A krónikus vesebetegek gondozása

A vesebetegek gondozása komplex feladat, rendszeres orvos-beteg találkozást igényel. A rendszeres kontrollok még akkor is előnyére válnak a betegnek, ha a dialízis nem kerülhető el. Bizonyított, hogy a nefrológiai gondozásban részesültek életminősége és túlélése jobb, mint azoké, akik úgy kerülnek dialízisre, hogy sohasem vagy csak rövid ideig jártak ellenőrzésre.

A kezelés összetett feladat

A nefrológiai gondozásra járó betegek legnagyobb részében „konzervatív kezelést” végzünk, ami azt jelenti, hogy gyógyszeres és életmódbeli tanácsokkal ellátva a beteget lassítjuk a vesebetegség előrehaladását, azaz a vese működésének romlását. Ezek közül a legfontosabb a vérnyomás beállítása. Számos kiváló, több ezer beteg adatait feldolgozó klinikai vizsgálattal igazolták, hogy a magas vérnyomás hatványozottan súlyosbítja a vesebetegséget. Bizonyított, hogy a megfelelően beállított vérnyomás lassítja a progressziót, ezért a célvérnyomás 130/80 Hgmm, vagy ez alatti legyen! Nagyon sok vesebeteg számára a célvérnyomás elérése gyógyszerkombináció alkalmazását jelenti, gyakran 3-4, de az is lehetséges, hogy 6 különböző gyógyszercsoportból állítjuk össze a vérnyomáscsökkentő terápiát.

Fontos a gyógyszerek pontos szedése és a vérnyomás „önellenőrzése”, azaz gyakori otthoni mérések, lehetőség szerint vérnyomásnapló készítésével. Ma már rendkívül korszerű vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel rendelkezünk. Ha az orvos által javasolt bármely készítmény nemkívánatos mellékhatást okoz, mód van annak lecserélésére – tehát a vérnyomás mindenkinél beállítható, de csak akkor, ha a beteg megfelelően együttműködik, azaz követi az utasításokat, és kialakul az őszinte, bizalomteljes orvos-beteg kapcsolat.

Cukorbetegek számára fontos a szénhidrát-háztartás egyensúlyban tartása. Eleinte, a diabétesz jelentkezését követő első években a megfelelő szénhidrát-anyagcsere biztosításával megakadályozható a vesebetegség kialakulása. De akkor is fontos a cukorháztartás karbantartása, ha mégiscsak fellépett a veseszövődmény, mert a komplikációk halmozódhatnak, a nem megfelelően beállított vércukorérték a nagyerek károsodásához vezet, azaz koszorúér-betegség, agyérbetegség vagy érszűkület lép fel, és a beteg életkilátása romlik.

A vesebeteg diétája

Az előrehaladott stádiumú krónikus vesebetegek számára fehérjeszegény étrend fogyasztása javasolt. Azt, hogy diéta bevezetésére mikor van szükség, a szakorvos határozza meg. Többnyire azonban 30 ml/perc alatti eGFR-értéknél szoktuk javasolni, hogy az étrend fehérjetartalma legyen kevesebb, mint 0,8 g/testsúlykilogramm. Ez azt jelenti, hogy egy 60 kg-os beteg számára maximálisan napi 48 g fehérje elfogyasztása engedhető meg, aminek a fele állati eredetű protein legyen. A fehérjefogyasztás korlátozásának az a magyarázata, hogy a fehérje „megdolgoztatja”, azaz fokozott szűrési faladatot ró a vesére.

Súlyos veseelégtelenségben további diétás előírások is szükségessé válhatnak: korlátozni kell a foszfor és a kálium bevitelt azoknál, akiknél a leletek emelkedett értékeket jeleznek. A vesebetegeknek legtöbbször bőséges folyadékfogyasztás javasolható. Ez alól csak azok kivételek, akik vizenyőképződést tapasztalnak. Ilyenkor különösen fontos a konyhasófogyasztás csökkentése; a folyadékbevitelre (és vízhajtó hatású gyógyszerek szedésére) vonatkozóan pedig egyéni útmutatást kell kérni a kezelőorvostól.

Vérszegénység

Az előrehaladott vesebetegséggel sokszor a vörösvérsejtképzés elégtelensége, azaz vérszegénység jár együtt. Abban az esetben, ha a vérszegénység egyéb oka kizárható, tehát a vesebetegség okozza azt, úgynevezett eritropoetint tartalmazó injekciókkal a vérkép javítható. Az eritropoetin egy hormon, amelyet a vese termel. Hiányában a csontvelő képtelen a megfelelő vörösvérsejtképzésre. Az eritropoetin drága gyógyszer, de indokolt esetben a társadalombiztosítás minden rászoruló számára térítésmentesen biztosítja. Nagyon fontos azonban, hogy azok, akik eritropoetint kapnak, tartsanak be minden, a gyógyszer alkalmazására vonatkozó utasítást!

Egyéb kezelési lehetőségek

Számos olyan gyógyszer áll rendelkezésünkre, amelyek rendszeres szedése hozzájárul a vesebetegség romlásának feltartóztatásához vagy legalábbis annak lassításához. Fontos a koleszterin és a triglicerid megfelelő szinten tartása. Szintén jelentősége van a kalcium- és a foszfor-anyagcsere ellenőrzésének, és amennyiben az értékek eltérnek a kívánatostól, diétával, továbbá a táplálékkal bevitt foszfor bélben való megkötésével csökkenthetjük a foszfor felszívódását. A nefrológiai gondozás során ellenőrizzük azt is, hogy megfelelően csökkentett dózisban szedik-e a betegek azokat a gyógyszereket, amelyek a vesén keresztül választódnak ki.

A vesebetegek számára nem ellenjavallt kis mennyiségű alkohol fogyasztása. Kifejezetten káros azonban a dohányzás, mert rontja a veseműködést, ezért javasolt a cigarettázás abbahagyása. Szintén előnyös vesebetegségben a testsúly normalizálása, azaz az elhízottak csökkentsék a kalóriabevitelt és végezzenek rendszeresen testmozgást. A sport nemcsak az egészségesek, hanem a vesebetegek számára is fontos. Azt, hogy melyik sportág választható, milyen terheléssel végezhető, célszerű megbeszélni az orvossal.

A betegeket oktatni kell

A súlyos vesebetegek élete nem könnyű. Számos előírást kell követniük, többnyire sokféle gyógyszert kell szedniük. Éppen ezért fontos, hogy a betegek értsék, mit miért rendel el az orvos – tapasztalataink szerint kellő információ birtokában javul a betegek együttműködése. A rendszeres gondozás során alkalom adódik a betegoktatásra; ha a beteg kívánja, a családtagjait, közeli hozzátartozóját is informáljuk az állapot várható alakulásáról, a beteg számára előírt diétáról, a dialízissel és a transzplantációval kapcsolatos tényekről. A gondozások alkalmával a beteggel megbeszéljük, hogy amennyiben elkerülhetetlen a dialíziskezelés, melyik formája – a hemodialízis vagy a hasi dialízis – az előnyösebb számára, és hogyan tudja az életvitelét a dialíziskezelés mellett nagyobb változás nélkül folytatni. A gondozás feladatai közé tartozik a dialízisre való felkészítés, a hemodialízishez szükséges vérnyerési lehetőség kialakítása, hasi dialízis választásakor a hasi katéter beültetése.

A vesebetegek gondozása komplex feladat, rendszeres orvos-beteg találkozást igényel. A rendszeres kontrollok még akkor is előnyére válnak a betegnek, ha a dialízis nem kerülhető el. Bizonyított, hogy a nefrológiai gondozásban részesültek életminősége és túlélése jobb, mint azoké, akik úgy kerülnek dialízisre, hogy sohasem vagy csak rövid ideig jártak ellenőrzésre.

Betegeink tartós, rendszeres gondozása nagyon fontos, mert megfelelő életvitellel, az orvosi utasítások követésével a betegség jelentősen befolyásolható, a dialíziskezelés legtöbbször késleltethető vagy elkerülhető. Ha mégis szükségessé válik a vesepótló kezelés, ennek legjobb módja a vesetranszplantáció. Aki transzplantációra alkalmas, feltétlenül kérje a várólistára helyezését még a gondozás során, a dialízist megelőző stádiumban. A sikeres vesetranszplantáció a legjobb életkilátást és életminőséget biztosítja.

Hypertonia és a kardiovaszkuláris rendszer

A Magyar Hypertonia Társaság és a Magyar Nephrologiai Társaság szakmai támogatásával betegtájékoztató folyóiratot indított útjára a Tudomány Kiadó a magas vérnyomással élők ismereteinek bővítésére. A lap hasznos tudnivalókat tartalmaz a betegségről, kezelésének módjáról, szövődményeiről és elkerülésük lehetőségeiről. A tájékozottság, a betegséggel kapcsolatos tudnivalók elsajátítása vitathatatlan szerepet játszik a kezelés sikerében, a jó vérnyomásértékek elérésében, az életminőség javításában, a szövődmények elkerülésében, késleltetésében. A kiadvány szakmai felügyelet mellett készül, ellenőrzött írásokat tartalmaz. A Hypertonia kiadvány megrendelése

(Hypertonia - Dr. Haris Ágnes)