Vesedaganatok típusai, tünetei, kezelésük

A rosszindulatú daganatok közt gyakoriságban a vese malignus elváltozásai a 15. helyet foglalják el, míg a halálozási sorrendben a 16. helyen állnak. A Globocan nemzetközi szervezet adatai alapján 2020-ban Magyarországon 2057 főnél diagnosztizáltak vesedaganatot, míg ugyanebben az évben 798-an hunytak el ebben a betegségben.

A veserákot férfiak esetében nagyobb arányban ismerik föl, mint a nőknél, az arány: 2-3:1. Gyermekkorban és fiatal felnőttkorban a betegség lefolyása, szövettani képe nagyban különbözik a felnőttkorban előforduló vesedaganatokétól, cikkünkben csak az utóbbiakat ismertetjük. A felnőttkori vesedaganatok általában 60 év felett kerülnek felismerésre.

A vesékben található rosszindulatú elváltozások legnagyobb részben a vesék állományából indulnak ki. Legnagyobb részben a szövettani kép világossejtes veserák, kisebb gyakorisággal fordul elő 1-es, illetve 2-es típusú papilláris veserák. A szövettani mintában olykor szarkomatoid elemek is vannak.

Ezenkívül a vesemedencében kialakuló daganatok is számottevőek. Ez utóbbiak a vizeletelvezető rendszer nyálkahártyájának megfelelő, urotheliális szövettani képet mutatnak, s kezelésük nagyban különbözik a vese állományából kiinduló daganatokétól.

Oki tényezők

Összefoglaló tanulmányok ismertetése alapján a vesedaganatok kialakulásában külső tényezők is nagy szerepet játszanak: elsősorban a dohányzók között gyakrabban fordul elő ez a betegség. Nagy valószínűség szerint a betegek hosszabb ideig élnek, ha a malignus elváltozásuk felismerése után le tudnak szokni a dohányzásról, tehát ez mindenképpen javasolt. (Egyéb, dohányosok körében gyakori betegségnél is hasonló adatokat találtak, például a tüdődaganatosok vagy az érbetegségben szenvedők között.)

Az elhízott emberek között gyakrabban fordul elő vesedaganat. Ennek pontos magyarázata nem ismert.

Több éven, évtizeden keresztül magas vérnyomás miatt kezeltek esetében is nagyobb arányban ismerik föl ezt a rosszindulatú betegséget.

Több évtizede tudjuk, hogy néhány fájdalomcsillapító hosszas szedése után gyakoribb a veserák. Ilyen készítmények például az aszpirin, ibuprofen és az aceteminofen.

Veseelégtelen, vesepótló kezelésben részesülő – dializált – betegek esetében nagyobb arányban diagnosztizálnak vesedaganatot.

Végül, de nem utolsósorban öröklődő szindrómákat kell felsorolni. Ilyen, leggyakoribb öröklődő betegség a von Hippel-Lindau-szindróma és az öröklődő papilláris vesesejtes rák.

A veserák tünetei

A daganatos betegségre jellemző általános tünetek megjelenése többek között felhívhatja a figyelmet a vesedaganat jelenlétére. Ilyen esetekben a leggyakoribb panaszok: étvágytalanság, fogyás, fáradékonyság, esetleg éjszakai izzadás.

A vesében megjelenő térfoglaló folyamat az azonos oldali hasfalban, a hát területén okozhat fájdalmat.

A daganat elhelyezkedésétől függően a vizeletben vér jelenhet meg. Ez lehet csak egy-két alkalommal, amit a beteg észrevesz, de lehet kismértékű, amit csak a lassan kialakuló vérszegénység alapján lehet felismerni.

Újonnan diagnosztizált magas vérnyomás hátterében is érdemes a vesedaganat jelenlétét kizárni vagy megerősíteni.

Ismeretlen eredeű láz fennállta esetén többször a vese rosszindulatú elváltozását igazolják.

A vesében lévő ciszták nagysága, azok belső összetétele felhívhatja a figyelmet daganat jelenlétére. A ciszták oszályozása az úgynevezett Bosniak-besorolás alapján történik.

Gyakran az áttétek felismerése megelőzi a vesedaganat diagnosztizálását. Leggyakrabban a tüdőáttétek okozhatnak tünetet: fulladás, nehéz légzés, stb., vagy csak rutin mellkas-röntgenvizsgálat ismeri fel a metasztázist. A csontáttétek fájdalmat, esetleg – előzetes trauma nélkül – törést is okozhatnak. Évente több olyan beteg kerül felismerésre, akinek az agyi áttéte hívja fel a figyelmet a veserák jelenlétére.

Vesedaganatok kivizsgálása

A fizikális betegvizsgálatot követően egyes képalkotó eljárások elvégzése szükséges: mellkas-, has-, kismedence-CT (computertomografia) az elsődleges daganat és annak áttéteinek megállapítása céljából indokoltak. Kiterjedt tüdőmetasztázisok esetén koponya-CT vagy -MR (mágneses rezonancia) vizsgálat tudja kizárni vagy megerősíteni az agyi áttéteket. Speciális CT-/MR-vizsgálat – például angio-CT – szükséges akkor, ha bizonytalan, hogy a tervezett műtét során csak a daganatot tudják-e eltávolítani vagy az egész szervet szükséges kioperálni.

Abban az esetben, ha a vese területén bizonytalan képletet észlelnek, néhány esetben annak citológiai vagy vastagtű biopsziája jön szóba.

Sor kerülhet még PET-CT-vizsgálatra és tumorthrombus kivizsgálására.

Vesedaganatok helyi kezelési lehetőségei

A beteg általános állapotától és a betegség kiterjedésétől függően napjainkban is a leghatékonyabb eljárás a műtét. Amennyiben lehetséges, akkor csak a daganatos részt távolítják el a vese állományából. Ezt szervmegtartó műtétnek nevezik. Indokolt ezt a beavatkozást végezni, ha csak egy veséje van a betegnek, ha kétoldali a daganat, vagy a vese működése már egyéb ok miatt csökkent (például vesezsugorodás, azaz nephrosclerosis vagy autoimmun betegség stb. következtében). Fiatal életkorban szintén javasolt a vesemegtartó műtét, mert kimutatták, hogy ilyen esetekben kisebb arányban fordul elő szív-érbetegség és ennek következtében a halálozás is kevesebb, mint ha az egész szervet eltávolítanák. Embolizációt fájdalom, illetve vérzés esetén kell végezni.

Abban az esetben, ha valamilyen ok miatt nem végezhető műtét, és a beteg általános állapota, illetve a betegség kiterjedése lehetővé teszi, akkor helyi ellátásként fagyasztás, azaz krioabláció, radiofrekvenciás beavatkozás vagy pontosan tervezett (IMRT) sugárterápia jön szóba.

Az áttétek helyi ellátására cikkünkben nem térünk ki.

Vesedaganatok gyógyszeres kezelése

Olyan esetekben, ha a veseműtét megtörtént, de fennáll annak a kockázata, hogy a daganat a közeljövőben ki fog újulni vagy áttétet képez, akkor úgynevezett adjuváns, azaz kiegészítő gyógyszeres kezelés szükséges.

Több évtizedig az addig alkalmazott terápiák nem igazolták a betegek hosszabb túlélését. Az áttétes vesesejtes daganatok gyógyszeres kezelése a közvetlen sejtosztódásra ható hagyományos, úgynevezett citotoxikus anyagokkal nem volt eredményes.

Néhány évvel ezelőtt az egyik ún. immunellenőrzőpont-gátló készítmény használatával igazolódott, hogy meghosszabbítja a betegek élettartamát, ha műtét után közvetlenül alkalmazzák azt folyamatosan egy évig. A tirozin-kináz-gátlók és később a daganatos sejtek jelátvitelében jelentős szerepet játszó úgynevezett m-TOR-gátlók alkalmazásával a daganatok kiterjedése nem növekedett, hosszú ideig egyensúlyban lehetett tartani a betegséget. Az alapkutatások lehetővé tették, hogy a tirozin-kináz-gátló csoportba tartozó hatékonyabb gyógyszereket fejlesszenek ki, amelyek több támadásponton fejtik ki a hatásukat, így az alkalmazott terápia is hatékonyabbá válhatott. Jelenleg az áttétes vesesejtes daganatok kezelésében a szunitinibet, szorafenibet, pazopanibot, axitinibet, kabozantinibet, lenvatinibet és tivozanibet lehet használni. Az m-TOR-gátlók csoportjába a temszirolimusz és everolimusz tartozik. Az immunellenőrzőpont-gátlókkal történő kezelés az úgynevezett másodvonalban volt lehetséges olyan esetekben, amikor az elsődleges terápia után növekedtek vagy új helyen jelentek meg az áttétek.

Elsődleges terápiaként jelenleg kombinált kezeléseket ajánlanak: immunellenőrzőpont-gátló és tirozin-kináz-gátló együttes alkalmazása. Közepes és rossz prognózisú betegség kezelésekor az immunellenőrzőpont-gátlókat szintén kombinálva lehet adni, az ipilimumab és a nivolumab együttes adásakor fokozható a terápiás eredmény.

A felsorolt hatóanyagú gyógyszerek egyedüli, monoterápiaként alkalmazásakor a kezelés hatékonysága kisebb. A kombinált kezelés bevezetése hazánkban jelenleg folyamatban van. A gyógyszerek megválasztásakor mindenképpen figyelembe kell venni a beteg általános állapotát és a kezelés során fellépő mellékhatásokat is.

Abban az esetben, ha az elsődleges terápia után a betegség kiterjedése növekszik, de a beteg állapota lehetővé teszi, a fenti készítmények újabb kombinációival vagy egyedüli adásával folytatható a kezelés.

A nemzetközi ajánlások áttétes esetekben a betegség kiterjedése, időbeli lefolyása és néhány laboratóriumi érték alapján úgynevezett prognosztikai (a betegség lefolyását előre jelző) csoportokat állítottak föl. Ezek alapján megkülönböztethető jó, közepes és rossz prognózisú betegség.

Olyan idősebb betegek esetén, akik több társbetegséggel rendelkeznek, az áttétek felismerése után lehetőség van arra, hogy csak megfigyelést végezzenek. Ha körülbelül 3 hónap múlva sem romlik a beteg állapota, akkor folyamatosan követhető a páciens, s csak ha progresszió lép fel, akkor kezdhető a gyógyszeres kezelés.

Kontrollvizsgálatok veserák után

A szakmai ajánlások javasolják, hogy a betegek hosszú, évekig tartó folyamatos kontrollvizsgálatokon vegyenek részt. Ezek során a műtéti komplikációkra (például sérv kialakulása), a daganat helyi vagy távoli kiújulására, esetleg az ellenoldali vesében kialakuló rosszindulatú elváltozásra kell figyelni. Ezenkívül folyamatosan ellenőrízni kell a betegek vesefunkcióit és az esetleg megjelenő szív- és érrendszeri károsodásokat.

Folytatás A veserák stádiumai és a vesedaganatos betegek életkilátásai | Világossejtes veserák, a leggyakoribb típus

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Baki Márta, onkológus