Vesebetegség esetén figyeljünk az élelmiszerek foszfáttartalmára

szerző: Dr. Mátyus János - Hypertonia
frissítve:

Az idült vesebetegség fogalmának az elmúlt évtizedben történő bevezetését a vesebetegek jelentősen fokozott szív- és érrendszeri megbetegedése és halálozása tette szükségessé. Hazánkban ma közel egymillió az idült vesebetegek száma, közülük azonban csak alig 15 ezren érik el a vesepótló kezelést igénylő végstádiumú veseelégtelenség állapotát.

A fokozott szív-érrendszeri halálozás csak részben magyarázható a betegekben nagy számban megtalálható, legtöbbször magáért a vesebetegség kialakulásáért is felelős klasszikus rizikótényezőkkel (pl. cukorbetegség, magas vérnyomás, túlsúly). A felgyorsult érelmeszesedéshez nagymértékben hozzájárulnak a betegséget gyakran kísérő ún. nem tradicionális rizikótényezők (gyulladás, a szív belhártyájának diszfunkciója, oxidatív stressz), majd a kórkép későbbi szakaszában fellépő szövődmények, így pl. vérszegénység, só-folyadéktöbblet, a kalcium-foszfor anyagcsere zavara.

Azt már régóta tudjuk, hogy a dializáltak halálozása annál nagyobb, minél inkább meghaladja a szérum foszfátszintje a normális felső határát. Az általános populációban a foszfátbevitel szív- és érrendszeri kockázatot növelő szerepét azonban csak az elmúlt években erősítették meg. Közel 4500 egészséges amerikai felnőttben a szív MR-vizsgálatával és a diéta pontos felmérésével megállapítható volt, hogy a fokozott foszfátbevitel növeli a szívizom tömegét. Az amerikaiak tápláltsági és egészségi állapotát felmérő programban (NHANES-III.) szereplő felnőttek 15 éven át való követése során az is igazolódott, hogy a kívánatosnak tartott napi 700 mg-nál több foszfát fogyasztása a halálozás kockázatát minden egyéb tényezőtől függetlenül emeli.

A fokozott foszfátbevitel és a megbetegedések közötti kapcsolat sokáig rejtve maradását jelentős részben a hatásos foszfátürítő mechanizmusok okozzák. Terhelésre a foszfát vizelettel való kiválasztása megnő, így a szérumszint a másnap reggeli éhomi vérvétel idejére már normalizálódik.

A tartósan nagy foszfáttartalmú ételek fogyasztása a mellékpajzsmirigy túlműködéséhez, megnagyobbodásához vezet, ami bonyolult mechanizmusokon keresztül a D-vitamin lebontását fokozza, az aktív D3-vitamin szintjét csökkenti. Hasonló a helyzet ahhoz, amikor a normális foszfáttartalmú ételek fogyasztása ellenére a veseműködés romlása miatt emelkedik meg a foszfátszint az idült vesebetegség késői stádiumaiban. A csontok mésztartalma csökken, az artériák simaizomrétegébe mész rakódik le, a nagyerek elvesztik rugalmasságukat, a szív megnagyobbodik. Az érelmeszesedés ezen formája alapvetően különbözik a klasszikus formától, amely elsősorban az erek belső felszínét érinti.

A nem vesebetegek körében végzett vizsgálatok alapján az alacsony D-vitamin-szint korrekciójával mintegy 45 százalékkal csökkenthető mind a szív- és érrendszeri, mind az összes halálozás. Ez ugyanolyan kiemelkedő hatású, mintha statinokkal 2 mmol/l-rel csökkentenénk az LDL-koleszterin szintjét.

Ételek foszfáttartalma

A különböző ételek foszfáttartalmának felszívódása eltérő, emiatt nem tudjuk a napi foszfátterhelést pontosan felmérni. Ez is hozzájárulhat a foszfát szerepének alulértékeléséhez. Az ételek természetes foszfáttartalma a fehérjetartalommal arányos, a napjainkban tapasztalható túlzó fehérjebevitel egyúttal túlzó foszfátbevitelt is jelez.

A hazai átlagos 100–120 g fehérjefogyasztás 1200–1400 mg foszfátbevitelt jelent, amelynek kb. 40–60 százaléka szívódik fel. Az állati fehérjék (tejtermékek, húsok, halak) könnyen emészthetőek, a növényiek (hüvelyesek, magvak) nehezebben, ezért belőlük kevesebb foszfát szívódik fel. A növényi foszfát sokszor olyan formában van jelen, amelynek emésztéséhez szükséges enzimmel nem is rendelkezünk. Ezzel ellentétben az élelmiszer-adalékként hozzáadott szervetlen foszfátsók nem igényelnek enzimes emésztést, belőlük a foszfát igen gyorsan és csaknem száz százalékban felszívódik.

Foszfáttartalmú élelmiszer-adalékok és engedélyezett mennyiségük

Élelmiszeripari foszfátok

Az élelmiszeripar fejlődésével párhuzamosan jelentősen megnőtt az adalékok formájában „elfogyasztott” foszfát mennyisége. Becslések szerint az USA-ban ma az átlagos napi étkezéssel felvett foszfát meghaladja az 1000 mg-ot, ez duplája a 20 évvel ezelőttinek. Elsősorban a fogyasztásra előkészített kész, félkész, „gyors” ételek, sokszor az egészségesnek vélt ún. „light”, illetve olcsóbb termékek tartalmazhatnak sok foszfátot. A foszforsavat leginkább savanyításra (pl. kóla, üdítők), a különböző foszfátsókat tartósításra, antioxidánsként (pl. húskészítmények, előkészített baromfi, sertéshúsok, halak), emulgeálószerként (pl. ömlesztett és lapkasajtok, sajtimitációk), stabilizálószerként (pl. UHT tejek, tejszín, tejszínhab), sűrítő-zselésítő szerként (pl. leves‐, pudingporok, öntetek, bébiételek), térfogatnövelőként (pl. finompékáruk, sütemények, gabonapelyhek), a fagyasztás és sütés okozta károsítást megelőző szerként (pl. fagyasztott burgonya, édes pékáruk, desszertek, jégkrémek) használják.

Az élelmiszerek foszfáttartalmának megadása nem kötelező, így az csak igen ritkán található meg a címkéken, leginkább az engedélyezett mennyiségből lehet következtetni a tényleges tartalomra. Pl. 2-3 dl üdítő 50–150 mg, 1 db kockasajt kb. 500 mg, egy gyorséttermi menü elfogyasztása biztosan több mint 2000 mg foszfát bevitelét jelenti.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy nemcsak a fokozott kalória- és só (nátrium) fogyasztás, valamint az ezzel járó elhízás, diabétesz, hipertónia, hanem a fokozott foszfátbevitel (elsősorban az élelmiszeradalékok miatt) is hozzájárulhat a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásához. Kívánatos a foszfáttartalmú élelmiszer-adalékok korlátozása, valamint az élelmiszerek foszfáttartalmának kötelező megadása, hasonlóan a nátriumtartalom feltüntetéséhez.

Ez is érdekelheti Dializált betegek étrendje

(Hypertonia - Dr. Mátyus János, a Debreceni Egyetem Belgyógyászati Intézetének docense)

Hypertonia Magazin

Hypertonia Magazin 2018/1 címlap

2008-ban új betegtájékoztató folyóiratot indítottunk útjára a magas vérnyomással élők ismereteinek bővítésére a Magyar Hypertonia Társaság és a Magyar Nephrologiai Társaság szakmai támogatásával.

A lap hasznos tudnivalókat tartalmaz a betegségről, kezelésének módjáról, szövődményeiről és elkerülésük lehetőségeiről. 2018-ban 2 alkalommal jelenik meg.

A Hypertonia kiadvány megrendelése

Cikkajánló

Segítség

Orvos válaszol

orvos válaszol piktogram
Dr. Szanyi Andrea

Dr. Szanyi Andrea

Belgyógyász, háziorvos, geriáter

Orvoskereső

orvoskereső piktogram
Dr. Farkas Katalin

Dr. Farkas Katalin

Belgyógyász, Angiológus

Budapest