Urológiai kis körkép: Prüdéria és tabuk sorozata - Interjú Dr. Fábián Károllyal

Orvos elvándorlás? Prűd magyar köztudat? Avagy félelmek és tabuk a magyar társadalomban, melyek miatt a betegek gyógyulása is kérdésessé válik? Hogy állunk a Nyugathoz képest? Tényleg tabu ma Magyarországon a férfi betegségeiről beszélni?

A magyar urológia helyzetéről, kilátásairól Dr Fábián Károlyt kérdeztük, aki egyedülálló szakmai tevékenységet végez: nemcsak kiváló urológus, hanem onkológiával, azaz a rák gyógyításával is foglalkozik.

Az urológia elég speciális terület, beszélne kérem pár szóban róla?

Tisztázzuk a fogalmakat az olvasók kedvéért. Az urológia a férfiak és nők húgy- és ivarszerveinek a betegségeivel foglalkozik. Urológiáról, mint külön szakágról igazából az 1970-es évek óta beszélhetünk, hiszen addig az urológia a sebészet egyik ágaként szerepelt. Eddig ún. kis szakma volt. Az azóta eltelt időben mind a szakmai fejlődés, mind a megbetegedések rávilágítottak, hogy az urológia egy önálló, nem hogy nem „kicsi”, hanem külön, nagy szakterület. Az urológián belül a technika fejlődése ugyanis magával hozta a specializációt is, ami együtt jár az olyan modern eljárások elsajátításával, mint pl. az endoszkópos orvoslás. Így az urológia is több részre oszlott, endourológia, uroonkológia, kőterápiás eljárások, andrológia stb. Az endoszkópos gyógyítás olyasmit jelent, hogy a vizsgálathoz és műtéthez már nem szükséges, hogy a szikével felvágják az ember hasát, hanem lehetséges, hogy egy vékony csövet vezessenek az ember testébe, amin keresztül megtekinthetik és megoperálhatják a belső szerveket. A csúcstechnológiát a robotok jelentik (Davinci robot). A színvonal, a technika legalább olyan fejlett, mint nyugaton, s a szakmai színvonal – büszkén mondatom – szintén verseng a nyugati kollégákéval.

Beszélhetünk-e betegturizmusról a nyugati országok felől?

Beszélhetünk betegturizmusról, különösen a vesekő terápia és az endoszkópos prosztata műtétek esetében. Nálunk ezeknek a beavatkozásoknak jóval kedvezőbb az ára, viszont a színvonal és a technika legalább ugyanolyan fejlett, mint Nyugaton. Ez a kérdés első sorban attól függ, hogy a páciens egészségbiztosítása mit fedez és mit nem.

Hogyan lesz valakiből urológus?

Úgy néz ki a helyzet, hogy 6 év általános orvostan után a fiatal szakorvos jelölt specializálódik, s a megfelelő szakmai gyakorlat letöltése után, szakmai iránytól függően 4-5 év után tehet szakvizsgát. Elhelyezkedik a sebészeten, az ügyeleten, igazolni kell az előírt, megfelelő műtéti számokat, segíti a szakrendelések munkáját. Mint látható, egy szakorvosi végzettség minimum 10 év. Magyarországon egyébként európai színvonalú urológus képzés folyik, sok a külföldi diák is.

Mennyire érinti az orvos elvándorlás a magyar urológiát?

Az elvándorlás jelen van ezen a területen is, de ez általában a negyven fölötti szakorvosokat már nem érinti. Természetesen, magam is ismerek kiváló urológus kollegákat, kik megfelelő szakmai megbecsülés mellett dolgoznak hosszú évek óta, mind Európában, mind Amerikában, valamint a Távol-Keleten. Egy vezető már el akar menni hiszen már elért valamit – a presztízst és a szakmai megbecsülést pedig nem pótolja a pénz. A családdal, tehát a feleséggel és a gyerekkel szintén nehezebb a váltás. A fiatalok ellenben kacsingatnak „kifelé”. Ők azok, akik általában még a szakvizsga előtt odébbállnak – vonzza őket a nyugati fizetés. Vannak különbségek. Ugyanakkor szakmailag nem feltétlenül éri meg számukra sem a váltás, hiszen sok esetben csak egy főnővéri munkával egyenértékű feladatokat bíznak rájuk – ami azért nem ugyanaz.

Milyen különbségeket lát az urológiai betegségek társadalmi megítélésében Nyugat-Európa és kis hazánk között?

Az a tapasztalatom, hogy Nyugat-Európában jobban, nyíltabban mernek beszélni a problémákról. Ez főleg Franciaországra és a skandináv országokra igaz. Oktatás, szocializáció, nyílt média, történelmi előzmények – sokféle oka van ennek. Az urológiai betegségekkel szorosan összefügg a szexualitás is. A szexuális életet övező tabu jelleg abban is megnyilvánul, hogy nincsenek megfelelő szavaink, amivel a dolgokat körüljárhatnánk. Gondolkodtak-e már azon, hogy a férfi és a női nemi szervre milyen szalonképes magyar szavakat ismernek? És nem szalonképeset? Nem sok van, szemben például az angol vagy a német szókészlettel. Szerintem a tabuk innen indulnak ki: a nyelvből. Nincsenek szavaink, és így előadást sem nagyon tudunk tartani, magyar megfelelő szavakkal. Másrészt a média is ludas abban, hogy homály övezi például a nemi szerveket érintő megbetegedéseket. Amikor egyszer felkért az egyik tévé csatorna, hogy elemezzem a hetven éves PlayBoy császár szexuális esélyeit az új frigye kapcsán – akkor láttam, hogy mekkora az értetlenség. Öreg ember, nem vén ember – pláne akkor, hogyha gondot fordít az egészségére, így az önvizsgálatokra. A csatorna ellenben nem vette jó néven, hogy a heredaganat korai felismerésében nagy szerepet játszó önvizsgálatról is szót akartam ejteni – hiszen az már túlmutat a bulváron.

Ekkor jeleztem, hogy legközelebb mindenképp szeretnék beszélni daganatos szűrésekről, megbetegedésekről (hererák, prosztatarák), melyet meg is ígértek, de erre a felvételre azóta sem került sor.

Meséljen egy tabu témáról!

Itt van például a férfi inkontinencia, amiről szinte egyáltalán nem hallani. Mintha ez csak a nőket érintené. Ennek két formája van: a paradox – amit például a hólyagtúltelítettség, amit az elfolyási akadály idéz elő – illetve a valódi inkontinencia, ami vagy daganatos vagy műtéti szövődmény. A nőknél is ugyanígy problémát jelent az inkontinencia. Ők is szégyellnek beszélni róla, pedig számos esetben speciális torna segítségével is jól lehet kezelni a panaszt. Ami még zavaró, az a médiában jelenlévő képzavar. Például mindent a stressz és a túlfeszített életmód számlájára írnak – ami bár leegyszerűsíti a helyzetet, de nem feltétlenül fedi le az igazságot. A stressz inkontinencia esetében hirtelen nyomás, stressz áll elő, például egy tüsszentés – ez az, ami úgymond kinyomja a vizeletet. Ez nem az a fajta stressz, mikor az embert a főnöke felidegesíti. Másik alapfajtája az ún. urge inkontinencia (s lehet egyéb, illetve ezek kombinációja is).

Mi újság a prosztatamasszázzsal? Úgy olvastam, hogy egykor az antibiotikumok feltalálása előtt bevett gyógyítási eljárásnak számított a prosztatagyulladásos esetekben, manapság azonban csak a szex hirdetésekben találkozhatunk a fogalommal?

Manapság prosztatamasszázst valóban nem alkalmaznak már a szakrendelések többségében, viszont ennek az az oka, hogy nincs rá orvosi kapacitás. Ez egy időigényes terápia, 6-8 hétig tart, hetente egyszer mindenképp el kell végezni. A hosszú várólisták miatt erre sokszor nincs mód, azonban magánrendeléseken ezt feltétel nélkül elvégezzük. Az Amerikai Urológia Társaság például nagyon támogatja ezt a kezelést a hatékonysága miatt – nálunk Európában kikopóban van a gyógyítási portfólióból.

Hogy állunk a prosztatarákkal?

Igen, a prosztata problémák korunk népbetegségei közé tartoznak, ezen belül is a prosztatarákos megbetegedések, mely Magyarországon is a halálozási lista elején szerepelnek. Nem lehet elégszer hangsúlyozni a korai felismerés fontosságát. Ha ugyanis időben felismerik, akkor teljes mértékben felépülhet a beteg. Ekkor a rákos sejtek még nem terjednek túl a prosztata tokján, így akár prosztataműtéttel, akár sugárkezeléssel van lehetőség a gyógyításra. A ProsztataCentrumon bőséges információt találhat ezekről. Én onkológiával is foglalkozom. A hozzám forduló betegek mindegyikének a saját egyéni állapotához a legmegfelelőbb megoldást igyekszem megtalálni. Korai stádiumban mind a műtéti megoldás, mind a prosztata besugárzás egyenértékű. Nagyjából elmondható, hogy a különbségek csak mintegy 10-15 év múlva jelentkeznek.

A prosztatarák szűrésről még annyit mondanék el, hogy nem feltétlenül hatékonyak az egy napos menedzserszűrési rendszerek. Sokan például vissza sem mennek a vizsgálat eredményeiért, másrészt pedig sok esetben hiányzik a szakmai protokoll. Van, hogy a 4-5 PSA értékből nem következtetnek a prosztatarákra - viszont ennek az értéknek a kialakulási körülményei (pl. a gyors PSA szintnövekedés) okot adhatnak a gyanúra.

Mit üzen az olvasóknak?

Nagyon fontos a szűrővizsgálatok elvégzése, természetesen a megfelelő vizsgálat a korhoz legyen kötve, nagyon fontos lenne, hogy mindenki elvégezze ezeket a vizsgálatokat.

(ProsztataCentrum)