A nefrózis szindróma kezelése

Az immunrendszer gyengülése miatt gyakrabban lépnek fel különböző fertőzések, melyekre antibiotikumok szedését szokta előírni a kezelőorvos. Nefrózis szindróma esetén járványos időszakban az influenza elleni védőoltás is javasolt.

Vizsgálatok, pontos diagnózis

Ha a beteg panaszai (lábdagadás, nehézlégzés, telítettségérzés a hasban, gyakori fertőzések), továbbá a laborleletek alapján az orvosban felmerül a nefrózis szindróma gyanúja, akkor a vesék ultrahangvizsgálatával és a - szinte sosem mellőzhető - vesebiopszia (mintavétel) eredményével lehet megerősíteni a feltételezett diagnózist.

A vesebiopszia elvégzésére és a minta szövettani vizsgálatára nem csak diagnosztikai, hanem prognosztikai és terápiás szempontból is szükség van, hiszen csak így állapítható meg a szindróma formája, és kezdhető el az annak megfelelő kezelés.

A mintavételhez nem szükséges megoperálni a beteget, hiszen csupán a bőrön keresztül vezeti be az orvos a veseszövet nyerésére is alkalmas tűt, természetesen ultrahang-ellenőrzés mellett. Az eljárás biztonságos, jóval veszélytelenebb, mint egy nyílt műtét.

A nefrózis szindróma általános kezelési elvei

Ha valamilyen fertőzés, betegség (például diabétesz), vagy gyógyszer okozta a nefrózis szindrómát, akkor természetesen először ezeket a kiváltó okokat kell megszüntetni: elhagyni a gyógyszer szedését, felszámolni a fertőzéseket, kezelni az alapbetegségeket.

A kezelések célja a vese megbetegedéséből adódó általános - a nefrózis szindrómába tartozó minden kórképre jellemző - panaszok csökkentése, a felborult laborértékek normalizálása és a további károsodások megelőzése.

• Fehérjeürítés csökkentése - Az egyik legfontosabb cél nefrózis szindróma esetén a vizelettel ürített fehérje mennyiségének csökkentése gyógyszeres kezeléssel és diétával. A leggyakrabban használt gyógyszercsoport az ACE-gátlók és az angiotenzinreceptor-blokkolók (ARB-k). Sószegény diétával kombinálva akár 40-50 százalékkal is csökkenthető a fehérjevesztés mértéke. Az eredmény ellenőrzéséhez rendszeres laborkontroll szükséges.

• A fehérjeszegény (testtömegkilogrammonként maximum napi 0,8-1 gramm fehérjtét tartalmazó) étkezés előnyös. Célszerű szénhidrátokban gazdagon táplálkozni, a tápláltsági állapotot rendszeresen ellenőrizni.

• Ödéma csökkentése - Cél a fokozatosság! Nem lehet hirtelen nagy mennyiségű extra folyadékot elvonni, a napi 1-2 kg-nyi testsúlycsökkentés. Erre a célra különböző tablettás vízhajtók állnak rendelkezésre (pl. furosemid, thiazid, spironolactone), amik hatástalansága esetén vénásan adható készítményekre (furosemid, albumin infúzió) válthatunk. Vízhajtó alkalmazása mellett nefrózis szindróma esetén fontos a napi folyadékbevitel, a vizeletmennyiség illetve a káliumszint ellenőrzése. Ha a gyógyszerekkel nem érhető el kellően hatásos eredmény, ultrafiltráció végezhető (ez még nem dialízis). Ügyelni kell a nátrium, azaz a sóbevitel csökkentésére, mert az vizet tart vissza a szervezetben.

• Vérzsírértékek csökkentése - A koleszterincsökkentő diéta kiegészíthető koleszterincsökkentő gyógyszerekkel (sztatinok), amelyek részben a trigliceridszintet is képesek csökkenteni

• Vérhígító kezelés - A fokozott vérrögképződési hajlam miatt azokban az esetekben, ahol a vér albuminszintje kevesebb, mint 25 g/l és a mozgás épp nem javasolt, érdemes bevezetni a vérhígító kezelést megelőző célzattal. Hasonló célt szolgál a kompressziós harisnya viselése is.

• Fertőzések megelőzése - Fehérjevesztés során az immunválaszban részt vevő immunglobulinokat is veszít a beteg, ezért immunrendszerének védekezőképessége csökken. Az immunrendszer gyengülése miatt gyakrabban lépnek fel különböző fertőzések, melyekre antibiotikumok szedését szokta előírni a kezelőorvos. Járványos időszakban az influenza elleni védőoltás is javasolt.

• A társbetegségek kezelése is része a terápiának. Ha magasvérnyomás-betegség is kialakult a nefrózis szindróma mellett, nagyon fontos annak a megfelelő kezelése is a szövődmények mérséklése miatt. A célérték 120/80 Hgmm.

A kezelés szükséges része az is, hogy a beteg változtasson életmódján. Vesekímélő, fehérje- és sószegény diétát kell folytatni, kerülni kell a fizikailag megterhelő tevékenységeket, valamint fokozottan vigyázni kell a fertőzések elkerülésével.

A nefrózis szindróma főbb típusainak speciális kezelése

Speciális terápiaként úgynevezett immunszupresszív szerek (olyan gyógyszerek, melyek az immunrendszerre hatnak, annak működését csökkentik) hónapokon keresztül történő alkalmazására kerülhet sor.

A nefrózis szindróma különböző típusai általában eltérő módon reagálnak ezekre a szerekre. A gyermekkorban fellépő minimal change betegség például önmagától, spontán is gyógyulhat, és a szteroid terápiára is kiválóan reagál.

A fokális szegmentális szklerotizáló glomerulonephritis és a felnőttkorban leggyakoribb membranosus glomerulonephritis a szteroid és más immunszupresszív gyógyszerek hatására csak bizonyos esetekben mutat javulást, más esetekben pedig fokozatos rosszabbodás és veseelégtelenség kialakulása figyelhető meg.

Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a páciensek kora, általános állapotuk és egyéb betegségeik is nagy mértékben befolyásolják a gyógyulás folyamatát.

Kapcsolódó A nefrózis szindróma és tünetei

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Soltész Annamária, általános orvos
Aktualizálta: Dr. Dunás-Varga Veronika