Gyógyszerszedés vesebetegség esetén

A vese fő funkciója a szervezetünk salakanyagainak kiválasztása. Számos gyógyszernek, illetve azok bomlástermékeinek is ez a sorsa, a vesénk távolítja el a keringésből. Akiknek azonban rosszul működik a veséjük, azoknál kialakulhatnak túladagolási tünetek, mivel nem tud megfelelő mértékben távozni a hatóanyag, és tovább fejti ki a hatását.

Vesekárosodott egyéneknél mérni lehet a károsodás mértékét, mégpedig úgy, hogy a vese által kiválasztott vizeletmennyiséget mérik az orvosok. A kiválasztott vizelet mennyiségének csökkenésével arányosan fog csökkenni a gyógyszer kiválasztása is. Ezek után a gyógyszer dózisának csökkentése vagy a bevételek között eltelt idő növelése biztonságossá teszi a gyógyszer adagolását. Az adagmódosítást azonban csak kezelőorvos teheti meg.

Idős betegek esetén is óvatosan szoktak eljárni az orvosok a gyógyszerek adagolásának beállításakor, ugyanis egészséges időseknél is csökken a vesén átáramló vérmennyiség a szervezet öregedése miatt.

A szervezetük lassabban választja ki a vizeletet, és ezzel lelassul a gyógyszerek kiválasztása is, ami túladagoláshoz is vezethet, amennyiben nem kisebb kezdő adaggal indítja a kezelést az orvos. Ez a kiválasztás csökkenés minden hatóanyagnál más és más mértékben jelentkezik. Legjelentősebb az alábbi hatóanyag csoportoknál:

• aminoglikozid típusú antibiotikumok (például neomicin, tobramicin, gentamicin, amikacin);
• egyes vérnyomáscsökkentők (például kaptopril, enalapril, lizinopril, perindopril, ramipril; quinapril);
• digoxin (szívelégtelenség kezelésére használt szer);
• egyes vizelethajtók (amilorid, furosemid, hidroklorotiazid, triamteren);
• amantadin (Parkinson-kór kezelésére);
• klórpropamid (pszichiátriai tünetek kezelésére);
• cimetidin, ranitidin (gyomorsav-túltengés kezelésére);
• lítium (mániás depresszió mániás szakaszának kezelésére).

Elővigyázatosan bánjon az alábbi szerekkel!

Minden vesebetegre jellemző, hogy az alábbi hatóanyagtartalmú gyógyszerek alkalmazásakor fokozottan kell figyelni az adagolásra:

• Altatókra, nyugtatókra fokozottan érzékenyek a vesebetegek, de ez nem a lassabb kiválasztással függ össze.
• Véralvadásgátlóknál fokozott a vérzésveszély a csökkent kiválasztás miatt.
• Nem szteroid típusú gyulladáscsökkentőknél fokozott a gyomorfekély képződés veszélye, a kiválasztás elégtelensége miatt.
• Spironolakton, amilorid (vizelethajtók): kálium szintje jelentősen megnőhet a vérben.
• Aminoglikozidok, szulfonamidok, cefalosporinok, meticillin (antibiotikumok): a vesét tovább károsítják, ha nem tudnak megfelelő mértékben kiválasztódni.
• Hidroklorotiazid (vizelethajtó): gyakran hatástalan vesebetegség esetén.
• Tetraciklin típusú antibiotikumok veszélyesek vesebetegségben. Vesekárosodást okozhatnak, mivel lebontási folyamatok erősítésével fokozzák a vese terhelését, és a szérum kálium szintjét is megemelik.
• Nitrofurantoin (antibiotikum): beszűkült vesefunkció esetén erős idegkárosító hatása van.
• Egyes vérnyomáscsökkentők (például kaptopril, enalapril, lizinopril, perindopril, ramipril, quinapril): a vese által kiválasztott vizeletmennyiséget lényegesen lecsökkentik. Főleg akkor veszélyesek, ha az egyik vese nem működik, vagy a vérellátása nem megfelelő.
• Kontrasztanyagok: a diagnosztikai vizsgálatok során használt egyes kontrasztanyagok ronthatják a vesefunkciót, ezért veseelégtelenség esetén nem alkalmazhatóak.
• Metformin: a diabétesz kezelésében használt antidiabetikumok egy része tartalmaz metformin hatóanyagot.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Kovács Anikó, gyógyszerész
Aktualizálta: Dr. Keszthelyi Zsuzsanna, belgyógyász