Legnagyobb veszélye abban áll, hogy nyomást gyakorol a herét ellátó erekre, ezáltal annak vérellátását ronthatja.

Egy éves kor alatt általában elegendő a betegek követése, az elváltozás spontán megszűnése várható. Egyéves kor után felszívódásra már kevéssé számítunk, ezért indokolt a műtét elvégzése. A serdülő korban, illetve az azt követően kialakult esetekben valamilyen provokáló tényező, betegség áll a tünetek háttérben.

Mit nevezünk vízsérvnek?

A magzati élet során a herék a hasüregből leszállnak a herezacskóba, miközben maguk előtt tolják a hasfal belső lemezét, a hashártyát. Ilyen módon a herék mögött kialakul egy csatorna, mely élettani esetben 1-2 éves korra záródik. Vízsérv esetén ez a járat részlegesen vagy teljes hosszában nyitva van, és benne a hasüregből lecsorgó folyadék jelenik meg.

Több formáját különböztetjük meg aszerint, hogy a csatorna mely szakasza érintett, illetve az alapján, hogy a sérvtartalom közlekedik-e a hasüreggel. Azonban még az utóbbi, úgynevezett kommunikáló forma (amikor a hasüreggel az összeköttetés megmarad) esetében is túlságosan keskeny a tömlő ahhoz, hogy hasüregi szervek (bél, petefészek) kerülhessenek bele (ez esetben lágyéksérvről beszélünk).

Igen ritkán lánygyermekekben is megjelenhet hasonló elváltozás, a nyitott hashártya kettőzetben megjelenő lezárt folyadékgyülemet ekkor Nuck-cystának nevezzük.

A csecsemő- és gyermekkorban jelentkező vízsérv alapvetően különbözik a pubertás során, illetve az azt követően kialakult formától. Utóbbi esetben sokszor valamilyen kóros állapot kísérő jelenségeként alakul ki, például traumát követőn, a here vagy a mellékhere gyulladásos folyamatához, esetleg tumorhoz társultan, de lehet ismeretlen eredetű is.

A vízsérv tünetei

A vízsérv alapvető tünete a lágyéktájon illetve a here körül megjelenő, az esetek döntő többségében fájdalmatlan duzzanat. A folyadéktartalmú tömlő olykor kékesen áttűnik a herezacskón. Panaszt általában nem okoz, csak a nagyméretű, feszülő elváltozás mellett jelentkezhet fájdalom, sírás, nyugtalanság.

Az úgynevezett kommunikáló forma fizikális vizsgálat során könnyen megkisebbíthető. Ennél a típusnál a folyadékgyülem mérete napszaki ingadozást mutat, a nap végén kifejezettebb, reggelre pedig csökken. Amennyiben nincs összeköttetés a hasüreggel, feszes elváltozás tapintható. Erőteljes hasprés, köhögés, sírás provokálhatja a vízsérv megjelenését, légúti fertőzéssel párhuzamosan megnagyobbodhat.

Néha előfordul kétoldali megjelenése is. Társulhat hozzá beleket, csepleszt tartalmazó lágyéksérv.

Leggyakrabban valamilyen légúti infekcióhoz társultan jelenik meg a csecsemőkben, amikor az infekció miatt megnő a szabad hasüregi folyadék mennyisége és a köhögés, sírás által kiváltott hasprés a folyadékot a meglévő, még nem lezáródott hashártya nyúlványba nyomja.

A vízsérv kezeléséről

Egyéves kor alatt vízsérv miatt beavatkozást általában nem végzünk, mert az elváltozás többnyire magától megszűnik. Ezen életkoron túl azonban indokolt a műtét, mert ekkor már nem számítunk spontán felszívódásra. Műtétet végzünk akkor is, ha a vízsérv lágyéksérvvel társul, illetve ha hirtelen nagy feszülés alakul ki (a herét ellátó erek nyomás alá kerülnek). Punctiót nem végzünk, mert sérülést okozhatunk, és a folyadék minden esetben újra termelődik. A műtétet többnyire tervezett időpontban végezzük. Megelőzi egy általános fizikális vizsgálat, laborvizsgálatok és aneszteziológiai konzílium. A beavatkozás előtt 4 órával enni, inni már nem szabad. A műtét altatásban zajlik, a gyermek nem érez fájdalmat és az ébredést követően nem emlékszik a vele történt eseményekre. A lágyéki bőrredőben vezetett 1,5-2 cm-es metszést követően előemeljük a hydrocelezsákot, kiürítjük a folyadékot és eltávolítjuk a tömlőt. Ezt követően a sebet felszívódó, úgynevezett intracutan, azaz a bőrbe süllyesztett varrattal zárjuk, mely alig látható heggel gyógyul, és varratszedésre sincs szükség.

A műtét utáni időszak

A műtétet követően egyéni igény szerint fájdalomcsillapítók adására lehet szükség. Folyadékot 1-2 óra múlva, ételt pedig legkorábban 4-6 óra múlva fogyaszthat a beteg. Bizonyos helyeken ezt a beavatkozást egynapos sebészet keretében végzik, az általános gyakorlat szerint viszont egy-két napos kórházi tartózkodást követően távozhat a beteg otthonába, amennyiben a műtét utáni időszak zavartalanul telt. Az első ellenőrző vizsgálatra általában 7–10 nap múlva kerül sor. 3-4 hétig fizikai kímélet javasolt.

Kockázatok és szövődmények

A hydrocele miatt végzett beavatkozások kockázata nem számottevő. Viszonylagosan gyakori szövődmény a herezacskó duzzanata, mely minden esetben spontán elmúlik, károsodást nem okoz. A sebészeti beavatkozások általános szövődményeivel is –bár igen ritkán- számolnunk kell. Előfordulhat vérzés, elhúzódó sebgyógyulás, egyéni hajlam alapján sebgyógyulási zavar. Sérülhetnek a herét ellátó erek, ez pedig annak sorvadásához, funkcióvesztéshez vezet. Kiújulásra kevesebb, mint 1%-ban számítunk.

Tovább

• Csecsemő- és gyermekkori sérvek gyermeksebészeti vonatkozásai
• Lágyéksérv csecsemő- és gyermekkorban
• A férfi nemi szervek fejlődési rendellenességei
• A hererák és tünetei

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Józsa Tamás, gyermeksebész, urológus