Mennyit ihat egy vesebeteg? II. rész - Folyadékpótlás vesebetegség esetén

A vesét érintő betegségekben a vese só- és vízkezelésének képessége nagyon különböző lehet.

Vannak veleszületett, a vesecsatornák kóros működésével, egyes anyagok fokozott ürítésével, a koncentrálóképesség csökkenésével járó betegségek, melyek megszüntetésére mai tudásunk szerint nincs mód. Ilyenkor az átlagosnál nagyobb mennyiségű vizelet ürül, amivel arányos folyadékpótlás szükséges.

Vannak gyógyszerek (pl. a pszichiátriai betegségek kezelésében használt lítium), melyek alkalmazása során a vesetubulus érzéketlenné válik az antidiuretikus hormonra, és alacsony ozmolalitású („híg”), nagy mennyiségű vizelet ürül (ez a nefrogén diabétesz inszipidusz). Ebben a nehezen befolyásolható állapotban a folyadékbevitelt szintén a vizelet mennyiségéhez kell igazítani.

Heveny veseelégtelenség nagyon sok oknál fogva kialakulhat, a vesétől független okból (hányás, hasmenés, tartós láz, keringő volumen vérzés okozta csökkenése), magának a vesének a gyulladásos betegségeiben, a vázizomzat sérülése során felszabaduló anyagok, különböző mérgek, kontrasztanyagok okozta vesekárosító hatások, valamint a vizeletelvezető húgyutak elzáródása következtében. Mindezen állapotok a vizelet megkevesbedésével, sőt a vizeletkiválasztás teljes megszűnésével járhatnak. A betegség gyógyulásával, a vesefunkciók javulásával viszont nagy mennyiségű (akár 5-6 liter), alacsony ozmolalitású vizelet ürülhet. A folyadékigény ezért akár napról napra is változhat.

Krónikus veseelégtelenség kialakulásához számos ok vezethet. Egyetlen olyan kóros állapot van, amelyben az orvosi irodalom egységesen a vese tökéletes koncentráló képessége ellenére forszírozott folyadékfogyasztást javasol (3 litert vagy többet), ez pedig az ismétlődő vesekőürítés, mivel a vesekőképződésre való hajlam arányos az oldott anyagok koncentrációjával. Egy másik krónikus betegségben, a policisztás vesebetegségben is előnyös a több folyadék fogyasztása (normális vérnyomás és szívműködés esetén), mert az antidiuretikus hormon termelésének ilyen módon való csökkentése a vesecsatornák cisztás átalakulását lassítja.

Ha a vese szűrőrendszerének, valamint a csatornák és az azt körülvevő szöveteknek heveny betegsége nem gyógyul meg, krónikussá válik, és ez az évek során krónikus veseelégtelenséghez vezet. A működő veseszövet mennyiségének csökkenésével a megmaradt szűrőkre és csatornákra több feladat hárul. A koncentráló képesség korán károsodást szenved, ezért ugyanannyi oldott anyag kiválasztásához több vizeletre van szükség. Az anyagcsere során átlagosan keletkező oldott anyagmennyiséget az egészséges vese képes 700-800 ml-ben is kiválasztani.

Csökkent veseműködés esetén ugyanannyi oldott anyagot pl. kétszer annyi vizeletben tudja kiválasztani. 1500 ml vizelet napi 1400-1500 ml folyadék fogyasztását igényli. Így beláthatjuk, hogy a napjainkban átlagos 2-2,5 liter folyadékfogyasztás még a nem tökéletesen működő vesék igényéhez is bőségesen elegendő. A krónikus veseelégtelenségnek ebben a stádiumában nincs szükség folyadékmegszorításra, de extrém mértékű folyadékfogyasztásra sem.

A krónikus veseelégtelenség gyakran jár magas vérnyomással, melyet enyhíthet a kontrollált konyhasóbevitel (ez önmagában csökkenti a szomjúságot). A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek között már gyakran szerepel vízhajtó hatású is, ami szintén arra utal, hogy a szervezetet segíteni kell a fölösleges folyadék eltávolításában. Sokszor láthatjuk, hogy a felhalmozódott salakanyag nagyobb mennyiségű ürülését remélik, ha a lehető legtöbb folyadék mellé vízhajtót is adnak, ennek azonban nincs haszna. Forszírozott folyadékbevitellel a keringő volument növeljük, s megemelkedhet a vérnyomás, ami vesekárosító hatású, és emellett a szív munkáját is nehezíti.

Ma a krónikus vesefunkció-romlás leggyakoribb oka a magasvérnyomás- és a cukorbetegség, valamint a dohányzás. Ez a betegcsoport sokszor szív- és érbeteg is, így a szív pumpafunkciójának csökkenése miatt – a vese szövetének direkt károsító hatása mellett – a vese vérellátásának romlásával is számolni kell. A fenti betegségek kezelésében az orvostudomány nagyon sokat fejlődött, így a betegek szép kort érnek meg, ezért a vesefunkciónak a betegségek következtében való romlásához a korból adódó negatív változások is hozzáadódnak. Az idős emberek legnagyobb hányada mozgásszervi panaszoktól szenved, melyre számos, recept nélkül is kapható, vízvisszatartást okozó, a vesét károsító fájdalomcsillapítót szed.

Ha a működő veseszövet az évek során tovább csökken, nem tud eleget tenni sem a víz-, sem a salakanyag-kiválasztó feladatának. Ha az eGFR 30 ml/min/1,73 m2-re csökken, ami kb. 30 százalékos veseműködési képességet tükröz, mindenképpen szükséges a beteget nefrológiai (vesebetegekkel foglalkozó) ambulanciára irányítani. Ilyenkor a megfelelő diétán, társbetegségek kezelésén túl a folyadék bentrekedése, az egyre nehezebben kezelhető magas vérnyomás miatt szükség lehet nagyobb adag vízhajtóra.

Nagyon fontos, hogy ebben a stádiumban napi használatban legyen a személyi mérleg, és általában 1-2 hetente a beteg mérje meg a 24 óra alatt ürített vizelet mennyiségét is. A néhány nap alatt bekövetkezett testsúlyemelkedés megfelelő bélműködés esetén folyadék-visszatartásra utal. Ilyenkor a kezelőorvossal kell konzultálni, hogy további folyadékmegszorítás vagy a vízhajtó adagjának emelése a célszerű.

Végstádiumú veseelégtelenségben a művesekezelés (mind a hasi, mind a vérdialízis) során mód van a szervezetből folyadékot elvonni. Biztonságos, szövődménymentes kezelést akkor remélhetünk, ha a beteg az egyik kezeléstől a másikig nem „gyűjt” 2,0 liternél (=2,0 kg-nál) több folyadékot. Ez nagy terhet ró a betegekre, különösen azokra, akiknek már nincs vizeletük. Ezért azon betegeknél, akiknél napi 0,5 liter vizelet még remélhető, megpróbáljuk a nagy adag vízhajtót. Könnyebbséget jelenthet a folyadékfogyasztásban, és karbantartja a húgyhólyagot, ami reményteljes transzplantáció esetén nagyon fontos.

Műveseállomásunkon a beteg együttműködésének és „együtt nem működésének” széles skálájával találkozunk. Vannak betegeink, akik 1,0 kg vízfelesleggel érkeznek a kezelésre, és vannak, akik képesek 5-8 kg folyadéktöbbletet hozni. Az utóbbiak szív- és érrendszeri károsodásának üteme sokszorosa lesz az együttműködő betegekéhez képest.

Az egészség nagy szabadságot ad a folyadékfogyasztási szokásokat illetően. A betegségek, ezen belül a vesebetegségek is folyadékfogyasztási korlátot jelenthetnek. Ha a beteg és orvosa megtalálják a közös hangot a közös cél érdekében, a beteg biztonságosabb, jobb minőségű életet nyerhet, aminek aztán a beteg és az orvos együtt örülhet.

Hypertonia és a kardiovaszkuláris rendszer

A Magyar Hypertonia Társaság és a Magyar Nephrologiai Társaság szakmai támogatásával betegtájékoztató folyóiratot indított útjára a Tudomány Kiadó a magas vérnyomással élők ismereteinek bővítésére. A lap hasznos tudnivalókat tartalmaz a betegségről, kezelésének módjáról, szövődményeiről és elkerülésük lehetőségeiről. A tájékozottság, a betegséggel kapcsolatos tudnivalók elsajátítása vitathatatlan szerepet játszik a kezelés sikerében, a jó vérnyomásértékek elérésében, az életminőség javításában, a szövődmények elkerülésében, késleltetésében. A kiadvány szakmai felügyelet mellett készül, ellenőrzött írásokat tartalmaz. A Hypertonia kiadvány megrendelése

(Hypertonia)