A vesegörcs lehetséges okai
A vesekövesség gyakori probléma: a férfiak 10, a nők 5 százalékát érinti élete során. Vesegörcs leggyakrabban akkor jelentkezik, ha a vesekő elmozdul és a vizeletelvezető rendszerben elakad, intenzív fájdalmat okozva. A vesegörcs az egyik leggyakoribb sürgősségi osztályon kezelt fájdalomforrás.
A vesegörcs kialakulásához vezető okok
Számos tényező fokozhatja a vesekőképződést, ezek lehetnek örökletes okok, pl. a vizeletelvezető rendszer fejlődési rendellenességei, de a húgyúti fertőzés, mozgásszegény életmód, szomjazás (koncentrált vizelet pl. forró, száraz időjárás esetén), fehérjedús táplálkozás és a hirtelen fogyás is elősegítheti képződésüket. Leggyakrabban 30 és 60 éves kor között alakul ki, és sokáig tünetmentesen fejlődhet a vesében.
Ha a vesekövek a vizeletáramlás hatására elmozdulnak, a felszínük felsértheti a vizeletelvezető rendszer nyálkahártyáját, de el is akadhatnak a húgyvezetékben. A nagyméretűre megnőtt kövek általában már nem tudnak elindulni a húgyvezetékben, így görcsöt nem okoznak, míg a kisebb kövek könnyen elmozdulnak és igen erős fájdalmat provokálhatnak. Ezekben az esetekben simaizomgörcs keletkezik, amit a beteg vesegörcsként él meg.
A vesegörcs mint tünet jellegzetességei
A vesegörcs egy hirtelen jelentkező, nagyon intenzív (tűrhetetlen), görcsös, egyoldali, háti, deréktáji (vagy hasi) fájdalom. A fájdalom jellemzően az alhasba, a nemi szervekbe (herékbe, nagyajkakba) – általában a húgyvezeték lefutásának megfelelően – hátulról előre és lefele sugárzik.
Az erős fájdalmat sápadtság, verítékezés kísérheti, akár láz és hidegrázás is kialakulhat. Gyakran társul hozzá puffadás, hányinger, hányás, széklet- és szélürítési zavar, ami más hasi betegségre terelheti a gyanút.
Ha az elzáródás következtében nem vagy korlátozottan tud ürülni a vizelet, a vizelet mennyisége is csökkenhet. A nyálkahártya felsértése következtében a vizelet véressé válhat, de a vérzés lehet olyan kis mértékű is, hogy szabad szemmel nem mindig látható.
Az elakadt vesekövek elmozdulhatnak, a húgyutak mentén továbbvándorolhatnak, vagy a vizelettel távozhatnak. A vesegörcs ezért gyakran hirtelen szűnik meg.
Hasonló tünetekkel járó betegségek
A vesegörcs általában már a tünetek alapján felismerhető, de számos egyéb hasi megbetegedés is járhat hasonló panaszokkal, pl. más vesebetegségek (vesedaganat, veseér-elzáródás, gyulladás, veseelhalás) és más hasi betegségek: vakbél-, epehólyag-, hasnyálmirigy-, vastagbélgyulladás, epegörcs, illetve nőknél méhen kívüli terhesség, petefészek-gyulladás, férfiaknál herecsavarodás.
A vesegörcs kezelése
Nagyon fontos a vesegörcs és a fájdalom mielőbbi gyógyszeres csillapítása. Erre a legmegfelelőbb a simaizom görcsoldók (papaverin, drotaverin) és fájdalomcsillapítók (metamizol, nagyon súlyos esetekben akár opioid típusú fájdalomcsillapítók is szóba jönnek) együttes adása. Gyakori praktika az izomba adott diclofenac tartalmú fájdalomcsillapító injekció. A nemszteroid gyulladáscsökkentő szerek intramuszkulárisan hatékonyabbak és kevesebb mellékhatásuk van, mint az opioidoknak.
Nagyon fontos a bő folyadékfogyasztás, ezáltal a vizelet mennyiségének növelése, ami elősegíti a vesekő kiürülését. A kő távozásával a panaszok is megszűnnek. Mivel a vesegörcshöz gyakran társul hányás, ami miatt dehidrálttá válik a szervezetünk, ezt is folyadékbevitellel tudjuk korrigálni. Amennyiben szájon keresztül ez nem kivitelezhető, akkor infúzióra van szükség.
Azonnali urológiai szakellátás javasolt vesegörcs esetén:
- ha a fájdalomcsillapítás nem elegendő, a fájdalom intenzív marad;
- ha szepszis gyanúja merül fel;
- ha teljes vizeletelakadás (anuria), kétoldali elzáródás, vagy az egyetlen működő vese elzáródása áll fenn,
- a méhen kívüli terhesség veszélye miatt terhes vagy késleltetett menstruációjú nőknél,
- olyan betegeknél, akiknek lehetséges társbetegségei vannak, vagy 60 évnél idősebbek.
Ha a kő spontán nem távozik, akkor urológiai beavatkozások („vesekőzúzás”, azaz ESWL kezelés, esetleg műtét) szükségesek az elakadás megszüntetésére.
A vesekő téma cikkei |
5/1 A vesekövesség és típusai |
Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Földi Ildikó
Aktualizálta: Dr. Dunás-Varga Veronika