Felesleges a félelem a vesekő műtéttől?

Vesekő műtét. Kétségtelen, hogy az ember agyába azonnal beköltözik a rettegett „műtét” szó. Ami az orvosnak mindennapi munka, addig a betegnek egy extrém helyzet. Olvasónk a sorstársainak szeretne segíteni azzal, hogy megírta a saját történetét.

Alig hiszem, hogy akad a világon olyan ember, aki az ultrahangos vizsgálat után szívesen hallaná a következő diagnózist: „Uram, sajnos az ön vesekövének mérete meghaladja az öt-hét millimétert, egész pontosan 15, ami azt is jelenti, hogy természetes úton aligha fog távozni. De nyugodjon meg, ma már egy ilyen műtét szinte mindennaposnak számít, nem kell tőle tartania.”

Hozzáteszem, egy-egy vesegörcs vagy a kő mozgásából eredő folyamatos húgyúti fertőzés sem megnyugtató állapot, sőt. Akik túljutottak már ezeken az állomásokon, azoknak az orvos imént idézett szavai voltaképpen a gond nélküli jövőt vetítik előre. Kétségtelen, hogy az ember agyába azonnal beköltözik a rettegett „műtét” szó, a diagnózist követően mintha mindenhol ez jönne szembe. (Nekem például két ismerősöm jutott el éppen ebben az időszakban vesekő okozta súlyos állapotba. Mikor máskor? De a legártatlanabb tv filmek, rádióadások, hirdetések, baráti beszélgetések esetében is előkerülhetnek a vese, a műtét szavak.)

Miután magam – az urológusom nyaralása, majd a saját szabadságom miatt – majdnem három hónapig éltem a műtét szó „bűvöletében”, higgyék el, tudom, hogy miről beszélek. Ugyanakkor most, az operációt követő negyedik (!) napon már erősen kell az emlékeimben kotorászni, hogy felidézzem az olvasóknak, mi is történt nem egészen egy héttel ezelőtt. Ez nagyjából mindent elmond az operációtól rettegőknek, de azért érdemes az első lépésektől áttekinteni, tényleg van-e okunk a félelemre.

Tovább A vesekövesség tünetei és típusai

Orvosválasztás

Dr. Kovács Bélát, a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház Urológiai Osztályának főorvosát csaknem tíz évvel ezelőtt ismertem meg, amikor is - akkori panaszaim okainak kiderítése miatt - véletlenül találtam rá egy magánklinika oldalán. Persze rákerestem minden más létező felületen, de nekem elég volt annyi, hogy fiatal kora ellenére külföldön szerzett gyakorlatot a laparoszkópos és az akkoriban hazánkban még nem létező, ma azonban már elérhető robotos műtétek világában. Mivel hiszek a szűrőprogramok hatékonyságában, azóta is rendszeresen találkozunk évente egyszer. A kivételt ez a mostani vesekő jelentette, ami nagyon nem hiányzott. Persze ezzel nyilván minden veseköves így van, hiszen joggal mondhatják: „miért pont az én életemet keseríti meg egy aprócska kődarab?”

Az ellátást biztosító intézmény

Sok választásom nem volt, tekintve, hogy kezelőorvosom a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház munkatársa, a műtét helyszínéhez tehát kétség sem férhetett. Amúgy korábban is jártam már ott, így pontosan tudtam, hogy - egyebek mellett – a prof. dr. Tenke Péter vezette Urológiai Osztály valóságos oázis egy olyan intézményben, amelyről amúgy sok minden olvasható a netes véleményoldalakon. Az osztály nyugodtan lehetne bármely nyugat-európai ország csúcskórházában, akár a felszereltségét, akár a személyzetét, akár a betegek ellátását tekintve.

A műtét előkészítése és lefolyása

A beavatkozáshoz szükséges laborleleteket már korábban megcsináltattam a kórház rendelőintézetében, az altatóorvosi konzultáció is lezajlott már, amikor a műtét előtti napon befeküdtem a kórházba. Mivel másnap reggelre ütemezték a műtétemet, déltől már nem ehettem, így aztán a vacsorámat csak egy vérhígító injekció és egy nyugtató tabletta jelentette. A másnap délelőtti programomból mindössze annyira emlékszem, hogy még mielőtt betoltak volna a műtőbe, az ágyból átfektettek egy nőgyógyászati vizsgálóhoz hasonló alkalmatosságba, s ezen gurítottak be az operáció helyszínére.

A következő emlékem szerint már a kórteremben feküdtem egy húgycsövemben elhelyezett katéterrel és a hozzá kapcsolódó műanyagzacskóval, illetve a műtött vesémből is „kiállt” egy drén és a szokásos zacskó. A délutánt és az éjszakát ezekkel a kellékekkel töltöttem, majd reggel röntgenre vittek. A tét nagy volt, mert amint a viziten elmondták: ha minden oké, akkor az egyik csőtől, jelesül a katétertől megszabadulhatok, és nem mellékesen kezdhetek mászkálni is. Szerencsére minden jól alakult, így kora estére már sétálgattam az osztály folyosóján.

A műtétet követő második esti vizitnél (csak a tisztánlátás végett: a műtét csütörtök reggel volt, az említett vizit pedig péntek este!) az orvosok meglebegtették, ha reggel is elégedettek lesznek a drénen keresztül távozó folyadékkal, akkor esetleg haza is mehetek. Álmomban nem gondoltam volna, hogy hétvégén is el lehet hagyni egy kórházat, de a világ változik, az EESZT szolgáltatás pedig lehetővé teszi, hogy ne kelljen órákig (hétvégén napokig) várni a zárójelentésre. Szombat reggel a vizitáló orvosok úgy ítélték meg, hogy ledugózzák a drént, aztán meglátják, hogyan reagál a vesém.

Mivel jól reagált, dél körül kikerült belőlem a drén is, s kezdhettem csomagolni. Szinte hihetetlen! Egy kétórás, a köznyelvben csak laparoszkóposnak nevezett – valójában azonban a műtét nem laparoszkóppal történt, hanem a perkután (bőrön keresztül) kőeltávolítás modernebb formája, az ún. alacsony nyomású mini PCNL volt - műtétet követő harmadik napon, egy gyakorlatilag láthatatlanul maradt beavatkozás után mehettem haza. Hogy mit is jelent valójában „az alacsony nyomású mini PCNL”, azt nem igazán tudnám megmondani, mindenesetre Kovács főorvos szerint az ilyen beavatkozásoknál kisebb a vesetrauma, a vérzés- és a fertőzésveszély. És ez az, ami a betegeket leginkább érdekelheti.

Fájdalmak és kellemetlenségek

Nyilvánvaló, hogy ez a tárgykör foglalkoztatja leginkább azokat a sorstársaimat, akiket műtétre ítéltek az orvosok. Nos, - senkit sem szeretnék elkeseríteni, de - ezen alcím alatt tudok a legkevesebbet írni. Nagyon röviden: fájdalom egyáltalán nincs, kellemetlenség összesen fél-fél másodperc. Az egyik felet a katéter, a másikat a drén kivétele jelenti. Azt azért nem szeretném elhallgatni, hogy a két kilógó cső, illetve az ágy szélére akasztott két zacskó nem okvetlen feltétele a nyugodt, pihentető alvásnak.

Összességében

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szorult össze a gyomrom a diagnózis hallatán. Nem is a várható műtéttől féltem (de igen, azért attól is, mert, ami az orvosnak mindennapi munka, addig a betegnek az extrém helyzet), hiszen kiváló orvosom volt úgyszintén kiváló kórházi háttérrel, sokkal inkább az ilyenkor óhatatlanul előforduló macerától. A megelőző laborvizsgálatok, a műtét utáni lábadozás stb. De csalódnom kellett. Megfelelő időbeosztással az előzetes vizsgálatok nyugodtan lebonyolíthatók, a lábadozás pedig nagyjából egy hét otthon, nekem home office-ban. Szóval, akinek a testében egy nagyobb méretű vesekő képében ott rejtőzik egy időzített bomba, ne habozzon! Zéró fájdalom, megnyugtató jövő!

A vesekövesség lehetséges szövődményei

• Vesemedence-gyulladás húgyúti fertőzéssel (pyelonephritis)
• Vesetágulat (hydronephrosis)
• Veseelégtelenség

(Szerző: Somogyi Gábor)